Nagy a szórás az idei béremeléseknél – derült ki a dolgozói és munkáltatói érdekképviseletekkel beszélgetve. Átfogóbb adatokat a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnökétől, Zlati Róberttől kaptunk: a tagszervezeteik visszajelzése alapján osztotta meg a 24.hu-val, hogy hol mekkora bérfejlesztések valósultak meg.
- A Vasas Szakszervezeti Szövetség működési területén a bérmegállapodások széles sávban, 5 és 19 százalék között szóródtak. A 10 százalék tekinthető átlagnak, azonban ez sok helyen nem jelent alapbérfejlesztést, és ahol igen, ott is inkább bértömegemelést takar.
- A vegyipar területén a jellemző emelés 6 és 16 százalék között volt, a 8–12 százalék a gyakoribb. (A magasabb bérezésű területeken a 8–10, az alacsonyabbakon a 10–12 százalék a jellemző.)
- Az élelmiszeriparban a munkáltatók inkább az évközi béremelést szorgalmazzák. Multicégnél 8 százalékos emelésről és egyszeri juttatásról van megállapodás, más területen 8–12 százalékról.
- A nyomdaiparban a legtöbb, amit elértek, a 14,5 százalékos bérnövekedés volt. A munkáltatók sok esetben hivatkoznak arra, hogy 2022-ben voltak év közbeni kifizetések.
- A bányász-szakszervezet működési területén 8–15 százalék a jellemző.
- A helyiipari és városgazdálkodási területen nagy a szórás, van ahol elértek 25 százalékos emelést is, de nagyon alacsony bázishoz képest.
- A teherfuvarozóknál a járműgyártás, -értékesítés területén általában 12 százalék körül voltak a megállapodások, a logisztikában 12–24 százalékig, a belföldi teheráru-szállításban általában 8 százalék környékén realizálódtak a megállapodások, a nemzetközi teherárú-szállításban pedig befagytak a bérek a vendégmunkások miatt.
- A BKV-nál a fővárossal kötött megállapodás alapján 13,5 százalékos emelés történt. A miskolci városi tömegközlekedésben 18 százalékos bérfejlesztésben állapodtak meg március 1-jétől, amiből 15 százalék a fix, 3 pedig differenciált.
- A kereskedelemben 12 százalék alatt nem írtak alá sehol, a nagyobb cégeknél 15 százalék volt jellemző.
- A távközlésben volt, ahol nem emelték a béreket, máshol 13 százalékig sikerült bérfejlesztéseket elérni.
- A honvédségi cégeknél volt 12 és 15 százalékos emelésről is megállapodás.
- A vasútnál kiemelkedő, 17 százalékos, de legalább 70 ezer forintos béremelést alkudtak ki.
A MASZSZ elnöke úgy véli, a bérek reálértékének előző két évi csökkenését nem mindenhol sikerült behozni.
„Statisztikánk nincs a béremelésekről, de a cégektől érkező információk alapján nagy (0 és 20 százalék közötti) szórással többnyire 10 százalék körüli béremelés valósult meg” – mondta megkeresésünkre a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) alelnöke, Rolek Ferenc.
A béremeléseknél a tavaly decemberi (előrehozott) minimálbér-emelés volt az egyik meghatározó tényező – kezdte a mikro- és kisvállalkozókat képviselő Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) újraválasztott elnöke, Németh László. Vállalkozóik körében 10–15 százalékos emelések voltak, de ennél magasabb is előfordult. Hozzátette, az infláció a vállalkozókat és a dolgozókat is erősen érintette, ám van más gondjuk is. Még mindig probléma a kisvállalkozásoknál a vízdíj emelése, ami előkészítetlen és váratlan volt. Vannak, akik belefogtak (több milliós beruházással), hogy szűkítsék az átfolyási átmérőt, hogy kevesebbet kelljen fizetniük, de amíg el nem elkészült a beruházás, fizethették a megemelt díjat és a beruházás költségét is. Az E.On is csuklóztatja a legkisebb vállalkozásokat – hallja számos helyről Németh László, hogy akik eddig egyetemes szolgáltatásban voltak, azoknak a számláit visszaküldik, és jóval magasabb (nem egyetemes szolgáltatási) díjakat küldenek helyette.
A nehézségek ellenére a béreknél amennyire lehet, emeltek, kipasszírozva a maximumot, hogy megtartsák az embereiket. Szakemberből hiány van most is, minden szakmában – tette hozzá.
Enyhült a bérnyomás
Ami saját területét, az építőipart érinti, úgy hallja, hogy mivel Németországban is lassult az építőipar, jönnek haza a jó szakmunkások, ám ő ezt nemigen tapasztalja. Idehaza is csökkent az építőipari megrendelések és vállalkozások száma is, csakhogy szakemberekből így sincs elég, és a multik elcsábítanak mindenkit a magasabb bérrel. Egyéni vállalkozások nemigen szűntek meg, de társas vállalkozások igen, habár mérséklődni látszik a tendencia. A 2022-es kata-hatás (sokan visszaadták a vállalkozásukat, miután a másodállású katázás megszűnt) pedig még mindig érezteti hatását a kisipari szolgáltatásoknál – hiányoznak a lakosság kiszolgálásából, akik beszüntették a tevékenységüket.
Az MGYOSZ-nál úgy tapasztalják, ugyan vannak területek, ahol enyhült a bérnyomás, de ez nem általánosan jellemző minden ágazatra. Alapvetően továbbra is munkaerőhiányos a magyar gazdaság, hiányzik mintegy 150–200 ezer ember, és vannak olyan területek, ahova továbbra is nagyon nehéz dolgozót találni – jellemezte a helyzetet Rolek Ferenc.
A MASZSZ-nál is az szűrődött le, munkáltatója válogatja, van-e még erőteljes béremelési kényszer. A Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, László Zoltán úgy fogalmazott, a bért mindig meghatározza a munkaerő-kereslet. Sok helyen vannak termelés-megtorpanások, friss felmérésük szerint a Vasas mintegy 200 cégének 41 százalékánál jelentkezik termeléscsökkenés, kiegyensúlyozott a helyzet 26 százalékuknál, valamennyi növekedés várható 15 százaléknál (például a szemüveglencse- és az egészségügyi gyártás területén), a többi 18 százaléknál állandó az ingadozás. Csoportos létszámleépítések nincsenek, de a Vasas-cégek 25 százalékánál volt létszámcsökkenés, 32 százalékuknál kiegyensúlyozott a létszám, és 43 százalékuknál van igény további munkaerőre, nem is mindenhol sikerül felvenni a szükséges létszámot. Amit még tapasztalnak, hogy a dolgozók visszafogottabbak lettek, kisebb a váltási kedv – úgy véli, ahol nagy most a fluktuáció, ott baj lehet a cégnél.
Béremelés, sztrájk, vendégmunkások
Ami a béremeléseket illeti, a Vasasnál azt látták, hogy a tavalyi év végén, illetve az idén év elején megkötött bérmegállapodásaikkal jórészt 12–15 százalékos emelést értek el, de volt 17 százalékos és 20 százalék feletti egyezségük is. Utána viszont már számos helyen látszott, hogy szegényebb lesz az eklézsia, különösen a két nagy autógyár bérajánlatai után. Hosszas tárgylások után a Mercedesnél áprilistól 8, az Audinál – szintén áprilistól – 6 százalékos emelésben tudtak csak megállapodni a szakszervezetek. Ezután László Zoltán elmondása szerint nem volt ritka a 2–3 százalékos ajánlat sem a munkáltatók részéről, de rögtön hozzátette, hogy ilyen alacsony ajánlatot sehol sem írtak alá. Volt, ahol sztrájkbizottság alakult, sőt sztrájk is lett – végül jellemzően 10 százalék körüli emeléseket sikerült elérniük. De vannak olyan cégek is, ahol már május végén leültek újratárgyalni a béreket, mert a munkáltató számára embervesztést jelentett, hogy kevesebb emelést adott – pótlólag mintegy 5 százalékos emelést lehetett kiharcolni ezeken a helyeken.
Azt is tapasztalták, hogy megint népszerű lett a cégek részéről a SZÉP-kártyás juttatás, és bár ez is pluszpénz, László hangsúlyozta, a szakszervezet mindig azon van, hogy elsősorban az alapbéreket emeljék. Mert hiába van juttatás, ha kevesebb a munka, a műszak, a túlóra (mint például most a befékezett autóiparban, mezőgazdasági-, építőipari- és élelmiszeripari gépgyártásban), a dolgozók rosszul járhatnak amiatt, hogy az alapbérük nem lett több. Jellemző probléma régóta, hogy az új dolgozóknak a cégek hajlamosak többet fizetni, mint a régieknek, és ez bérfeszültséget okoz. Két cégnél is az vezetett bérfeszültséghez, hogy az újonnan felvett vendégmunkások több mint bruttó 390 ezer forintot kaptak, míg a már ott dolgozóknál nem éri el ezt az összeget az átlag – avatott be.
Amint László Zoltántól megtudtuk, amikor a bérekről tárgyalnak, általában nem az a fő szempont sem a munkáltatónál, sem a szakszervezetnél, hogy legalább az inflációt lefedje az emelés. A munkáltatók a jövőt árazzák be, azt, hogy mire számítanak, hogy fog menni a cégnek, illetve a munkaerőpiaci helyzetük szerint döntenek, azaz aszerint, elég vonzó-e a cég, vagy nagyobb bért kell adni a munkaerő megtartásához. A szakszervezet pedig arra törekszik, hogy minél jobb pozícióba kerüljön a dolgozó – ehhez használják érvként a rendelkezésünkre álló (ágazati, térségi) adatokat. Az érvek és ellenérvek ütköztetésekor mindig a munkáltató lehetőségein múlik a végeredmény. Ha pedig nincs megegyezés, akkor egy-egy sztrájk során kiderül, hogy volt-e még tartalék a munkáltatónál vagy sem.
