Súlyos adótörvényi szabályozatlanság miatt számos könyvkiadó mehet tönkre a következő években – hívta fel a figyelmet nemrégiben a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, aki egyben a Kossuth Könyvkiadó vezetője is. Kocsis András Sándor arra utalt, hogy jelenleg nincs rendezett törvényi szabályzás arról, hogy a könyv terméknek vagy szolgáltatásnak minősül-e az iparűzési adó kiszámításakor. Ez pedig nagyon nem mindegy, mert előbbi esetben az adó alapja csökkenthető a könyv beszerzési értékével (vagyis a nyomdaköltséggel), utóbbi esetben pedig nem, és emiatt igen jelentős eltérés lehet az adóban.
Hasonló problémával szembesülhetnek az utazási irodák és az üzleti területeket bérlők is, és egyelőre úgy tűnik, nincs feloldás, csak büntetés.
A kiadók így számolnak
A kiadók többsége termékként tekint a könyvre, így a nyomdaköltséggel csökkentik az adóalapot. Az önkormányzati adóhatóság viszont, mint nemrégiben kiderült, szolgáltatásnak veszi a könyvet. Emiatt az elmúlt hónapokban országszerte (pontosabban Szegeden és Budapesten) összesen nyolc kiadóra róttak ki súlyos, több tízmillió forintos büntetéseket. A Kossuth Könyvkiadónak pl. 70 millió forintos fizetési kötelezettséget írtak elő, és Kocsis András Sándor szerint a kiadókat országos szinten akár több mint 500 millió forintos veszteség is érheti emiatt.
Úgy érezzük, mintha néhány önkormányzat és az általuk üzemeltetett ellenőrzési hivatalok vagy adóbeszedési főosztályok egyszerűen a magyar könyvszakma egy részének tönkretételére készülnének
– ecsetelte Kocsis András Sándor, mint is jelent ez az érintettekre nézve.
Hozzátette, hogy bár létezik olyan állásfoglalás (2001-es, pénzügyminisztériumi), amely a könyvet szolgáltatásnak minősíti az iparűzési adó számolásakor, magából az általános forgalmi adóról (áfa) rendelkező törvényből is az következik, hogy a könyv termék, hiszen azt a kiadók a nyomdáktól a termékekre vonatkozó öt százalékos áfával vehetik át. A nyolc kiadó között a szegedi székhelyű Könyvmolyképző Kiadó is érintett az ügyben, ők 27 millió forintos büntetést kaptak, amiért termékként adóztak kiadott könyveik után. Katona Ildikó tulajdonos szerint ők ugyan beadták a bírósági keresetet a döntés ellen, és kérvényezték a kifizetés felfüggesztését, az önkormányzat azonban “lenullázta” a bankszámláikat, így kétségessé vált az is, hogy decemberben tudnak-e fizetni az alkalmazottaiknak.
Az NGM visszatámadott
Az ügyben illetékes Nemzetgazdasági Minisztérium szerint viszont a könyvkiadókra vonatkozó adózási szabályok egyértelműek. Sőt, a jogszabályok helyes értelmezését több évtizede változatlan joggyakorlat és a bírói gyakorlat is segíti. Hogy konkrétan mi lenne a megfelelő és egyértelmű gyakorlat, arra azonban nem tértek ki. Azt írták közleményükben (ami egyben a mi megkeresésünkre is válaszként szolgált), hogy aki az adószakmában, a könyvelésben minimális jártassággal rendelkezik, az tudja, hogy az iparűzési adó megállapításánál a számviteli törvény bír relevanciával. Annak számviteli megítélése, hogy mi minősül termékértékesítésnek és mi szolgáltatásnyújtásnak, több évtizede változatlan. Annak pedig nincs semmi jelentősége, hogy mi az ügylet áfabeli megítélése.
Az NGM szerint egyébként a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke arra használja a sajtót, hogy saját kiadójának az ügye kedvező elbírálásban részesüljön – tudva azt, hogy konkrét ügyben az adótitok szigorú rendelkezései miatt egyetlen hatóság sem szólalhat meg.
Csakhogy nem egyetlen kiadóról van szó. Még csak nem is egyetlen tevékenységről. És mint a 15 éves eddig alkalmazott gyakorlat és az önkormányzati adóhatóságok ettől eltérő megítélése is mutatja, nem egyértelmű a szabály.
Nem csak a könyvkiadók kerülhetnek bajba
A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (akik azért reméljük, a minisztérium mércéje szerint is azok csoportjába tartoznak, akik a könyvelésben jártassággal rendelkeznek, nem is minimálissal) levélben jelezte az illetékesek felé aggodalmait. Ebben mindhárom iparűzési adóval összefüggő jogértelmezési problémára felhívták a figyelmet. Értékelésük szerint az önkormányzati adóhatóság egy-egy konkrét ügyben fenyegető, minden érintett vállalkozás számára vállalhatatlan terhet jelentő jogértelmezéseket alkalmazott adóhiány megállapításához.
- Nyomdák által előállított könyv (vagy sajtó) termék értékesítését nem ismernék el eladott áru beszerzési értékeként és így az nem lenne az árbevétellel szembeállítható.
- Utazási irodák által igénybe vett és utazási csomagokba beépített szolgáltatásokat nem ismernék el közvetített szolgáltatás értékeként és így az nem lenne az árbevétellel szembeállítható.
- Ingatlanhasznosítók által bérbe vett terület kisebb egységekben való tovább-bérbeadása szintén nem minősülnek közvetített szolgáltatásnak.
Miután a fenti bizonytalanság a befektetői szándékot befolyásoló, jelentős vállalkozás-ellenes hatású, ezért kérték (többek között az NGM illetékeseitől), hogy azonnali válaszukban magyarázzák meg, hogy a helyi adókról szóló törvény a fenti jogértelmezésekkel összhangban áll-e. A magyarázat ilyen mélységében még várat magára.
Egy egész szakmát tehetnek tönkre
Elképesztő történet – ezt mondta megkeresésünkre Kocsis András Sándor, aki abba bele sem mer gondolni, mi lesz, ha az összes kiadó ellenőrzést kap, és öt évre visszamenőleg mindenkinek be kell fizetnie a sajátos értelmezés miatt a pluszadót és a bírságot. Ezzel a magyar könyvkiadást teljes mértékben tönkre tennék – borítékolta.
Hogy ezt szemléltesse Kocsis a minisztériumba küldött egy Gustave Doré által illusztrált Bibliát, amelyet Magyarországon nyomtattak, és egy gyönyörű albumot, A könyv története címmel, amit angolokkal együttműködve Kínában állítottak elő. Egy állásfoglalás szerint ugyanis a külföldön készített nyomat után le lehetne vonni a nyomdaköltséget az iparűzési adó alapjából, ami itthon készült, azt viszont nem. Ami eléggé abszurdum. És arra sarkallhatja a kiadókat, hogy hozzanak létre mondjuk Szlovákiában egy társkiadót, és néhány milliárd forintnyit csak azon keresztül rendeljenek meg – jegyezte meg Kocsis.
Kértek egyébként állásfoglalást az európai könyves szövetségektől, hogy náluk van-e a most számon kérthez hasonló adózási gyakorlat. Mint Kocsis mondta, voltak, akik nem is értették a kérdést, annyira nem életszerű.
Nem logikus
Beszéltünk egyébként olyan kisebb könyvkiadóval, ahol szolgáltatásként veszik figyelembe az iparűzési adónál a nyomdaköltséget, mondván, hogy a nyomda alvállalkozó, és ez alapján írják le az adóalapból a nyomdaköltséget. Az adószakértő szerint viszont a nyomda ebben a szituációban nem alvállalkozó. Vagyis nem szolgáltatásként, hanem termékként kellene figyelembe venni – mondta Ruszin Zsolt adószakértő megkeresésünkre. És mint termék, az eladott áru beszerzési értékét (vagyis amennyit a nyomdának fizetett a kiadó a könyv előállításárt) le kell vonni az iparűzési adó adóalapjából.
Ami igazán abszurdum, hogy miközben a nyomda levonhatja a saját anyagköltségeit, és a nagykereskedő is levonásba helyezheti a könyvkiadótól kapott könyvértékesítési számlát, aközben a tranzakció közepén álló kiadó levonási jogát megtagadják, mondván hogy a nyomda szolgáltatást végzett. Úgy mintha nem is ugyanarról a könyvről lenne szó, mint ami a nyomdából a kiadóhoz, majd a kereskedőkhöz kerül.
A fő szabály meg az alkalmazása
Az iparűzési adónál alapvetően anyagköltséget, eladott áru beszerzési értékét, és közvetített szolgáltatást lehet leírni, aminek az egyik válfaja az alvállalkozás – magyarázta megkeresésünkre Ruszin Zsolt. A fő szabály pedig az, hogy ami közvetíthető, és változatlan formában tovább lehet adni az ügyfélnek, azt le lehet vonni az iparűzési adó adóalapjából. Ezt az elvet szokták félelmetes jogértelmezésekkel nyirbálgatni – jegyezte meg.
Vagyis arra hivatkoznak, hogy a nyomda nem könyvet gyárt le, hanem nyomdai szolgáltatást nyújt. Vagy hasonlóan az utazási irodáknál azt mondják, hogy ha csomagban van az ajánlat, és annak minden eleme nem szerepel külön tételként a számlán, vagy nincs minden elemére külön-külön szerződés (ami a gyakorlattól elrugaszkodó, töménytelen mennyiségű pluszadminisztrációt okozna) akkor az nem egy változatlan forma. Tehát hiába van benne a szálloda, vagy a belépőjegy a csomagban, ha az adminisztrációja nem felel meg az előbb írt követelményeknek, akkor nem minősül közvetített szolgáltatásnak, így nem csökkenthető vele az adóalap. Hiába változatlan formában adja tovább az utazási iroda.
Ugyanígy a tovább-bérlésnél azt állítják, hogy ha valaki a 10 ezer négyzetméterből kibérel ezer négyzetmétert, akkor az nem ugyanaz a dolog, mint a 10 ezer négyzetméter (adózási szempontból). Vagyis ha mondjuk egy bevásárlóközpont kibérel egy területet, majd azon belül egy kisebb üzlet bérbe veszi a maga kisebb részét, akkor ő már nem írhatja le az adóalapból a bérlés költségét, mert nem változatlan formában lett továbbadva a szolgáltatás. Mintha nem ugyanarról a területről lenne szó.
Ezek az értelmezések Ruszin Zsolt szerint vastagon jogbizonytalanságot eredményeznek és rombolják az adómorált. Pedig a jogalkotónak biztosan nem ez volt a szándéka – tette hozzá.
Inkább rendbe kellene tenni
Ha egy elv nem egyértelmű, akkor azt meg kell magyarázni, hogy mindenki tudja, mi szerint kell eljárni. Mert ha ez így van, ahogy az önkormányzati adóhatóság most mondja, akkor Magyarország adózási szempontból egy sokkal drágább ország, mint ahogy első ránézésre tűnik – tette hozzá. Hiszen ezek szerint van egy olyan árbevételt büntető különadó (iparűzési adó), mellyel szemben ritka az a dolog, amely az adóalapnál levonásba helyezhető.
Ha pedig nem, akkor meg kell szüntetni a mostani gyakorlatot. És mindebben az NGM-nek kellene lépnie, kiszámíthatóvá, egyértelművé és racionálissá tenni a szabályokat.
Az a baj
A helyi adókkal Ruszin szerint az a baj, hogy igen bonyolult elvi szabályokat rögzítenek, és amikor ezeket megpróbálják az adózók alkalmazni, akkor rengeteg problémával szembesülnek. Ráadásul nagyon kicsi a revizori létszám, így igen ritkán (20-30-40 évente) számíthat egy vállalkozás arra, hogy ellenőrzik. Ez azért rossz, mert nem derül ki időben, ha baj van egy gyakorlattal. Az ellenőrzéskor pedig több évre visszamenőleg (az elévülési időn belül) szabnak ki fizetendőket, ami a vállalkozások létét fenyegetheti.
Ezt a fajta bürokratikus hozzáállást kifogásolják a könyvelők, és személy szerin Ruszin Zsolt is. Mint mondja, ha egy vállalkozás, aki eddig rendesen adózott és kap egy ilyen határozatot, az megtanulja, hogy ebben az országban a büdös életben többé ne fizessen adót. Hiszen akármit is csinál, akármennyire igyekszik jogkövető lenni, egyszer csak odajöhet hozzá valaki, és mondhatja azt, hogy mégsem jól csinálta. És akár szépen tönkre is teheti.
És ez igazságtalan. Akkor is, ha a minisztérium nem érzi, hogy nincs rendben – jegyezte meg.
