Pénzügy

EU – vége a klasszikus nemzeti oktatásnak

admin
admin

2004. 12. 14. 18:05

Európának a világ legfejlettebb szociális tudás-piacgazdaságává kell válnia 2010-re – mondták ki négy éve Lisszabonban. Ez év márciusában – a bővítés előtt álló EU huszonöt országgal megrendezett tanácskozásán – viszont azt állapították meg: lemaradásban vagyunk. Hogy a világrészek gazdasági versenyében eredményesek legyünk, az leginkább az emberi erőforrás fejlesztésén múlik.

Hogy Európának sikerül-e megelőznie legnagyobb versenytársait, azaz Ázsiát és az Egyesült Államokat, attól is függ, az unióhoz az idén csatlakozott országok melyik irányba (vagy inkább milyen mértékben) mozdítják a hatékonysági mutatókat. Ezért széles körű nemzetközi érdeklődés kíséri a versenyszférában és közszolgálatban alkalmazottak képzését (és az ezzel kapcsolatos kutatásokat) már csak azért is, mert az EU szeretne „saját embereire” támaszkodni. Ám a kontinensnek nem csupán tradicionális konkurenseivel kell szembenéznie. Afrika, Dél-Amerika és India rétegtőkéje sem lebecsülendő, ezen országok növekvő befolyásával kell számolni a jövőben, ugyanakkor a folyamat kölcsönös: a felkapaszkodó térségekre irányuló térnyerés lehetősége is fennáll.


FigyelőNet – Felnőttképzés


Van-e kiút az állástalanságból? Hogyan találhatja meg a megfelelő munkahelyet? Milyen programok segítik az állás nélkül maradtakat? Érdemes-e váltani? Többek között ezekre a kérdésekre kaphat választ a FigyelőNet Felnőttképzés mellékletében. Állásajánlatok, hasznos tudnivalók, linkek és hírek egy témában, az NFI támogatásával.

Mit akar tőlünk az Unió? – a rövid képzéseké a jövő

Krisztián Béla, a Pécsi Tudományegyetem docense szerint az új európai tagországok szakképzési politikái jócskán eltérnek egymástól; nem lesz könnyű egységesíteni ezeket. „Már maguk a magyar szakképzési tartalmak is nehezen illeszthetők az európaiakhoz, ráadásul nem egységes az infrastrukturális állapot. Az elmúlt években nekünk is sikerült óvatos lépésekkel korszerűsíteni – tudásbázisokról, intelligenciaközpontokról hallani –, ugyanakkor vannak országrészeink, ahová a külföldi tőke talán soha nem jut el.”

A beolvadást megkönnyíti, hogy az Európa Tanács huszonkét képzési rendszert érintő irányelvet fogalmazott meg az úgynevezett Egységes Európai Szakképzési Térség megteremtése érdekében. A vonatkozó dokumentum szerint a rövid képzéseké a jövő, így például ideális esetben két-három év alatt lehet diplomát szerezni.

Az uniós álláspont szerint növelni szükséges a felsőoktatásban részt vevők arányát. Ez az ajánlás különös értelmet kap Magyarországon, ott, ahol a rendszerváltás előtti tömeges oktatás túlképzéshez vezetett, sőt a diplomák értékamortizálódásának veszélyét is előre vetítette. Dr. Krisztián Béla úgy véli, a magyar egyetemek a csatlakozással kerültek igazán versenyhelyzetbe. „Többé nincsenek határok, és nekünk magyaroknak nagyon sok tapasztalatunk van. Olyanok vagyunk, mint egy valós idejű demonstrációs labor: oktatás terén szinte mindent kipróbáltunk már, dicsőített módszerek egész sora váltotta egymást az elmúlt évtizedekben. Most jött el az idő, hogy kutatási és gyakorlati eredményeinket mások is hasznosíthassák.”

A prioritások

Az EU oktatáspolitikájának három legfontosabb prioritása: erősíteni a térség verseny- és innovációs képességét, fenntartani a társadalmi kohéziót, és markánssá tenni az európai polgár nevelését. Alapkövetelmény az élethosszig tartó tanulás (life-long learning) megvalósítása. Az unió azonban nem csupán általánosságban fogalmaz, előszeretettel fordítja le irányelveit világos cselekvési programokra.

Nincs tere a szubjektumnak sem: mint annyi más területen, az oktatás esetében is mérni kívánják a teljesítményt. Hogy egyértelmű legyen az elmaradásunk mértéke (és ezzel a felzárkózás esélye), indikátorok és mérőszámok bevezetését tervezik. Előbbiek az egyes országok képzési rendszerét minősítik, utóbbiak a kitűzött céloknak való megfelelést hivatottak számszerűsíteni. A mérőszámok meghatározásánál a képzési rendszerek gyenge pontjait veszik alapul. Ide számít az oktatásból kiesők száma, a nők alacsony részvételi aránya, az átlagképzettség alacsony szintje és a life-long learning korlátozott elterjedtsége.

Ami már működik

Az oktatás az unió területén a tagállamok belügye, mégis – a munkáltatók és a munkavállalók, valamint az adminisztráció közös érdeke miatt – komoly szándék érzékelhető a térségi képzések összehangolására. Nálunk 2005-ben várható az Egységes Európai Felsőoktatási Térséghez kapcsolódó felsőoktatási modell bevezetése, a munkaprogram felelőse az Oktatási Minisztérium. A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja lefektette cselekvési alapelvek lényege az intézményi oktatási menedzsment kiépítése, szakképzés és munkaerőpiac viszonyának javítása, kompetencia alapú képzés bevezetése, a folyamat integrálása a regionális elképzelésekbe.Hazánk egyelőre ott tart, hogy „megágyazzon” az új szemléletnek. Már az fegyverténynek számít, hogy azok is felismerték az emberi erőforrás értékét, akik hagyományosan nem tartották feladatuknak annak fejlesztését. E téren főként a vállalati attitűdváltás tekinthető mérföldkőnek, hiszen ez az a szegmens, ahol egyrészt a szükséges tőke is adott a képzéshez, másrészt kézenfekvő a gazdasági és az oktatási célok párhuzamos volta.

Európai programok, hazai esélyek

Elmélet és gyakorlat közelít ugyan egymáshoz, de ma még külön fogalmak. Mint Németh Balázs egyetemi adjunktus, andragógus mondja, probléma, hogy Magyarországon nincs kooperáció a szaktárcák, illetve a folyamatban részt vevő intézményi szereplők között, noha ez elengedhetetlen a saját stratégia kialakításához. Ráadásul mindezt az Európai Unió magától értetődően vár el.

„Jól megfigyelhető, hogy a kontinensen hálózatokban gondolkodnak” – mutat rá Németh Balázs. „Ezért jöhetett létre az Európai Egyetemi Szövetség, vagy – ha a rendszerszemléletet nemzeti szinten értelmezzük – Németországban a tanulást és a kutatást koordináló 73 régióközpont. Az egyetemek ugyanakkor nem alkalmasak rá, hogy egymagukban alkossanak hidat a képzési rendszer és a munkaerőpiac között; további együttműködésre van szükség az önkormányzatokkal, a szakszervezetekkel és a civil szférával. E nélkül marad a mai állapot, amiben a végzősök harmada talál szakképzettségének megfelelő állást. Kérdés persze, hogy egyetemeink akarnak-e változni, vagy továbbra is a konzervatív, akadémikus megközelítés marad jellemző.”

Krisztián Béla szerint oktatási rendszerünk kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy ráálljon a modern útra. „A hazai felnőttképzés rendelkezik az élethossziglani tanulás feltételeivel, és a vállalati körnek is megvan a lehetősége arra, hogy bővítse a munkaerő ismereteit. Ám bizonyos tekintetben nem beszélhetünk magyar felnőttoktatásról, amióta az európai felnőttképzés innovációjában naponta részt veszünk” –állapítja meg az egyetemi docens. A döntéshozóknak, illetve a képzésben részt vevő hazai intézményeknek tehát nem lehet gondjuk a fő irányok kijelölésével, csupán követniük kell a mutatott utat. Az ehhez szükséges újszerű szemlélet kialakítása viszont elengedhetetlen, de ami fontosabb: ez, mint minden tagország esetében, egyedül rajtunk múlik.
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Ma kiderül, mennyire erős a Fidesz

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.