Négy dolog, amit a friss Nobel-emlékdíjas Richard Thaler tanított nekünk önmagunkról

Richard Thaler kapta meg a Svéd Tudományos Akadémiától a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Az indoklás az volt, hogy Thaler közelebb hozta a pszichológiát a közgazdaságtanhoz, ezért segít pontosabban megérteni az emberi döntéshozatal piaci következményeit.

Richard H. Thaler kapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat

Nemrég járt Budapesten.

Ennek örömére nézzük meg, pontosan mit tanulhatunk Thalertől önmagunkról:

1. Nem gondolunk át mindent

A klasszikus közgazdaságtan azt feltételezi, hogy mielőtt az emberek meghoznak egy döntést, alaposan végiggondolják az összes lehetőséget ezzel a döntéssel kapcsolatban, majd azt hozzák meg, amelyik a legracionálisabban megfelel a saját érdekeiknek. Azt már a szintén Nobel-díjas Herbert Simon megmutatta a korlátozott racionalitás elméletével, hogy ez nem teljesen így van.

Sokkal szűkebb skálán vizsgáljuk ugyanis a valódi döntéseinket, mint amit a közgazdaságtan feltételezne, ezért nem is biztos, hogy mindig a legracionálisabb vagy legönzőbb döntést fogjuk meghozni.

Richard Thaler annyiban járult hozzá ehhez az elmélethez, hogy megmutatta, a gyakorlatban ezt a szűk döntési skálát még tovább korlátozzuk. Thaler szerint az emberek fejben különböző kontókra osztják a saját pénzügyi döntéseiket. Így lehetséges az, hogy fejben külön költségvetésként kezeljük mondjuk a rezsit és a bulizásra költött pénzt, nem pedig egy költségvetésként, ahogy kellene.

Thaler szerint emiatt sokszor költséges döntéseket hozunk, mert a pillanatnyi szükségnek megfelelően nem nyúlunk hozzá a hosszútávú megtakarításainkhoz, hanem inkább ennél jóval drágább hitelt veszünk fel. Másfelől viszont segít is megvédeni a hosszú távú befektetéseinket, amelyeket könnyen felélnénk a pillanatnyi szükségletekért cserébe.

2. Nem úgy dolgozunk, ahogy kellene

Ennek a mentális költségvetés-kezelésnek további érdekes következtetései is vannak. Thaler szerint fókuszpontokat keresünk a döntéseink meghozásához, de ezek a fókuszpontok gyakran megakadályoznak abban, hogy a legracionálisabb döntést hozzuk meg. Példaként Thaler a taxisofőröket hozza fel, akik kitalálták, hogy többet akarnak a családjukkal lenni munka helyett, ezért megszabnak egy fókuszpontot, hogy mennyi pénzt kell összeszedniük egy nap. Ha összeszedték a pénzt, végeztek aznapra.

De ez a fókuszpont csalóka. Ha sűrű nap van, és több a kuncsaft, akkor hamarabb végeznek, ha pedig kevesebb az utas, akkor sokkal tovább dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a legtöbbet azokon a napokon dolgoznak, amikor alig van utas.

Miközben a logika – ha nem egy nap lenne a meghatározott időtartamuk – azt mondaná, hogy azokon a napokon dolgozzanak többet, amikor sok az utas, hiszen így hosszú távon sokkal több pénzt keresnek kevesebb munkával.

3. Ha a tied, többet ér

Thalernek köszönhető, hogy tudományos magyarázatot kaptunk arra is, hogy ha van valamink, azt többre értékeljük, mint ha nem lenne valamink. Ez elsőre bonyolultan hangzik, de a lényeg az, hogy az emberek nagy része többre értékel egy tárgyat, ha már a tulajdonában van. Több pénzért adnánk például el egy óránkat, mint amennyiért megvennénk ugyanazt az órát, ha nem lenne a mienk.

Erről készült is egy kísérlet Thaler és két híres pszichológus-közgazdász – és szintén Nobel-díjas – Daniel Kahneman és Jack Knetsch részvételével. Ebben a kísérletben egy csoport felének adtak bögréket, de a másik fele nem kapott.

Ha rossz döntést hozol, nem történik semmi, mert senki nem fog kijavítani

Budapesten járt a világ egyik leghíresebb élő közgazdásza, hogy átvegye a Rajk László Szakkollégium díját, és hogy olyan dolgokat mondjon a saját gazdasági viselkedésünkről, amikre eddig nem gondoltunk.

Ezután megkapták a lehetőséget, hogy eladhatják a bögréket azoknak, akik nem kaptak. Mivel a csoportot véletlenszerűen válogatták össze, a hagyományos közgazdaságtan szerint pontosan ugyanannyira kellett volna értékelniük a bögréket, és logikus lett volna, ha legalább a felüket sikerül eladni. Ehhez képest az derült ki, hogy átlagosan jóval többre értékelték a bögréket azok, akiknek jutott, mint azok, akiknek nem.

4. Fontos, hogy igazságos legyen

Thaler mutatta meg azt is, hogy az emberek a döntéseiknél valóban figyelembe veszik azt, hogy mit éreznek fairnek. Képesek vagyunk akár a saját érdekeink ellenében is korrigálni piaci döntéseket, ha úgy érezzük, hogy igazságosabb elosztáshoz vezet. Ami még ennél is érdekesebb, hogy az emberek nagy része képes arra is, hogy a saját vesztesége árán büntessen meg olyan piaci szereplőket, akik nem igazságosan osztják el a javakat.

Erre a legjobb példa az, hogy ha épp esik, de az esernyőárusok sokkal feljebb viszik az árat, mint egyébként, az emberek nagy része kiakad. Pedig gazdaságilag logikus döntés lenne, hiszen épp nagyon megnőtt a kereslet az esőernyőkre, ami indokolná a jóval magasabb árakat. Mégis az van, hogy az emberek nagy része nyerészkedésnek és igazságtalan gazdasági elosztásnak véli, ha hirtelen árat emelnek. Azért pedig, hogy ez az igazság helyreálljon, képesek saját magukat is büntetni egy bojkottal, a példánk alapján egy megázással.