Az országok egyik fő törekvése az kellene, hogy legyen, hogy átfogó stratégiát hozzanak létre – a nemzeti, társadalmi és gazdasági célokkal összhangban – a felsőoktatás jövőjéről – olvashatjuk a Felsőoktatás a tudástársadalomért címmel megjelent meg az OECD-jelentésben. A hároméves kutatáson alapuló tanulmány szerint az lenne az ideális, ha minden államban következetes nemzeti felsőoktatási stratégiát alkotnak. A célok megfogalmazásához szükség van vitára és konszenzuskeresésre a kormány, az intézmények, a hallgatók, az oktatók és a tudományos közösség, valamint a magánszektor és civil társadalom között.
A kutatás szerint egyre inkább össze kell kapcsolni a felsőoktatási és a gazdaságpolitikát. A legtöbb OECD-ország kiemelten kezeli a munkaerőpiaccal való kapcsolat erősítését. Olyan adatbázisok, nyomonkövetési rendszerek kiépítésére törekednek, amelyek információt adhatnak a munkáltatóknak a szakmai ismeretek meglétén túl a hallgatók kompetenciáiról is. Emellett ezek a különböző gazdasági ágazatok vagy szervezetek konkrét igényeit is közvetíthetik az felsőoktatás felé.
A jelentés kitért arra is, hogy csak azok az országok képesek minőségi felsőoktatást teremteni, amelyek be tudják vonni a gazdasági élet szereplőit és a magántőkét a finanszírozásba. A volt szocialista blokkban, így Magyarországon is kétcsatornás a felsőoktatás finanszírozása, tehát vannak, akik nagyon sokat, és vannak, akik alig fizetnek ugyanazért a képzésért – ők a költségtérítéses és az államilag támogatott hallgatók. Ezt az OECD-jelentés igazságtalannak tartja. A magyar intézményi önállósággal viszont elégedettek a szakemberek: az egyetemeknek nagyobb a szabadsága, mint sok más országban.
A munkaadók megmondanák?
A képzés a sikeres szakmai pályakezdést gyengén alapozza meg. Az oktatási anyagok nem mindig követik a felgyorsult technikai, technológiai változásokat – állítja a GKI egyik kutatása, amelyet a Szolgáltatástudományi Módszertani Központ Alapítvány felkérésére készítettek. Nélkülözhetetlen lenne a munkaadói tapasztalatok visszacsatolása, az oktatási intézmények és a munkaadók közti párbeszéd elindítása. Az alapítvány szerint az ezt nehezíti, hogy a foglalkoztatók többnyire vagy nem tudják, vagy nem akarják megmondani jövőbeli munkaerőigényüket, nem fogalmazzák meg kellő mélységben és részletességgel az oktatási intézményekkel szemben támasztott elvárásaikat, ezért a kielégítésükre azok nem tudnak évekkel korábban felkészülni.
Egy másik kutatás szerint a cégek a frissdiplomások elméleti ismereteinek hasznosíthatóságával vannak a legkevésbé megelégedve, szerintük az intézmények nem a munkavégzés során szükséges ismeretekre és feladatokra készítik fel a diákokat. A második fő problémájuk a fiatalok önállóságának a hiánya volt. Az új munkavállalók számítástechnikai ismeretei után az együttműködő készséget értékelték a legmagasabb pontszámmal a cégek. A munkaadók szerint a fiatal álláskeresőknek a szakmai tudáson kívül a kulcskompetenciákra is érdemes hangsúlyt fektetniük – áll az őszi HVG Állásbörzén készített munkaadói felmérésben.
A magas fizetésért tanulnak
Fábri István, az Eductio Kft. vezető elemzője szerint hiába folytatnak népszerűsítési kampányokat annak érdekében, hogy növeljék a természettudományi képzésben részt vevők számát, a mostani fizetésért a legjobb kampány ellenére sem fogják többen választani a természettudományi pályát – nyilatkozta korábban az Aktív Szemeszternek.
„Nem értek egyet azzal a leegyszerűsített negatív képpel, amivel a műszaki és természettudományi területen zajló folyamatokat szokták jellemezni az utóbbi időben. A műszaki az egyetlen képzésterület, amely a 2004 óta tartó folyamatos létszámcsökkenés ellenére megőrizte népszerűségét, nemcsak arányaiban, hanem abszolút számok tekintetében is. A természettudományi képzéseknél pedig nem csökkent, mindössze nem változott a jelentkezői létszám a felsőoktatási expanzió ellenére sem” – mondta a szociológus.
Több olyan népszerű, gazdaságtudományi területhez tartozó szak van, ahol természettudományi tárgyból kell felvételi vizsgát tenni, csakúgy, mint a töretlenül népszerű orvosképzésben vagy a társadalomtudományi területhez tartozó szociológia szak esetében, illetve a gazdasági képzési területre elengedhetetlen a kiváló matematikatudás. Ezeken a területeken pedig általában magasan állapítják meg a ponthatárokat, sok esetben a kitűnő eredménnyel abszolválható 400 pont sem elegendő, pluszpontot kell szerezni a bejutáshoz – vélte az oktatáskutató. Itt remek reáltárgyas eredmények vannak, csak a jó teljesítményű diákok egy nagy csoportja nem a műszaki, természettudományi képzésekre jelentkezik – tette hozzá.
Tudatosabbak a felvételizők
A legnépszerűbb szakokra, a hagyományosan magas ponthatárt produkáló képzésekre jelentkezők egyre tudatosabban készülnek a felvételire: a legtöbb jelentkező kihasználja a többletpontok adta lehetőségeket, vagy emelt szintű érettségit tettek a plusz pontokért. A hallgatók általában már konkrét elképzelésekkel érkeznek a felsőoktatásba. Általában a pályaismeretük még szűk körű, de a legtöbben azt azért tudják, hogy a kiszemelt szakhoz milyen feltételeknek kell megfelelniük, és ha elvégzik, milyen lehetőségeik lesznek a munkaerőpiacon.
A munkáltatók által is elismert diploma, a színvonalas és gyakorlatorientált oktatás, illetve a közeli lakóhely a három legfontosabb szempont a felsőoktatási intézmény kiválasztásakor – olvashatjuk a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézetének elsőéves hallgatói körében végzett felmérésben. A szakválasztást elsősorban a gyors állásszerzés reménye, az adott szakma társadalmi presztízse és a jó kereseti lehetőség befolyásolta, míg a szakmai motiváltság és az érdeklődés csak negyedik a sorban.
A magas jelentkezőszám egyik oka az is lehet, hogy egyre több fiatal rájött: a diploma biztonságot ad, a papírral a kezében kevésbé fenyegeti a munkanélküliség. És emellett természetesen magasabb fizetésre is számíthat – mondta Juhos Andrea, a DBM Magyarország ügyvezetője az fn.hu-nak korábban.
