A szén-dioxid a négy üvegházhatású gáz egyike, gyakorlatilag az összes kutatás szerint a globális felmelegedés 80 százalékáért az emberi szén-dioxid-kibocsátás okolható.
Kicsit közelebbről: a hazai energiafelhasználás 40%-a hűtési-fűtési célra történik, a lakossági energia csaknem kétharmada fűtésre és nyári hűtésre megy el.
Kényelmes, de álságos dolog lenne tehát a számok ismeretében az ipari termelést és a kipufogógázokat hibáztatni a globális felmelegedésért és az üvegházhatásért otthon, a meleg lakásban.
Kivéve, ha mi magunk már mindent megtettünk a széndioxid-kibocsátásunk csökkentéséért. Legelsősorban szigeteltük a lakásunkat.
Otthonunk hőszigetelése éppen annyira gazdasági, mint környezetvédelmi kérdés. Könnyű belátni, hogy ha egy jól kivitelezett, hatékony hőszigeteléssel otthonunk fűtési költsége 50, de akár 70 százalékkal csökken, akkor ha közvetve is, de ennyivel kevesebb káros anyagot juttattunk a levegőbe.
Számítások szerint hatvan százalékkal is csökkenthetjük hőszigeteléssel a kibocsátott széndioxid mennyiségét, ez pedig egy átlagos, 65 négyzetméteres gázfűtéses társasházi lakás esetében egy év alatt akár két tonna veszélyes gáz is lehet!
Ha expandált polisztirol habot használ szigetelőanyagként, tudnia kell, hogy egy családi ház szigeteléséhez szükséges mennyiséghez felhasznált kőolaj pár hónap alatt „megtérül”. Ha pedig mondjuk 50 vagy 70 év múlva lebontják az épületet, az addig kiváló szolgálatot nyújtó szigetelőanyag 95 százalékából tégla, virágcserép, vagy éppen szörfdeszka készülhet.
Ha védeni akarja a környezetét – és a pénztárcáját is -, nem kell látványos természetvédő megmozdulásokon részt vennie. Elég, ha minőségi anyagokkal szigeteli otthonát. Így takarékoskodik a pénzével, a kőolaj- és földgázkészletekkel, ráadásul jelentősen csökkenti a széndioxid-kibocsátást is.
