Gazdaság

Harapni lehet a büdöset a horvát szennyvíziszapot tároló magyar bánya környékén

Székesfehérváron jártunk, ahová fél Horvátország szennyvíziszapját szállítják. A környéken a szagok kellemetlenek, az önkormányzat meg már nem olyan harcias, mint amikor kirobbant az ügy. Az engedélyeztetési eljárásról keveset tudni, az illetékes környezetvédelmi szakemberek állítják: minden rendben a szennyvíziszapot tároló bánya környékén. Üzleti oldalon meg egészen biztos, hogy minden rendben, hiszen nagyjából ötven százalékos profittal dolgozik a horvát szennyvíziszapot is fogadó Fehérvári Téglaipari Kft.

Harapni lehetett a büdöset Székesfehérvárról Zámoly felé menet felhúzott ablakok mellett is,

de 34 fokos hőségben nem reteszelhetjük el a szellőzőnyílást, különben megfulladunk. A helyiek valahová a kibírhatatlan és a kellemetlen közé teszik a szaghatást, aminek mértéke nagyban függ a széliránytól. Mi éppen telibe kaptuk. Orgonaillatot persze nem várhattunk, hiszen itt, a Gombócleső-hegyi agyagbányában évi több tízezer tonna szennyvíziszapot fogad a Fehérvári Téglaipari Kft. Ez az anyag végeredményben a WC-k, és mosogatók lefolyóinak esszenciája.

Székesfehérváron 27 éve a téglagyári cég nyeli el a helyi kommunális hulladékot.  Sokkal cudarabb volt a világ a nyolcvanas évekig, hiszen addig a kubikgödrökbe került az anyag, talajszigetelés nélkül, éppen hogy lefedve 20-30 centiméter talajréteggel. A rothadó fehérjékből felszabaduló gázokból máig jut az Aldi-Tesco-Metro környékének – ecsetelte a máig ható következményeket Horváth Sándor, a Fehérvári Téglaipari Kft. tulajdonosa, aki 1970 óta a téglaipari bizniszben, illetve a hulladékfeldolgozásban mozog. Ehhez képest nagy ugrás volt, amikor a hulladékot már csak a városon kívülre, a Gombócleső-hegyi bányagödörbe szállíthatták. Nincs újdonság tehát abban, hogy a helyi szennyvíziszapot ez a telep fogadja, de más dimenzióba került a 20 hektáros agyaggödör attól, hogy nemrég nyilvánosságra került: itt tüntetik el fél Horvátország szennyvíziszapját.

Fél Horvátország szennyvíziszapját tüntették el Magyarországon
Zágrábból kétezer kamion hozta a teljes hulladékmassza-termést egy Székesfehérvár határában lévő régi agyagbányába.

Amint robbant a hír, az önkormányzat messze rúgta magától a horvát iszapot és az azt fogadó céget, sietve adott ki közleményt arról, hogy a városnak nem áll érdekében szállást adni importiszapnak. Az önkormányzat ezt nem támogatja, és nem járult hozzá a Fehérvári Téglaipari Kft. telephelyének bővítéséhez sem.

De mint a témában – és a csilliárdokért megépült Sóstói Stadion vízvezetékében már másodszor felbukkant „szuperbaktérium” miatt – összehívott rendkívüli közgyűlésen kiderült, a Fehérvári Téglaipari Kft., pontosabban

a Gombócleső-hegyi agyaggödör nélkül lehet, hogy még büdösebb lenne Székesfehérváron.

Ezt onnan tudjuk, hogy kicsit alákérdezett Cser-Palkovics András polgármester, amire Rácskai András, a helyi vízműcég, a Fejérvíz Zrt. vezérigazgató-helyettese kifejtette:

  • a bűzben, illetve az agyagbányában benne van a székesfehérvári háztartások szennyvíziszapja,
  • évente több mint 10 ezer tonnát szállít oda a Fejérvíz.
  • Ha nem szállíthatna ide, akkor ott rothadna a vízmű telepén az anyag,
  • ha messzebb vinnék, akkor drágább lenne az elhelyezés, 100-150 millió forinttal évente, úgy háromszoros költség jönne ki.

Az eddig főgonosznak kikiáltott Fehérvári Téglaipari Kft.-ről, amelyik fogadja a Horvátországból importált iszapot, tehát megtudtuk, hogy nagyon is fontos a városnak, ide szállíthatja ugyanis a legolcsóbban a szennyvíziszapját. A Fejérvíz kapcsolata a céggel pedig nem merül ki az iszapelhelyezésben, akkreditált rendszerével mintákat vesz, és azt mondják, eddig csak egy szállítmánynál esett meg határérték-túllépés. Azt le is állították.

Bármennyi szennyvíziszap jött Horvátországból, az nem hulladéklerakás

A Téglaipar Kft. külterületi telephelye takaros, rusztikus téglaépületének a Laboratórium feliratú helyiségben ülünk le a tulajdonossal, és két erdész-talajtudós szakértőjével. Horváth Sándor 72 évét meghazudtolóan energikus, készségesen körbefurikáz minket a 20 hektáros területen egy masszív terepjáróval, végigmutatva a technológiát és a növényzetet, amit már a területen képzett talajhelyettesítőnek nevezett anyagon neveltek/nőttek.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Vannak gyümölcsök is, sárgabarack, almafa is, de ez csak kísérlet, a telepen esznek belőle, de nem arra szánják az itt készülő, talajhelyettesítőt, hogy azon növényt termesszenek, és bekerüljön a táplálékláncba, hanem inkább energianövényekkel hasznosítják, amit erőművekben égetnek el. Gondozott faiskolák, különböző évjáratú fasorok mellett haladunk el, és megtudjuk, hogy sótűrő növényeket kell összeválogatni, mert az alapanyagnak nagy a sótartalma, így aztán az első 2-3 évben lassabban is nőnek a fák, de aztán megindulnak – mutatja a három éves, kicsit kínlódó és a 7 éves, már dús lombú, erőteljes fasorokat. A fák méretéből ítélve jó ideje folyhatnak a kísérletek. A sziltől az akácon keresztül az egzotikus császárfáig sorjáznak az ültetvények, de többféle energianád is burjánzik a területen. A telep nagyobb része kopár, ott még a feltöltés folyik, itt-ott gyomnövények bokrosodnak, csattanó maszlag, libatop, nagyjából a ganéjdombok tipikus flórája. Az irodaépülettől és az úttól a legtávolabbi pontra futnak be a kamionok, az iszapot egy medencébe eresztik és jókora munkagépek forgolódnak, keverik az agyaggal és adalékokkal felütött masszát.

A Fehérvári Téglaipari Kft. által kifejlesztett módszer fő eleme ez. Nem kell más hozzá, mint az agyag a bányában, a szennyvíziszap a szervesanyaggal és bizonyos mikrobák adagolása. A megoldás helyben, bármely bányaterületen alkalmazható, illetve a talajhelyettesítőt el lehet szállítani tájsebgyógyításra – mondja Horváth Sándor. Ilyen van rengeteg, és a felhagyott bányákat – amilyen a Gombócleső-hegyi – a hatóságok előírásának megfelelően rekultiválni kell, ehhez találták ki itt a Gombóchegyen a szennyvíziszapot. Ráadásul azt állítják, módszerükkel igen rövid idő, akár 1-2 év alatt talajhelyettesítő jöhet létre a holdbéli tájon.

A képviselők a közgyűlésen azonban nem a növényekre voltak kíváncsiak, azt firtatták, mire is szól az engedély a Gombócleső-hegyen, milyen alapon érkezhetett ide egy szomszédos ország fél éves szennyvíziszaptermése, miközben tilos Magyarországon importhulladékot lerakni, és miért is nem csípi a hatóságok szemét, hogy nagy tételben olyan anyagot borogatnak Székesfehérvár határában, amiben nehézfémek, paraziták és ki tudja mi lehet még. Mert ők ugye hivatalosan nem tudják, az önkormányzatot nem kell tájékoztatni az ilyesmikről. Maga Cser-Palkovics András is azért hívta össze soron kívül a testületet, hogy az illetékes két kormányhivataltól, a környezetvédelmi vezetőktől tájékoztatást kérhessenek.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Igen súlyos felvetések ezek, de a kérdőre vont cég környezetvédelmi jogásza könnyedén hárított. Ezek szerint akármennyi szennyvíziszap érkezett ide, ez

  • nem hulladéklerakás, a társaság ugyanis hasznosítja az anyagot, talajhelyettesítőt állít elő belőle, az pedig már nem hulladék,
  • maga a szennyvíziszap nem veszélyes hulladék,
  • mozgatásához előzetes bejelentés szükséges, és az importhoz az ország egész területén illetékes Pest megyei kormányhivatal megadta az engedélyt.

A hatóságok pedig eddig nem találtak kivetnivalót a kft működésében. Veres Viktor, a Pest megyei kormányhivatal osztályvezetője uniós rendeleteket emlegetve mindenben alátámasztotta a cég jogászának levezetését.

Nem merült fel olyan körülmény, ami miatt a tevékenységet meg kellene szüntetni

– válaszolta a legvehemensebbeknek, akik egyenesen azt követelték, hogy szüntessék meg az importiszap lerakását.

Ami a veszélyeket, parazitákat, nehézfémeket illeti, a Fejér megyei kormányhivatal illetékese, Kneifel Róbert osztályvezető is nyugtatta a kedélyeket. Folyamatos hatósági kontroll alatt tartjuk a telephelyet – mondta, megtoldva azzal, hogy idén már négyszer voltak kint a helyszínen, és minden a jogszabályoknak megfelelően történt.

Nagyjából ennyiben ki is merült a hatósági tájékoztatás, a közgyűlés legfontosabb része, írásos anyagot arról, pontosan milyen engedélyek alapján érkezik a hulladék a bányába, azokat pontosan mire, ki és mikor adta ki, nem kaptak a képviselők. Leszámítva egy kis közjátékot, mikor a polgármester felmutatott egy papírlapot, azt állítva, hogy az ősbűn még a Fidesz-éra előtt keletkezett, a kommunális hulladék lerakására szóló engedélyt még a szocialista kormányzás idején adták ki, és tudott róla az önkormányzat.

Annyit már kapizsgáltak a képviselők, hogy akármit hittek a közgyűlés előtt, és bármekkora biznisz a horvát iszap Székesfehérvárra csatornázása (amiből az önkormányzat nem profitál), bármennyire a zágrábi háztartások szennyvízéről van szó, formálisan valahogy mégsem hulladékügy az egész. Az eredeti engedélyt egyébiránt bányanyitásra adták még a Kádár-korszakban, azóta már környezetvédelmi működési engedély is kell a bányakapitányságnak az engedély kiadásához. Horváth Sándor arról beszélt, hogy az engedélyük 2023-ig érvényes, de a fenntartás monitorozási kötelezettség 2032-ig tart.

Közvetítő hozta a nagy zágrábi üzletet

Ami a profitot illeti, kívülről nem árulkodik a külterületi telep arról, hogy valójában aranybányába érkeztünk. Durván 50 százalékos profittal dolgozott a Téglaipari Kft. tavaly, alighanem a horvát iszapnak köszönhetően, de erre csak következtetni lehet, a cég saját bevallása szerint a fogadott szennyvíziszap kétharmada belföldről érkezik, és a Fejérvíz utalásából sejthető, hogy nekik kedvezőbb a tarifa. A nyereséget firtató kérdést Horváth Sándor azzal ütötte el, hogy egy mérlegben a bevétel részletei nem szerepelnek, abból nem látszik, miből származik a nyereség. Nagy volumenű k + f-et emleget, amit 80 százalékban a cég állt, a költségek töredéke volt támogatás. De hát ez kiadás, attól nem jutunk közelebb az 50 százalékos profit magyarázatához. A szennyvíziszap kezelése gazdaságos, mert a technológiához szükséges agyag helyben van az iszap ideszállítását pedig nem a kft fizeti –- ennyit told hozzá a tulajdonos.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

De vajon honnan jött az ötlet, hogy a kis székesfehérvári kft kilépjen a nemzetközi piacra, horvátországi szennyvíziszap érkezzen agyagbányájába, ki hozta az üzletet? Horváth Sándor egyre csak mondja, mennyire nem foglalkozik a cége kereskedelemmel, arra ott vannak a nagykereskedők.

Nekünk van szennyvíziszapigényünk, mert az agyagbányát fel kell töltenünk, mások, mint a víziközművek pedig befogadót keresnek a náluk termelődő szennyvíziszapra. A nagykereskedő összehozza a két oldalt

– magyarázta Horváth Sándor. A nagykereskedő kilétét feszegető kérdésre kétszeri visszakérdezés után bökte ki, hogy az EWC-H Kft.-vel szerződtek.

Az EWC-H igazi nagyhatalomnak számít a szennyvíziszappiacon és a profittal sincs gondja, tavaly 3,4 milliárd forint árbevételt és félmilliárd forint nyereséget mutattak ki adózás után.  A főváros például évi 80 ezer tonnás termésére vele szerződött a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt., amint arról beszámoltunk tavaly közvetlenül szilveszter előtt kötöttek 5 éves gigaszerződést:

Nem baj, ha bűzlött a vidék, a bejáratott cég kezelheti a fővárosi szennyvíziszapot
A Fővárosi Csatornázási Művek ismét az EWC-H Kft.-vel köt szerződést szennyvíziszap-szállításra.

A fővárossal tonnánként nettó 14,5 ezer forintos árban egyeztek meg (ami később az inflációval nőhet), vagyis 5 év alatt a 400 ezer tonnás alapmennyiséggel számolva és az inflációt figyelem figyelmen kívül hagyva, nettó 5,8 milliárd forint. Ha lehívják a 30 százalékos opciót, akkor azzal együtt 7,5 milliárd forintnál is több lehet a számla. A szerződésből az is kiderült, hogy több alvállalkozót is bevont az EWC-H, köztük a , Fehérvári Téglaipari Kft.-t. Vagyis

a Székesfehérvár melletti agyagbányában landol a fővárosi lakossági szennyvíz iszapjának egy része is. 

A kft. azt állítja, telepén többségében hazai kommunális szennyvíziszap hasznosítása folyik, Horváth Sándor érzékelteti, hogy elsősorban a régió élvez elsőbbséget, a közeli víziközművek iszapját fogadják, talán kétharmad egyharmad a hazai,import arány.

Az 5,8-7,5 milliárdos fővárosi üzletet elnézve ugyan a zámolyi út mellett keverik a szennyvíziszapot, de a sokkal nagyobb pálya sejlik fel, lerakókkal, nagykereskedőkkel és politikával nyakon öntve.

Nemrég írtuk meg, hogy Székesfehérvárhoz hasonlóan Pápa-Tapolcafőre is hatalmas mennyiségben szállítják külföldről a szennyvíziszapot, és egy fideszes képviselő volt feleségének a cége a főszereplő. A cég profittermelése is hasonló a székesfehérvári bányát működtető vállalkozáshoz: 2018-ban 335 milliós nettó árbevétel mellett 164 milliós nyereséget produkált. A tapolcafői bányába 2018 óta érkezik kamionokon a szlovén és olasz eredetű bűzös hulladékanyag. Az viszont különbség, hogy Horváth Sándor nem érdekelt benne, csak 2017-ig volt Tapolcafő Téglaipari Kft. fő tulajdonosa, azt mondja, azóta nincs kapcsolata a céggel.

Ám haladni kell tovább, legalábbis a Gombócleső-hegyi bánya ilyen szállítási tempó mellett 1,5 év alatt betelik.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.