A gyerekvállalás csúnyán lefokozhatja a nőket a munkában

Amikor egy nő bejelenti a munkahelyén, hogy gyereket vár, mosolyokat, gratulációkat kap, és azt, hogy siessen vissza hozzájuk. De aztán hiába tenne eleget ennek a felszólításnak, a korábbi posztja egyszer csak nem létezik már. Nem garancia erre az sem, ha valaki vezető beosztásban dolgozik: több száz fős cég személyzeti vezetőjéből egyik napról a másikra kezdő ügyintéző lesz, mert merészelt elmenni szülni, derül ki az Abcúg cikkéből.

Vállalati jogtanácsos, több száz fős cég személyzeti vezetője, és egy nyugat-magyarországi lapkiadó hirdetési vezetője – három nő, aki búcsút inthetett hosszú évek alatt felépített karrierjének, csak azért, mert elment gyereket szülni. Hiába a vezető beosztás, a munkaadóhoz fűződő akár évtizedes lojalitás, a szülési szabadság néhány főnök szemében megbocsáthatatlan bűn.Elmesélték a portálnak, hogyan szűnt meg egyik napról a másikra vezető posztjuk, miután terhesek lettek. Egyikük sem vállalta névvel az interjút, ezért a cikkben nem a saját nevükön szerepelnek.

Ezt úgysem lehet gyerekkel

“Amikor bejelentettem, hogy babát várok, jöttek a széles mosolyok, és a gratuláló szavak. Mondták, hogy mindenképpen várnak vissza. Sőt, siessek vissza hozzájuk. Még azt is megjegyezték, hogy milyen ideális lesz, hogy a bölcsőde pont félúton van a lakásunk és a munkahelyem között” – kezdi Krisztina. Személyzeti vezetőként dolgozott egy több száz fős cégnél, több beosztottja is volt. Nyolc és fél hónapos terhesen még napi tíz órákat húzott le a munkahelyén, olyan nehezen találtak a helyére megfelelő embert. “Május 8-án dolgoztam utoljára, május 22-én pedig szültem” – meséli.

Még nem volt 2 hónapos a kisbabája, amikor megkeresték a HR-osztályról és közölték vele, hogy nem szeretnék visszavenni, mivel az utódja nem csinálja tovább a munkát, ha nem kap határozatlan idejű szerződést. “Nagy kegyesen felajánlották, hogy akkor egyezzünk meg abban, hogy ezt a munkát úgysem lehet kicsi gyerek mellett csinálni, és vegyünk búcsút egymástól” – emlékszik vissza Krisztina, aki azonnal felhívta a HR-vezetőt, és megkérdezte, hogy mégis mire vélje ezt a levelet. Azt a választ kapta, hogy ha nem tudnak megegyezni, akkor azonnali hatállyal kirúgják, az sem érdekli őket, ha per lesz a dologból.

“Nem igazán láttam más utat, úgyhogy megegyeztünk: megkaptam a végkielégítésemet és már csukták is be mögöttem az ajtót.” Krisztina nehezen talált kicsi gyerekkel munkát, mindenhol az volt a HR-esek első kérdése, hogy mégis mi lesz, ha a gyerek beteg lesz, ki fog rá vigyázni. Azóta ugyan talált állást, de minden szempontból jóval szerényebbet, mint a korábbi. Munkaügyi ügyintéző lett, a régi fizetésének kevesebb mint a feléért. “Ezt felesleges lenne szépíteni, egy kezdő pozíció, amiben most vagyok” – mondja.

Ha kíváncsi Katalin és Dóra történetére is, kattintson!

A magyar modellt ez a cikkünk is jól példázza:

Apa beledögölhet a munkába, anyának akkor is a tűzhely mellett a helye

Magyarország a láthatatlan, fejőstehén apák és az elszigetelt, házimunkára ítélt anyák országa. A patyomkin, ötletszerű családpolitika nem reflektál a valódi problémákra és miközben a kormányok félrenéznek, a gyerekek kizsigerelt szüleiket látva nőnek fel. Épp most ítéljük boldogtalanságra gyermekeinket és nincs, aki megálljt parancsoljon az önsorsrontásnak.

Kiemelt kép: Vizsgálat a hódmezővásárhelyi kórház szülőszobájában. MTI / Rosta Tibor