A bulvárológus

Néhány hónappal az 1979-es angliai választások előtt a konzervatívok miniszterelnök-jelöltje, Margaret Thatcher találkozót kért Rupert Murdoch ausztrál médiamágnástól. Az ott elhangzottak pontos részletei azóta sem ismertek, mindenesetre a Murdoch tulajdonában lévő, négymilliós példányszámú The Sun bulvárlap ez után – feladva korábbi baloldali szellemiségét – sorozatban Thatchert támogató cikkeket jelentetett meg. Több politikai elemző szerint is ennek köszönhető Európa első női miniszterelnöke, Thatcher hatalomra jutása.

Nyugaton megszokott, de Magyarországon még nem jellemző, hogy egy bulvárlap deklaráltan képviseljen valamilyen politikai szellemiséget. „Mindenkit meg kell szólítanunk, pártállástól függetlenül. Mi is írunk politikáról, de kínosan ügyelünk arra, hogy a lapot minden szempontból középen tartsuk” – mondja Pallagi Ferenc, a Színes Bulvár Lap főszerkesztője.

Traktor, művház, porcelán

Középiskolás korában még semmi sem utalt Pallagi Ferenc későbbi médiakarrierjére, hiszen szőlészeti és borászati technikumba járt Sátoraljaújhelyre. A zöldségtermesztéssel, traktorozással eltöltött évek után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-népművelés szakára nyert felvételt. A tanítást ugyan szerette, de az iskolai lét összességében mégsem vonzotta, ezért a diploma megszerzése után népművelőként állt munkába, először Szentendrén, majd Budapesten. Szakmai újításként arra próbált törekedni, hogy az emberek ne csak a makramé szakkör vagy Korda György-koncert miatt járjanak a művelődési házba, hanem próbálják megoldani a társadalom alapvető problémáit is. „Gondoltam, hogy azokat is kell támogatnunk, akik valóban rá vannak szorulva” – ad magyarázatot Pallagi Ferenc arra, hogy miért nyújtott segítséget a „környék csöveseinek” a művházban.

A főnökei azonban nem nézték jó szemmel ebbéli tevékenykedését, ezért a fővárosi önkormányzat egyik hivatalnoki pozícióját ajánlották neki „előléptetés” gyanánt. A bürokrata lét és a fél nyolcas munkába járás azonban megrémítette, ezért egy ismerőse tanácsára újságírónak szegődött.

A „méltán népszerű” Mestermunka című porcelánipari orgánumnál kezdte pályáját, majd néhány hónap után átment az Esti Hírlaphoz. 1989-ben az akkor induló Mai Nap főszerkesztő-helyettese lett, ahonnan a rendszerváltás után két évvel – 50 munkatársával együtt – kirúgta az újságot kiadó, állami tulajdonú bank újdonsült vezetősége. „Tanulságos volt, mert egy életre megtanultuk, hogy az újság nem a miénk, hanem a tulajdonosé” – emlékszik vissza Pallagi. Az ezt követő években a Népszavánál és a Vasárnapi Híreknél dolgozott.

Blikktúladagolás

Az akkor meglehetősen rossz bőrben lévő Blikk főszerkesztői székébe 1997-ben hívták. A lap értékesített példányszáma ekkoriban csökkenőben volt – éppen 56 ezer példánynál tartott –, hirdetési bevétel tekintetében sem álltak jól, ráadásul a szerkesztőség is „szét volt esve”. 2004-es távozásakor azonban már 270 ezer példány fogyott a bulvárnapilapból. Pallagi szerint eredményeik annak voltak köszönhetők, hogy a Blikket megelőzően nem volt Magyarországon klasszikus bulvárlap. A többi hasonló újság – mint például a Kurir – bulvárelemeket is használt, de alapvetően „értelmiségi struktúrában gondolkodó szeriőz lapok voltak.”

Ehhez jött az is, hogy kitűnő szerkesztőségi csapatot sikerült kinevelnie, s a külső körülmények is kedvezőek voltak. „Tudatosan építettünk például a valóságshow-k által kínált témalehetőségekre” – utal a főszerkesztő sikerük egyik titkára. „Már hét éve voltam a Blikk főszerkesztője, és féltem, ha még maradok két–három évig, ragaszkodni fogok megszokott székemhez” – indokolja távozását Pallagi Ferenc, aki ez után egy éven keresztül egy német kiadó médiatanácsadója volt Prágában.
A tavalyi év elején kereste meg a Színes Bulvár Lap tulajdonosa, hogy legyen a nehéz helyzetben lévő lap főszerkesztője és a kiadó vezérigazgatója. A Blikknél tapasztaltakhoz hasonlóan ennél a lapnál is csökkenő példányszám és hitehagyott szerkesztőség fogadta. Az elmúlt egy év alatt sikerült újjászerveznie a lapot, amely értékesített példányszáma 50 százalékkal – 40 ezerről 60 ezerre – nőtt.

Nagy pénz, nagy bulvár

Pocséknak tartja a lapterjesztést a bulvárlap vezetője, ezért üdvözli a német F-Log, a Ringier Kiadó és a Sanoma Budapest (a Marketing & Media kiadója) által létrehozott, előfizetéses terjesztésre szakosodott céget. „Amennyiben kedvező ajánlattal állnak elő, akkor mi is igénybe fogjuk venni a szolgáltatásukat” – mondja Pallagi, aki sajnálja, hogy csak az előfizetések kezelésére vállalkozik az új cég, mert az árus terjesztés területét is problémásnak látja. Egyébként más országokban is vannak hasonló kezdeményezések. Svédországban például a kiadók, megelégelve a terjesztés kifogásolható minőségét, összefogtak és megvásárolták az állami tulajdonban lévő – árus és előfizetéses terjesztést is végző – nagyvállalatot.

„A Színes Bulvár Lap üzemi szinten már nem veszteséges” – állítja Pallagi Ferenc, aki középtávon 90–110 ezres értékesített példányt és 600–900 millió forintos hirdetési árbevételt tart reálisnak, ami mellett már profitábilisan működhetne a kiadó. Pallagi szerint még mindig óriási tartalékok vannak a magyarországi bulvárnapilap-piacban. A 10 millió lakosú Csehországban például 700 ezer példányt értékesítenek naponta a bulvárlapokból. Valószínű azonban, hogy még a csehek sem érték el a plafont, hiszen a 8,5 millió lakosú Ausztriában 1,3 milliós a bulvárnapilapok piaca. A Színes Bulvár Lap főszerkesztője szerint ezért a Blikk mellett kényelmesen meg tud élni a többi bulvárlap is, ráadásul elegendő befektetéssel még jelentősebb növekedés is elérhető, a fő kérdés az, hogy megéri-e a gyorsabb növekedés érdekében jóval több pénzt invesztálni a lapba.