Hárfás Zsolt, az Atomenergia Info szakértője és Felsmann Balázs, a Corvinus Egyetem kutatásvezetője.
(Fotók: Berecz Valter)
Hír24: Megéri-e nekünk a paksi bővítés?
Felsmann Balázs: Nem.
Hárfás Zsolt: Igen.
Hir24: Miért?
FB: Pénzügyileg azért nem éri meg a paksi bővítés, mert az új blokkok már a startvonal előtt veszteségesen fogják termelni az áramot, amit a kormány konstrukciója szerint az adófizetőknek kell majd kifizetniük. Ha elfogadjuk a kormány számítási modelljét, Paks 2. az indulását követően (2026) egészen az orosz hitel visszafizetéséig (2047) átlagosan 10 euró centes kilowattonkénti áron (30,3 forinton) fog áramot termelni. A napelemes áram kötelező átvételi ára – német ársorok szerint – 9,23-13,15 euró cent körül alakul, a szélerőműveknél az átvételi ár már most jóval ez alatt van, jelenleg 4,5-8 euró cent (12-24 forint). Mindez azt jelenti, hogy ha 2026-ra nem emelkedik két és félszeresére az európai áramár, akkor az abban az évben induló atomerőmű még a hitelt sem fogja tudni kitermelni és csődbe megy. Ráadásul a jövő árprognózisában nincs benne a következő 15-20 év megújuló energiaipari innovációja, ami még olcsóbbá teheti a szélerőművi és napelemes áram árát a jövőben az egész világon. A kormány hibát követ el, amikor nem számol ezzel az energetikai fejlődéssel.
HZS: Szerintem viszont a paksi beruházás minden szempontból jó üzlet lesz. Számításaim szerint, a minimum 60 éves üzemidőre lebontva, az önköltség csak 5,6 euró cent (17 Ft/kWh), ami nagyon versenyképes ár a többi energiatermelési móddal való összehasonlításban is! A német példa pedig sántít, mert ott a magas állami támogatás miatt versenyképesek a megújulók. Ezeket a támogatásokat fokozatosan le fogják építeni, ezért kérdésessé válik a megújulók jövőbeni versenyképessége.
Másrészt az energetikában rendszerszinten is értékelni kell egy projekt megtérülését és szükségességét. A következő 15 évben, 2030-ig 7300 MW új erőművi kapacitást szükséges a hazai villamosenergia-rendszerbe beépíteni. Az új paksi blokkok csak 2400 MW teljesítményt fognak képviselni, ezért további 4900 MW egyéb kapacitás megépítéséről kell a következő 15 évben gondoskodni, amely óriásai szakmai kihívás és felelősség is. A kormány egyaránt számol a megújulókkal is a Nemzeti Energiastratégiában, és felelősen áll a kérdéshez, ugyanis a magyar természeti adottságok ismeretében a megújuló energiaforrásokra alapozni az ország ellátását teljes képtelenség. Éppen ezért a stratégia csupán kiegészítő forrásként számol a megújulókkal.
FB: Valóban rendszerszinten kell gondolkodni! És ha így teszünk, végképp semmi sem szól amellett, hogy Paks-1 üzemideje alatt, már a 2020-as években üzembe álljon az új atomerőmű. De a következő évtizedekben is csak akkor lenne szabad elindítani, ha a megújuló technológiák nem fejlődnek olyan ütemben, ahogy ma elgondoljuk. A kormány modellje nemcsak ezzel az óriási napelemes kapacitásbővüléssel nem számol, de nem látjuk azt a makro modellt sem, ami alapján azt feltételezik, hogy alig több, mint 10 év múlva lesz olyan vevő, aki a jelenleginél két és félszer magasabb áron fog paksi áramot vásárolni. Ismerve több nemzetközi szervezet és energiavállalat hosszú távú árelőrejelzését, amelyek kivétel nélkül sokkal alacsonyabb árakat jeleznek előre 2030-ig, mint az erőmű veszteségmentes működéséhez szükséges, Aszódi úr által számított 30,3 Ft/kilowattóra, a magam részéről szívesen megismerném a kormány által készített piaci prognózist!
Hir24: Lehet, a kormány szakértői is képesek piaci prognózisokra, csak titkosították az excel tábláikat, vagy nem?
FB: Elképzelhető, hogy titkosították, de én már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán létezik ez a számítás.
HZS: Van ilyen modell, mert a kormány már a 2011-es Nemzeti Energiastratégia megalkotásakor is készített megfelelő gazdasági hatástanulmányt, hiszen ez a stratégia már egy egyértelmű és világos utat jelölt ki a két új paksi blokk építésével kapcsolatban.
FB: Igen, de az csak egy szöveges értékelés volt, nem rakták mellé az excel táblákat. Vagyis az nem volt igazi modell. Egyébként szeretnék egy érdekességet idézni a hatástanulmányból, amivel jelezném is, hogy mennyire tekinthető ez a dokumentum a jelenlegi döntés érdemi megalapozásának. Négy éve a kormány azt jósolta ebben a tanulmányban, hogy 2030-ra csupán 90 MW beépített napelemes kapacitás lesz Magyarországon. Ehhez képest már 2015 elején elérte a 77 MW-ot a napelemek beépített teljesítménye!
Hír24: Önök szerint hogyan lehetne biztosítani a kieső áramellátást a paksi bővítés nélkül? Bár a megújulók piaca nagyon fejlődőképesnek tűnik, vajon elegendő-e egy feltételezésre építeni a teljes hazai áramellátást, beleértve az ipari fogyasztókat is?
FB: A megújulók jövőbeni fejlődése nem feltételezés, hanem nemzetközileg elismert, tényszerű tendencia. És azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a paksi erőmű bővítése nem kizárólagos opció, csak egy változat a lehetséges energiaellátási megoldások közül. A 2011-es energiastratégia hat szakmai forgatókönyvet tartalmazott, s abból a kormány mindenféle érdemi vita nélkül kiválasztott egyet. Ha ez megvalósul, akkor a nettó 40 százalék áramot importáló Magyarországból 10 százalékos exportáló lesz. Jelenleg azonban nem látni, ki lesz ennek a fölösleges áramnak a vevője 2026-tól, a mostanihoz képest sokkal magasabb áron, különösen, ha a megújulók ilyen ütemben fejlődnek.
Felsmann Balázs
Azt gondolom, hogy a 2030-ig előre jelzett hazai villamosenergia-igény a nukleáris kapacitások bővítése nélkül is biztosítható a megújuló energiaforrások aktívabb bevonásával a hazai villamosenergia-termelésbe. A 2030-as évtized közepéig működő jelenlegi atomerőmű esetleges pótlásáról viszont ráérnénk a következő évtized elején dönteni. Kutatásaink szerint, egy támogató környezettel, hazánkban 4800-6200 MW napelemes teljesítmény alakítható ki az elkövetkező 20 évben. Szélerőművel pedig 4000-5500 MW teljesítmény állítható működésbe, ami 1000-1400 MW atomerőművi kapacitásnak felel meg. Ezek persze nagyon ambiciózus számok, de egy ehhez képest visszafogottabb és reálisan megvalósítható ütemtervvel is (amit pénzügyileg is modelleztünk) 2030-ra eljuthatunk odáig, hogy nagyságrendileg 10 terawatt óra – a jelenlegi magyar áramigény 25 százaléka – már megújuló erőművekből származzon.
HZS: Szerintem ez illúzió, hiszen elképesztően drága lenne ilyen rendszernek a kiépítése. Ne felejtsük el, hogy az időjárásfüggő megújulók ingadozása miatt tartalékokat kell beépíteni a rendszerbe. A jelenlegi paksi blokkok 2000 MW teljesítményét is csak 14 400 MW naperőművi kapacitás beépítésével lehetne kiváltani, amelyhez – a Sellyén a közelmúltban átadott beruházás adatait figyelembe véve – 13 210 milliárd forint beruházási költségre és a megtermelt villamos energia esetében kötelező átvételre lenne szükség annak érdekében, hogy a beruházás egyáltalán megtérüljön. Természetesen gondoskodni kellene nagy mennyiségű energia tárolásáról is, hiszen a naperőmű termelésének időbeli eloszlása nem egyezik meg a fogyasztói igényekkel. Éjszaka nem süt a nap, viszont termelnek az üzemek, az otthonokban pedig villamos energiát fogyasztanak a hűtők stb.
FB: Ez a számítás azért nem korrekt, mert a sellyei naperőmű adatai nem tükrözik a napelemes rendszerek jelenlegi beruházási költségét, hanem legalább kétszeresen meghaladják azt. Ebből az egy projekt beruházási költségéből ezért nem szabad általános következtetést levonni. A mi számításaink szerint a magyar megújuló energia beruházási program összértéke 2600 milliárd forint lehet, ami a termelt energiaegységre vetítve kisebb, mint az új atomerőmű fajlagos beruházási költsége. Ráadásul az atomerőmű-építéssel szemben, a megújulók létesítése nem kíván közvetlen állami támogatást, nem növeli az államadósságot és versenyképes alternatívát kínál a nukleáris technológiára épülő áramtermeléssel szemben.
Hír24: Ha már állami támogatás, beszéljünk a hitelszerződésről. Orbán Viktor szerint a 10 milliárd eurós orosz hitel költsége nem épül majd be a Pakson előállított áram árába, illetve a beruházásban nincs és nem is lesz állami pénz. Igaz ez?
HZS: Az orosz-magyar megállapodás megkötését követően elvégzett elemzések szerint, nincsen szükség állami támogatásra annak érdekében, hogy a projekt megtérüljön, hiszen az adósságteher fedezete a termelt villamos energia piaci áron való értékesítése lesz. Az új blokkok akkor is versenyképesek lesznek, ha a hitel költsége beépül a termelt villamos energia egységköltségébe. Hiszen a 21 év törlesztést követően minimum 39 évig elkövetkezik a beruházás „aranyvége”, azaz az új paksi blokkok még versenyképesebben termelhetik a villamos energiát, mivel a termelési egységköltségből „kiesik” a 60-70 százalékos beruházási költségelem. Az „aranyvég” pedig a két új paksi blokk esetében – mai árakon számolva – 9 Ft/kWh-t jelent.
FB: A hitel költségét az erőműnek kell kitermelnie, ezt az Aszódi Attila kormánybizos által készített modell is tartalmazza, ezért emelkedik 30,3 Ft-ra a működés első 21 évében az ő számítása szerint is. De a projekthez ezen felül is szükséges állami pénz. A 2015-ös költségvetésből 28 milliárd forintos támogatást kapott a projekttársaság, amiből 21 milliárd az orosz-magyar szerződésen felüli. Elköltöttek 9 milliárd forintot próbafúrásokra, tanulmányokra. Plusz ne felejtsük el azt sem, hogy az orosz partner a folyósított hitel törlesztésére ugyan 11 év türelmi időt ad, de a felvett hitel kamatai addig is terhelni fogják a vállalatot vagy az adófizetőket, amennyiben a kormány a kamatfizetés átvállalásával segíti a bővítést. Ez számításaim szerint 2025-ig összesen 500-550 milliárd forintos finanszírozási terhet jelent, amit végsősoron a magyar adófizetőknek kell majd kifizetniük. Az erőmű működésének megindulása után 2026-tól pedig a kamatok mellett már a tőkét is törlesztenünk kell. Így összesen évi csaknem 220-260 milliárd forintot fogunk adósságszolgálatra fizetni 21 éven át. Összehasonlításul, ez az összeg nagyjából megegyezne az új erőmű teljes árbevételével, amennyiben nem emelkednének a piaci áramárak! És a beruházás egészen biztosan többe fog kerülni ennél, hiszen eddig minden atomerőműnél túllépték az eredeti költségvetést.
HZS: A 10 milliárdos hitel kérdéséhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni: hazánk közel 14,3 milliárd euró hitelt vett fel 2008 és 2009 között a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Bizottságtól. Az IMF-hitelt a magyar kormány már 2013 augusztusában teljes mértékben törlesztette, az Európai Bizottságnak pedig az utolsó részletet 2016-ban törleszteni fogjuk. Ennek fényében úgy gondolom, hogy Magyarország számára nem okozhat majd gondot a 21 év alatt a 10 milliárd euró és kamatainak a visszafizetése, amelyet egy termelő beruházás megvalósítására vesz fel az ország. Fontos hangsúlyozni, hogy a 21 éves törlesztési idő a világ pénzügyi intézményei számára ismeretlen fogalom, hiszen ők maximum 15 éves törlesztési idővel szoktak hitelezni, valamint ilyen kedvező kamatra sincs példa.
Hárfás Zsolt
Hír24: Ha az ismert és ismeretlen költségeken felül esetleg tényleg veszteséges lesz az erőmű, azt ki fogja kifizetni?
FB: Természetesen a magyar adófizetők. A kormány által felvázolt konstrukcióban ugyanis a veszteség nem az erőművet, hanem az adófizetőket fogja terhelni. Ez sehol máshol nincs így, csak nálunk! Sem a finnek, sem a törökök nem terhelik rá a beruházás költségeit a polgáraikra. Ha ott a beruházó magáncég elnézte a számítást, akkor ez az ő baja. Nálunk viszont az adófizetőkön csattan az ostor. Ekkor viszont előáll az a kérdés, hogy miként nem tekintjük majd állami támogatásnak az adófizetői pénzek további belepumpálását a projektbe.
HZS: Erre nem fog sor kerülni, hiszen a kormány és Roszatom is nyilván végiggondolta, hogy számukra megéri-e a paksi beruházás, és a jelek szerint megéri nekik. Bár az oroszoknál nem szokás a költségtúllépés, nem úgy, mint a franciáknál, az esetleges költségtúllépésre a szerződésben erre vonatkozóan nyilván megfelelő garanciák vannak, kötbér formájában. Persze Paksnál időről időre előjön a „tiltott állami támogatás” kérdése, amivel kapcsolatban felmerülhet egy másik jogos kérdés is. A megújuló energiaforrásokat jelentősen támogatja az Európai Unió, illetve a hazai villamosenergia-rendszer. Ezek vajon nem minősülnek tiltott állami támogatásnak? Európában a megújulókat szabad támogatni, a nukleáris energiát nem?
FB: Ne hasonlítsuk össze a körtét az almával. Európában atomerőművet csak atomerőművel lehet összehasonlítani. A finn és török példáról már beszéltünk, hogy ott semmilyen állami pénz nincs a beruházásban. Az angolok nyíltan elmondták, hogy a Hickley Point-i atomerőmű által megtermelt áramot nem fogják tudni eladni egy bizonyos piaci ár felett, ezért kértek az uniótól egy átmeneti időszakra állami ártámogatást, amit meg is kaptak. Azzal érveltek a társadalmuk felé, hogy a nukleáris energia nem olcsó, de szükségük van rá. (A brit atomerőmű mindössze 7 százalékot foglal el az az ország energiamixében, így az állami támogatás nem okoz olyan jelentős befolyást a lakossági árakra nézve, mint okozna Magyarországon, így Brüsszel ezért is engedélyezte a briteknek a támogatást – a szerk.) Nálunk ehhez képest az van, hogy Paks az évezred üzlete, nem kell hozzá állami támogatás, az piaci alapon megtérül, és – ahogy a miniszterelnök mondta – 13 százalékkal csökkenti az áram árát. Sajnos ebből semmi sem igaz!
Hír24: Az előbb elhangzott, hogy 2020-ig nem is sürgős a döntés. Akkor miért akar ilyen gyorsan bővítést a kormány?
HZS: Szerintem helyesen döntött a kormány, hogy ilyen gyorsan tető alá hozták a megállapodást, hiszen egy új atomerőmű építése nem két-három év. Nagyon hosszú az engedélyezés, az előkészületek, valamint az építési szakasz is. Másrészt így korán lépéselőnybe kerülhetünk a többi európai országgal szemben a versenyképes villamosenergia-ár tekintetében, amely nagyon vonzó lehet a befektetők számára az energiaintenzív ipar piacán.
FB: Maradjunk annyiban, hogy a projekt energetikailag túlságosan korai, és szerintem a kormányt nem kizárólag energetikai szempontok vezérlik, ezért a sietség. Ezt támasztja alá, hogy míg 2008 óta az energiastratégiáról szóló összes előkészítő anyag nagyjából kiegyensúlyozott volt, mostanra a fékek tűntek el a rendszerből, és szinte kutyafuttában, teljes titokban állapodtak meg az oroszokkal, a szakma és a nyilvánosság teljes kihagyásával.
Hír24: De mi lehet ennek az oka? Csak nem az, amit Illés Zoltán is mondott, és ami amúgy is köztudott, hogy az adófizetői pénzből finanszírozott állami nagyberuházásokból jó sokat lehet lopni?
FB: Az biztos, hogy minél nagyobb egy állami beruházás, annál nagyobb a korrupciós lehetőség, külföldön és itthon is.
HZS: Egy valamit azért látnunk kell. A hazai két új blokk építésének a költsége legfeljebb 12,5 milliárd euró lesz. A fajlagos beruházási költség pedig közel annyira jön ki, sőt még egyes esetekben kevesebb is, mint más új atomerőművi beruházás. A finn új blokk fajlagos beruházási költsége hasonló, mint a két új paksi blokk esetében. Az angoloknál pedig közel 20 százalékkal magasabb a fajlagos beruházási költség, mint az orosz típusú blokkok esetében. Hozzáteszem, hogy a fővállalkozó, az orosz fél versenyben fogja kiválasztani a szakmailag legmegfelelőbb és a legjobb ajánlatot adó vállalkozókat a beszerzés során. Persze jól hangzik, hogy a projekt ellenzői állandóan korrupciót emlegetnek, de nekem nem annyira élénk a fantáziám, mint az atomenergiát ellenzőké.
Hír24: Tegyük fel, hogy 2026-ra elkészül az erőmű, még működik Paks 1., és az óriási lakossági napelemes kapacitások is kiépültek, amelyek miatt tartós túltermelés alakul ki a hazai villamosrendszerben. Azt meg sem kérdezem, hogy a kormány hatástanulmánya számolt-e ezzel a lehetőséggel, de Önök szerint mi várható ilyenkor?
FB: Nem tudjuk, mi fog történni ilyenkor. Az biztos, hogy a mostani rendszer nem bír el ennyi árammennyiséget. Túltermelés esetén valószínűleg a két párhuzamosan működő atomerőmű egyikét leszabályozzák és/vagy le fogják kapcsolni az egyéb energiatermelőket is (pl. a napelemeket) a rendszerről. Az atomerőművet leállítani technikai okok miatt nagyon költséges, ráadásul, ha tartósan 90 százalékos kihasználtság alá megy az új erőmű, úgy pénzügyileg is egyértelműen veszteségessé válik. Így az állami rendszerirányító nyilván mindent meg fog tenni, hogy egy túltermelés esetén inkább a többi termelőt korlátozza, ne Paksot.
HZS: Azzal maximálisan egyetértek, hogy nem szabad szembeállítani a megújulókat a paksi bővítéssel, hiszen mindkettőre szükség van. Úgy vélem, Paks túltermelése esetén akár Németország is célország lehet, hiszen ők a jelenlegi tervek szerint lekapcsolják az összes atomerőművüket, így jelentős energiaigényük keletkezik középtávon. Ami legalább ennyire fontos, hogy 2030-ra számos szomszédos ország be fogja zárni elavult szén, és egyéb erőműveit, így kapacitáshiányuk lesz alaperőműben, tehát nekik is exportálhatunk. Ráadásul ezeknek az erőműveknek jelentős a szén-dioxid-kibocsátása, a nukleáris energia viszont mentes az üvegházhatású gázoktól.
FB: A német export gondolata tökéletes illúzió. Németország a második legnagyobb európai áramexportőr Franciaország után. Mindez az atomerőműveik részleges bezárása után értendő. Ugyanis ők – velünk ellentétben – folyamatosan építik a megújuló energiák feldolgozására alkalmas erőműveket, legutóbb a tengerparti szél hasznosítására telepítettek hatalmas berendezéseket. Így tartósan egészen biztosan nem lesz szükségük a paksi áramra.
HZS: Szerintem azt a kérdést is fel kellene tenni végre, hogy mi Magyarország elemi érdeke az energiapiacon? Úgy gondolom, az a nemzeti érdekünk, hogy a hazai villamosenergia-fogyasztást döntően saját forrásból fedezzük és ne importból. A paksi bővítéssel 40 százalékos importőrből exportőrré is válhatunk, és ez a nemzeti energiafüggetlenségünk szempontjából nagyon fontos előrelépés.
FB: Az összekapcsolt európai energiarendszer, az áramtőzsde korában teljesen értelmetlen szuverenitásról beszélni, hisz ebben a struktúrában az áramot eladó semmivel sem függetlenebb, mint a vásárló. Az energetikai függőség témája persze nagyon fontos, de ezt korrektül úgy kellett volna a társadalom elé tárni, hogy a kormány elmondja: a paksi bővítéssel jelentősen csökkentjük az ország energiafüggőségét, de ez nektek 21 évig nagyon drága lesz, viszont cserébe a gyermekeiteknek már sokkal jobb lesz. Elfogadjátok-e ezt vagy nem, kedves lakosság? És erről biztosan nem kellett volna dönteni a Parlamentnek 2020 előtt.
Hír24: Sokak szerint a jövő az önellátó, decentralizált háztartási erőműveké, szemben a központi, nagy erőművekkel. A napelemes forradalmat látva a minősítő cégek sorra értékelik le a nagy áramszolgáltatók részvényeit, amelyeknek óriási piacvesztést jósolnak. Mi a véleményük erről?
HZS: Szerintem ez a fordulópont azért még jóval odébb van. Bár a fosszilis és a nukleáris energiát sokan nem szeretik, de ezek nélkül egy ország teljes villamosenergia-ellátását még hosszú ideig nem lehet biztonságosan fedezni. Paks 2. számunkra azért fontos, mert reálisan csak így lehet megteremteni a biztonságos, kiszámítható és olcsó áram előállítását.
FB: Az önellátó háztartási erőművek korszaka sokkal hamarabb el fog jönni, mintsem azt gondoljuk. Öt évvel ezelőtt el nem tudtam volna képzelni, hogy így beszélgetünk a napelemekről. Innen nézve a paksi bővítés egy pénzügyileg és energetikailag is elhibázott projekt, ami hatalmas ráfizetés lesz az országnak. És akkor még nem is beszéltünk a környezetvédelmi szempontokról.
Új technológiára épül a világ leghatékonyabb napelemes rendszere >>
