Gazdaság

Ezért találkozunk kétféle adattal az élelmiszer-inflációról

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu

Érdekes eltérésre bukkantunk, amikor összehasonlítottuk a KSH júliusi inflációs gyorsjelentését az MNB szintén júliusi inflációs adatsorával. Éves szinten a főbb számok stimmeltek, mindkét jelentésben 13,7 százalékos infláció és 16,7 százalékos maginfláció szerepelt. Azonban a részleteknél eltérő adatokat hozott ki a két jelentés. Például az élelmiszer-inflációnál a KSH 27 százalékot jelzett, az MNB pedig ennél magasabbat, 29,3 százalékot.

Másik két csoportnál már a megnevezés is eltér: míg a KSH tartós fogyasztási cikkekről jelent (14 százalékos infláció), az MNB iparcikkeket írt (14,5 százalékos infláció). Továbbá a statisztikai hivatal jelentésében szolgáltatások szerepelnek (6,8 százalékos infláció), míg a jegybankéban piaci szolgáltatások (10 százalékos infláció). Márpedig ahol eltérések látszanak, arra nem illik az „elhanyagolható” kifejezés, hiszen a legnagyobb különbség éves szinten 3 százalékpont feletti.

Mint az ábrán is látszik, ha az előző hónaphoz, a júniushoz mért inflációs adatokat nézzük, akkor már a főbb számok, azaz az infláció és a maginfláció sem egyeznek. Az MNB-től kaptunk is választ arra, hogy mi az eltérés oka.

Másképp csoportosítanak, azért van eltérés

A KSH és az MNB által közölt inflációs adatok fő számai, tehát a teljes infláció és a maginfláció mindig megegyeznek. Az egyes termékek és szolgáltatások csoportosítása azonban a két intézménynél eltérő, vagyis módszertani különbségek vannak, és ezek magyarázzák az eltérést. Emiatt a résztételeknél előfordulnak máskor is különbségek a havi vagy az éves dinamikák között – tudtuk meg a jegybanktól.

A KSH havi szinten mintegy ezer terméknél és szolgáltatásnál nagyjából 80 ezer árat figyel, amiket mindezek után nagyobb csoportokba sorol. A háztartások részletes kiadásainak alakulása szerint összesen 140 tételt lehet elkülöníteni. Ezek felhasználási céljuk szerint további csoportokba sorolhatók. A Központi Statisztikai Hivatal például 7 nagyobb csoportot különböztet meg:

  1. élelmiszereket,
  2. szeszes italokat és dohányárukat,
  3. ruházkodási cikkeket,
  4. tartós fogyasztási cikkeket,
  5. háztartási energiát, egyéb cikkeket,
  6. üzemanyagokat,
  7. illetve szolgáltatásokat.

Végül ezek a termékek és szolgáltatások a háztartások fogyasztásában betöltött súlyuk alapján az inflációs mutatószámban egyesülnek, a KSH részletes inflációs módszertana alapján.

Mit mutat ehhez képest az MNB statisztikája? Az alapmutatókról szóló tájékoztatóban azt írják, hogy a KSH által számított fogyasztóiár-index – összhangban a nemzetközi gyakorlattal – az infláció általános mérőszáma. E mutató mellett a KSH számítja és közli a maginflációs mutatót is. Az inflációs alapfolyamat mutatóit az MNB ezek felhasználásával, ám saját módszertana alapján állítja össze. A jegybank által közzétett mutatók nem valami alternatív fogyasztóiár-statisztikát jelentenek, hanem a KSH által közölt adatokból állítanak elő a monetáris politika szempontjából releváns indikátorokat.

Tehát a KSH adataiból dolgozik az MNB is. A statisztikai hivatal által közölt inflációs alapadatok jelentik az egyetlen inputot a Magyar Nemzeti Bank számára, amikor elemzik az inflációt, ugyanakkor az MNB elemzéseiben a KSH-tól eltérően csoportosítják a termékeket és a szolgáltatásokat.

Ezért térnek el az adatok

Az MNB válasza szerint általában az élelmiszerek inflációjánál tapasztalható a legnagyobb eltérés a KSH és az MNB egymástól különböző besorolási gyakorlata miatt. Például a KSH-nál „házon kívüli étkezésnek” nevezett tételek (éttermi étkezés, munkahelyi étkezés, iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, büféáruk) az MNB besorolása szerint a piaci szolgáltatások (éttermi étkezés, munkahelyi étkezés, büféáruk) és a szabályozott árú termékek és szolgáltatások (iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés) körébe tartoznak.

Mi az oka annak, hogy az MNB más besorolást alkalmaz? Magyarázatuk szerint az, hogy például az éttermi étkezésnél vagy a büféáruknál a belföldi keresleti-kínálati viszonyok is alakítják a termékkör árát, így inkább a piaci szolgáltatásokra jellemző tulajdonságokat mutatnak. Az iskolai, óvodai étkezéseknél pedig az árak megállapítását jogszabályok, illetve önkormányzati intézkedések rögzítik, így a szabályozott árakra jellemző tulajdonságokkal bírnak. A KSH által az élelmiszerek közé sorolt bolti kávét, teát vagy az alkoholmentes üdítőitalokat pedig az MNB módszertana a nem tartós iparcikkek közé sorolja, mert ezek a tételek iparcikk jellegű tulajdonságokat mutatnak, mert például külső folyamatok alakulásától függ az áruk.

Ez a módszertan hosszú múltra tekint vissza, ugyanis az MNB 2009 óta alkalmazza – tették hozzá. A jegybank 2013 februárjától kezdve teszi közzé rendszeresen a hivatalos KSH-publikációt követő munkanapon az inflációs alapmutatóit.

Ugyanakkor a KSH által közölt adatok a hivatalos adatok. Az MNB ezeket mindössze felhasználja és tovább elemzi a havi publikációiban, illetve a negyedévente megjelenő inflációs jelentésében.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik