Rádiószínház

Ellenségeskedés, örökösödési háború, kibékíthetetlen ellentétek, pénzügyi machinációk, félreértések, királycsináló asztmások és allergiások. Mindezzel akár egy színházi komédiát is körvonalazhattunk volna, valójában azonban a Magyar Rádió (MR) elmúlt bő félévének az eseményeiből adtunk egy kis ízelítőt. Bár a jobb sorsra érdemes MR, a politikai játszmák – és a kukába való médiatörvény – miatti nyűglődése inkább nevezhető tragédiának, mint kacagtató kétfelvonásos vígjátéknak. A szereposztás viszonylag egyszerű: a közrádióba Kondor Katalin elnöksége idején bevackolt jobboldali érzelmű szerkesztők, és vezetők szeretnének mindenáron a helyükön maradni. Ebben próbálnak is a segítségükre lenni a Magyar Rádió Közalapítvány (MRKA) kuratóriumának fideszes delegáltjai. Másrészről azok a szerkesztők, és vezetők, akik a kormány hívei, szeretnének Kondor távozásával végre élettérhez jutni. Ebben pedig bízvást számíthatnak az MRKA kormánypárti delegáltjaira. Ebben a különleges színjátékban nincsenek jók és rosszak, csak ellenfelek, happy end helyett pedig csak az mondható el, hogy a „színészek” honoráriumát mi, néhány millióan dobjuk össze.

Első felvonás

Cikkünk szempontjából a helyzet akkor kezdett érdekessé válni, amikor tavaly májusban az MRKA kísérletet tett a nyár közepén leköszönő Kondor Katalin utódjának megtalálására. A közalapítvány elnökségének első, és második kísérletre sem sikerült elnököt választania. Ekkor már kezdett a helyzet gázossá válni, hiszen már július közepét írtunk, és az esetleges új elnök leghamarabb csak október közepén állhatott volna munkába.
A káosz szelleme azonban akkor szabadult ki a palackból, amikor – mandátuma lejárta előtt két héttel – Kondor Katalin a korábbi alelnököt, Hollós Jánost (személyes jóbarátját) bízta meg azzal, hogy augusztustól ügyvezetőként irányítsa az MR-t. A rádiókuratórium MSZP által delegált elnöke, Gellért Kis Gábor ebben egyből meglátta a Kondor-éra továbbörökítésének lehetőségét, és közölte, hogy az elnöknőnek ehhez nincs joga, ilyen kérdésről csak a kuratórium dönthet. A kuratórium Hollós helyett a gazdasági ügyekért felelős alelnököt, Gőblyös Istvánt nézte ki átmeneti vezetőnek. Érdekes mellékszál, hogy Gőblyös 2002-ben még az V. kerületi MDNP elnökségi tagjaként közleményben kérte felvételét a Fideszbe. A kormánypárti delegáltak úgy tűnik tehát – számukra – csak rossz, és még rosszabb jelölt mellett dönthettek. A dilemmát gyorsan megoldotta, hogy Gőblyös nem vállalta a felkérést, helyette Szijártó István gazdasági igazgató lett Hollós ellenjelöltje, a fideszes delegáltak persze továbbra is Hollóst favorizálták. Mindkét oldal jogi érvekkel támasztotta alá saját igazát, holott a médiatörvény nem rendelkezik olyan átmeneti helyzetről, amikor az elnök utódját nem sikerül megválasztani.

Az igazi „móka” csak akkor kezdődött, amikor a civakodást látva Kondor a Demokrata című hetilapnak a következő nyilatkozatot tette: „ha a kuratóriumi elnökség úgy dönt, hogy ne Hollós János, hanem Szijártó István legyen az átmeneti vezető, akkor neki adom át az ügyvezetést.” A dolog mögött furfangot sejtő Gellért Kis Gábor azonban már ekkor kijelentette, hogy jogsértő határozatról nem szavazhatnak. Mindeközben az MRKA kuratóriumában helyet foglaló Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének civil delegáltja, a Regnum Marianum Sport Egyesület képviselőjével karöltve előterjesztett egy Hollós melletti határozatot, az erről szavazó ülést viszont Gellért Kis – jogszerűtlenség miatt – berekesztette. Azonban Szadai Károly, – a Fidesz által delegált elnökhelyettes – ennek ellenére is levezette a szavazást, ennek eredményét látva pedig a csomagoló elnöknő Hollósnak adta át az ügyvezetői jogkört.

Montague-k és Capuletek

Hollós úgy tűnt, hogy pozícióba került, de ekkor Gellért Kis megpendítette, amennyiben nem adja át önként Szijártónak a jogköreit, az MRKA nem utalja át a rádiónak az esedékes állami támogatást. (Az adófizetők forintjai ugyanis a közszolgálati médiumokat felügyelő közalapítványokhoz érkeznek meg, és a kuratóriumi elnökségek utalják tovább a pénzt a részvénytársaságoknak.) Szadai mindezt zsarolásnak minősítette. Később, némi huzavona után a pénzt átutalták.
Az már kevésbé volt látványos eleme a történteknek, hogy ekkor, augusztus környékén dönteni kellett volna az MR székháztenderének az ügyében. Azonban nem volt, aki döntsön a kérdésben, ezért jó időre elúszott az esélye annak, hogy a jelenlegi – gazdaságtalanul üzemeltethető – Bródy Sándor utcai komplexum terhétől belátható időn belül megszabaduljon a közrádió.

Visszatérve a harctérre: ettől kezdve gyakorlatilag Hollós irányította a rádiót. Gellért Kis augusztus közepén kinyomozta, hogy Kondor tulajdonképpen a kuratórium véleményezése nélkül nevezte ki öt évvel ezelőtt Hollóst, mégpedig ezt a médiatörvény előírja, tehát az alelnök halmozottan jogosulatlanul ücsörög a székében. Szadaitól jött a riposzt: Gellért Kisnek nincs igaza, mert ez csak egy lehetőség, és nem kötelező érvényű. „De kötelező” – válaszolta erre Gellért Kis. (Általános iskola alsó tagozatában a gyerekek ezen a ponton szoktak szólni a tanárnéninek.)
Mintegy mellékesen a harmadik elnökválasztás is eredménytelen lett. Sőt, a Legfőbb Ügyészség szeptemberi állásfoglalása szerint sem Kondornak, sem a kuratórium elnökségének nem volt joga az ügyvezető kinevezésére. Ettől kezdve Hollós és Gőblyös alelnökként irányítják az MR-t.

Vízkeresztre válság

Decemberben a negyedik elnökválasztási kísérlet is sikertelenül végződött. A hónap sztorija az volt, hogy Hollós jóváhagyatott az MRKA vezetőségével egy 109 főt érintő létszámleépítést, amely azonban óriási meglepetésre jó néhány jobboldalhoz köthető személyt is érintett. Mi lehetett Hollós látszólagos pálfordulása mögött? A rádión belüli viszonyok ismerői szerint egyes – még Kondor által kinevezett – vezetők és a két alelnök között az elmúlt években komolyan megromlott a viszony. Hollósnak főleg Perjés Klárával, a Kossuth adófőszerkesztőjével voltak konfliktusai, akit – bár nem köztudott, de – tavaly szeptemberben egyszer már megpróbált elmozdítani a pozíciójából. Szalai Annamária, a Fidesz médiapolitikusa azonban rátelefonált az alelnökre, mondván „Perjést hagyja békén, ő érinthetetlen”. Hollósék év végén az elnökség elé terjesztették az ominózus, 109 nevet tartalmazó elbocsátási listát, amivel 240 millió forintot tudott volna megtakarítani a rádió. Az elnökség fideszes tagjai azonban nem ismerték a listán szereplő neveket. Állítólag ugyan felajánlották Szadainak a lista felolvasását, ő azonban nem mutatott ez iránt érdeklődést, megbízott Hollósban, mert nem tudott a rádió menedzsmentjén belüli ellentétekről.

A bili akkor borult ki, amikor kiderült, hogy Hollós olyanokat is azonnali hatállyal nyugdíjazott, akiket „nem kellett volna”, pláne, hogy Perjés is közöttük volt. Ekkor Szadaiék mellett már a politika is mozgásba lendült, december közepén Orbán Viktor személyes találkozóra hívta a Marriott Hotelbe Hollóst, hogy jobb belátásra bírja. Sikerült is, a politikai presszió hatására a nagykuratórium segítségével visszavonták az elbocsátásokat.

Mindeközben a Danubius Rádió csökkentett befizetési kötelezettsége miatt közel egymilliárd forint bevételtől esik el 2006-ban a közrádió, ezért mindenképpen létszámleépítésekre lesz szükség, aminek hallatán a rádiós szakszervezetek sztrájkot helyeztek kilátásba. A két alelnök eseti felhatalmazást kapott néhány hete a szakszervezetekkel való tárgyalásra, mellesleg anyagi gondjai miatt az MR megkezdte vagyona felélését.
A kialakult helyzettel kapcsolatban szerettük volna megkérdezni Hollós János igazgatásszervezési alelnököt, de ő a folyton civakodó Gellért Kis – Szadai duóhoz irányított minket. Előbbi szerint a rádió jelenlegi legnagyobb problémája, hogy a közéleti- és hírműsorai nem felelnek meg a kiegyensúlyozott, és pártatlan tájékoztatás követelményének, ami a kampány időszakban azért ciki. „A Fidesz” – válaszolta Gellért Kis Gábor, arra a kérdésünkre, hogy ki érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Szadai Károlyt lapzártánkig nem sikerült elérni, de azt borítékolhatjuk, hogy nem ért egyet Gellért Kissel. Rádiós informátorunk szerint egyébként az MRKA fenti két vezetője a köszönésen kívül nem hajlandó egymással szóba állni.

Zárszó

A döntésképtelenség fenntartása tulajdonképpen mindkét politikai oldal számára fontos lehet, legalábbis az áprilisi választásokig. A Fidesz konzerválhatja főlényét az idősebb, politikailag viszonylag aktív korosztályt hatékonyan elérő médiumban. Az Aktuális műsorok újdonsült főszerkesztője például az a Meszleny László, aki korábban a Fidesz kommunikációs igazgatója volt. Az már most látható, hogy nincs az MR-nek elegendő pénze a béremelésekre, sőt elbocsátások várhatók, ekkor viszont – a szakszervezetek ígérete szerint – sztrájk lesz. Az MSZP-vel jó kapcsolatot ápoló egyik rádiós vezető szerint a választási kampány hajrájában ez kifejezetten jól jöhetne a kormánypártoknak, akik a Fidesz szócsövét látják a közrádióban. Más vélemények szerint ez a Fidesznek is kapóra jöhet, hiszen ügyes kommunikációval az MSZP-re sütheti a „rádió elhallgattatója” bélyeget. Szomorú kimondani, de a káosz további fokozásában így vagy úgy mindkét fél érdekelt.

Zárszóként érdemes az Index internetes portál publicistáját idézni, aki szerint nyugodtan lakatot lehetne tenni a közrádióra, és például parkolóház, vagy Penny Market épülhetne a helyén. „A szárba szökkenő magyar demokráciának ennél nagyobb lökést nem is adhatnánk, titokban még az épelméjű politikusok sem gondolhatnak mást, ráadásul egy csapásra megszabadulnánk a pártok médiapolitikusaitól” – írja Tóth-Szenesi Attila.