Üzleti tippek

A könnyű feladatok nem érdeklik

Ritka az olyan üzletember, aki egyértelműen kimondja: „nem vagyok másodhegedűs, első számú vezetőnek születtem”. Lőrincz László ilyen, és cégének fejlődése őt igazolja.

Mi a legnehezebb dolog jelenleg a piacon? Kiütni egy régi beszállítót a nyeregből – vágja rá gondolkodás nélkül Lőrincz László, a Papírbázis Kft. igazgatója. „Egyre több az ellenfél, és a kör folyamatosan bővül külföldi szereplőkkel is.”

Hogyan lehet mégis előnyhöz jutni a papír-írószer kereskedelemben? „Ez a verseny már réges-rég nem termékekről szól, hanem arról, hogy ki mit tesz a termékei mögé – szögezi le Lőrincz László. – Mert ceruzát árulni bárki tud. Az egyetlen dolog, amiben nem versenyezhetünk a nagyokkal: a pénzügyi háttér.” Másképpen tárgyal a bank egy 6–8 milliárdos céggel, mint egy 300 millióssal – ez tény. A multi pedig magához hasonló méretű és presztízsű cégekkel szeretne üzletet kötni, nem beszélve a corporate szerződésekről.„Ebben az a nehéz, hogy hiába vagyunk fejlődőképesek, magas szintű szolgáltatásokkal, elégedett vevőkkel, ha a dolgok a fejünk felett dőlnek el.”

Saját vállalkozás

Megmérettek


„Az Üzlet & Siker Minősített Vállalkozása cím igazolja, hogy az út, amit járok, helyes. Ahogyan egy orvos sikeressége abban mérhető, hogy meggyógyul a beteg, nálunk abban, hogy produktív a cég és fejlődőképes. Az elismerés lendületet ad a további működéshez, de nem ezért csináljuk.”

A magánember

Lőrincz László mozgással vezeti le a stresszt: hetente kétszer úszik, olyankor tiszta fejjel átgondolja a hivatali dolgokat. Három gyermeke van, nyolc-, hat- és kétévesek. Velük szeretne minél több időt együtt lenni, hiszen mint mondja: „azért azt tudni kell, hogy ezt az egészet nem önmagáért a munkáért csináljuk. Az csak másodlagos. Ami elsődleges számomra, az otthon vár.”

Sokszor nem volt ez másként a vállalkozó előző munkahelyén, a piacvezető ICO Rt.-nél sem, ahol önálló üzletágat (business to business értékesítés) épített, mégis viszonylag hamar azt érezte, hogy holtpontra jutott. „Működött, fejlődött, de láttam, hogy ennél többet nem tudok beletenni. Addigra rengeteget tanultam, és hihetetlen erős önállósulási törekvés volt bennem. Saját vállalkozást akartam.”

Lőrincz Lászlónak, úgy tűnik, kritikusabb az önképe az átlagosnál. Legalábbis erre utalnak ezek a mondatok: „Nem vagyok igazán csapatjátékos. Alkalmazottként nehezen tudok beilleszkedni, vezetőként is mindig kilógtam a sorból. Ez nem jelenti azt, hogy ne működött volna a dolog, hiszen a számok végül engem igazoltak. Mégis úgy éreztem, nem az az életem, hogy alkalmazottként dolgozzak.”

Ekkor jött egy véletlen lehetőség, úgy hívták: Papírbázis. A név az egyetlen, ami maradt, minden más újjászületett. Lőrincz László nem félt hátraarcot csinálni, és a viszonteladók kiszolgálása helyett a végfelhasználók felé fordult. „Ez kevésbé időigényes, és sokkal inkább automatizálható folyamat. A partnerek interaktív webes felületen rendelnek, és a teljes folyamat virtuálisan zajlik.”

Az efféle éles váltás eleinte minden vállalkozást megvisel. Lőrincz László tudta ezt, de állítja, vállalni kellett a feszültségeket. Mint mondja, a könnyű feladatok nem érdeklik. „Több fúzión átmentünk, fejlődtünk, vásároltunk kisebb cégeket… ami megtörténhet egy vállalkozás életében, az megtörtént az elmúlt négy évben. Úgy éreztem, épp ezt akartam: itt végre az történik, amit én kitalálok. Egy 200 milliós, kereskedőket kiszolgáló céget vettem át három számítógéppel, most pedig egy 350 milliós cégben ülünk, egy fejlett informatikai rendszer közepén. A fő feladatunk most az, hogy látványosabban legyünk jelen a piacon. A vevőhöz való eljutásban még van lemaradásunk.”

Csapásról csapásra

A nagy lépéseknek persze megvan a maguk kockázata, ám ezt László ebben az esetben nemigen mérlegelte. Mint mondja, az ilyesmit menet közben nem érezni. „Ha az embernek három gyereke van, mint nekem, a józan ész azt diktálja, hogy kevés kockázatot vállaljon. De ha mindig a következő feladatra koncentrálunk, nincs idő megijedni a felelősségtől.”

Bár a piac inkább lát lassú agóniákat, mint nagy zuhanásokat, az sem állítható, hogy nem lehet szarvashibákat elkövetni. Lőrincz László szerint az egyik leggyakoribb ezek közül az, ha valaki saját magát vagy cégét nem tudja megfelelően pozícionálni. „Mindig azt vallottam, nem feltétlenül kell elsőnek lenni. El lehet úszni a nyolcas pályán is, talán nem reflektorfényben, de csapásról csapásra fejlődve.”

Bárhol tart is a vállalat, László hangsúlyozza: „ez nem egyszemélyes történet. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs mögöttem egy csapat, és nincs mellettem Dukavits István, aki a cég operatív irányítását végzi. Lovat ad alám, amely gyorsan tud futni, és lehet vele villogni a versenyeken” – mosolyog.

De vajon mindenki bírja a versenyiramot? „A tempót, amit diktálok, sokan nehezen tűrik – ismeri el az igazgató. – Én viszont nem vagyok hajlandó visszafogni belőle. Sosem másoknak akartam megfelelni, csakis a saját mércémnek. Nincs szükségem arra, hogy veregessék a vállamat. A kereskedelemben szerencsére fehéren-feketén mérhető a teljesítmény.”

Lőrincz László magasan tartja az elvárási szintet az alkalmazottak esetében, de azt mondja, képes tolerálni a sajátjától eltérő munkamódszereket is. „Ennek az az alapfeltétele, hogy meg kell ismerni a beosztottakat. Csak olyan követelményt szabad támasztani, aminek az illető meg tud felelni. A lényeg, hogy meglássuk azt is, amit ő nem lát magában. A személyes sikeresség ugyanis a legkomolyabb motivációs tényező. És még pénzbe sem kerül.”

Új kihívás kell

Lőrincz Lászlónak például eddig minden sikerült – gondolhatnánk. Ám ő azt mondja, kudarcok is adódtak bőven. „Ha leegyszerűsítjük a képet, akkor egy üzletkötő, ügynök vagyok, és mint ilyennek, el kell viselnem a kudarcot. Sok üzlet nem jött össze, de kudarcnak mondható az is, hogy háromszor felvételiztem a jogi egyetemre –hiába. Akkor bántott, aztán rájöttem: szinte mindegy, hogy az ember hol kamatoztatja a képességeit, így lettem közgazdász.”

Harminchét év, család, egzisztencia. Lőrincz László beérkezettnek tűnik. A jelek szerint azonban épp ez az a fogalom, amit a férfi messze kerül. Nem is tagadja, lassanként kinövi a mostani szerepkört is. „Tényleg kellene már az új kihívás. Kicsit úgy érzem magam, mint egy pályakezdő. Csak most már türelmes vagyok: kellő időt szánok rá, hogy eldöntsem, merre tovább. Olyan dolgot szeretnék csinálni, ami igazán fontos, amiben hiszek, hogy a színészkedés ne kössön le pluszenergiát. Ha nem vagyok hiteles, azt előbb-utóbb mindenki megérzi.”

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.