Richard Thaler kapta meg a Svéd Tudományos Akadémiától a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Az indoklás az volt, hogy Thaler közelebb hozta a pszichológiát a közgazdaságtanhoz, ezért segít pontosabban megérteni az emberi döntéshozatal piaci következményeit.
Ennek örömére nézzük meg, pontosan mit tanulhatunk Thalertől önmagunkról:
1. Nem gondolunk át mindent
A klasszikus közgazdaságtan azt feltételezi, hogy mielőtt az emberek meghoznak egy döntést, alaposan végiggondolják az összes lehetőséget ezzel a döntéssel kapcsolatban, majd azt hozzák meg, amelyik a legracionálisabban megfelel a saját érdekeiknek. Azt már a szintén Nobel-díjas Herbert Simon megmutatta a korlátozott racionalitás elméletével, hogy ez nem teljesen így van.
Richard Thaler annyiban járult hozzá ehhez az elmélethez, hogy megmutatta, a gyakorlatban ezt a szűk döntési skálát még tovább korlátozzuk. Thaler szerint az emberek fejben különböző kontókra osztják a saját pénzügyi döntéseiket. Így lehetséges az, hogy fejben külön költségvetésként kezeljük mondjuk a rezsit és a bulizásra költött pénzt, nem pedig egy költségvetésként, ahogy kellene.
Thaler szerint emiatt sokszor költséges döntéseket hozunk, mert a pillanatnyi szükségnek megfelelően nem nyúlunk hozzá a hosszútávú megtakarításainkhoz, hanem inkább ennél jóval drágább hitelt veszünk fel. Másfelől viszont segít is megvédeni a hosszú távú befektetéseinket, amelyeket könnyen felélnénk a pillanatnyi szükségletekért cserébe.
2. Nem úgy dolgozunk, ahogy kellene
Ennek a mentális költségvetés-kezelésnek további érdekes következtetései is vannak. Thaler szerint fókuszpontokat keresünk a döntéseink meghozásához, de ezek a fókuszpontok gyakran megakadályoznak abban, hogy a legracionálisabb döntést hozzuk meg. Példaként Thaler a taxisofőröket hozza fel, akik kitalálták, hogy többet akarnak a családjukkal lenni munka helyett, ezért megszabnak egy fókuszpontot, hogy mennyi pénzt kell összeszedniük egy nap. Ha összeszedték a pénzt, végeztek aznapra.
De ez a fókuszpont csalóka. Ha sűrű nap van, és több a kuncsaft, akkor hamarabb végeznek, ha pedig kevesebb az utas, akkor sokkal tovább dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a legtöbbet azokon a napokon dolgoznak, amikor alig van utas.
3. Ha a tied, többet ér
Thalernek köszönhető, hogy tudományos magyarázatot kaptunk arra is, hogy ha van valamink, azt többre értékeljük, mint ha nem lenne valamink. Ez elsőre bonyolultan hangzik, de a lényeg az, hogy az emberek nagy része többre értékel egy tárgyat, ha már a tulajdonában van. Több pénzért adnánk például el egy óránkat, mint amennyiért megvennénk ugyanazt az órát, ha nem lenne a mienk.
Erről készült is egy kísérlet Thaler és két híres pszichológus-közgazdász – és szintén Nobel-díjas – Daniel Kahneman és Jack Knetsch részvételével. Ebben a kísérletben egy csoport felének adtak bögréket, de a másik fele nem kapott.
Ezután megkapták a lehetőséget, hogy eladhatják a bögréket azoknak, akik nem kaptak. Mivel a csoportot véletlenszerűen válogatták össze, a hagyományos közgazdaságtan szerint pontosan ugyanannyira kellett volna értékelniük a bögréket, és logikus lett volna, ha legalább a felüket sikerül eladni. Ehhez képest az derült ki, hogy átlagosan jóval többre értékelték a bögréket azok, akiknek jutott, mint azok, akiknek nem.
4. Fontos, hogy igazságos legyen
Thaler mutatta meg azt is, hogy az emberek a döntéseiknél valóban figyelembe veszik azt, hogy mit éreznek fairnek. Képesek vagyunk akár a saját érdekeink ellenében is korrigálni piaci döntéseket, ha úgy érezzük, hogy igazságosabb elosztáshoz vezet. Ami még ennél is érdekesebb, hogy az emberek nagy része képes arra is, hogy a saját vesztesége árán büntessen meg olyan piaci szereplőket, akik nem igazságosan osztják el a javakat.
Erre a legjobb példa az, hogy ha épp esik, de az esernyőárusok sokkal feljebb viszik az árat, mint egyébként, az emberek nagy része kiakad. Pedig gazdaságilag logikus döntés lenne, hiszen épp nagyon megnőtt a kereslet az esőernyőkre, ami indokolná a jóval magasabb árakat. Mégis az van, hogy az emberek nagy része nyerészkedésnek és igazságtalan gazdasági elosztásnak véli, ha hirtelen árat emelnek. Azért pedig, hogy ez az igazság helyreálljon, képesek saját magukat is büntetni egy bojkottal, a példánk alapján egy megázással.
