Felére esett az ára, most már veheti

Ha van olyan zöldség, amiről az jut az eszembe, hogy menthetetlenül menetelünk a nyár felé, akkor az a zöldborsó. Pár órával szedés után az igazi, amit azért leginkább csak a saját konyhakert tud garantálni, de azért a piacon is lehet szerencsénk. És érdemes megdolgozni a kisszemű, igazán zsenge borsóért: gyakorlatilag cukorka helyett lehet tolni nyersen, és levesben vagy párolva is mesés. Azt a fél órányi gépüzemmódot, amikor az ember ül és fejt, ül és fejt, meg ki lehet bírni zenehallgatás vagy filmnézés közben. Amitől az egésznek van egyfajta otthonos nagyi-hangulata is pluszban.

Újabb rossz év

Idén azonban nem fűztem vérmes reményeket a borsótermés iránt: pont a legrosszabbkor jött a tavaszi tél, épp akkor, amikor a borsót vetni kellett volna. Ám a hideg, tocsogó földben megtámadják a gombák a vetőmagot, s akkor nem kel ki semmi. Ugyanakkor viszont hidegkedvelő növényről van szó, májusban a profik szerint már nem is érdemes vetni (mondjuk a zsenge zöldborsóhajtások kedvéért azért érdemes lehet, kiváló saláta lesz belőle és párolva a kínai konyha egyik alapvetése). Tehát nagyon szűk volt az ablak, amikor április közepén még özönvízszerű esőzések voltak, és félő volt, hogy bukjuk az idei zöldborsót.

Nem is tudtak idén annyit vetni a gazdák, mint tavaly, mert egyszerűen nem száradtak ki időben a földek hozzá. Ám ez szerencsére elsősorban a konzerviparnak értékesített nagyobb mennyiségeket csökkenthette, azt a – gazdaszemmel kevés – borsót, amit frissen vesznek meg a magyar háziasszonyok, nem érinti jelentősen. A mostani ára még valamivel olcsóbb is, mint tavaly ilyenkor, a rekordaszályok évében volt. Igaz, 2011-ben még ennél is kevesebbe került a bőség miatt ez a zöldség, akkor a legjobb ára 300 forint alatt volt.

Idén fagyassza magának, ha jót akar

Ezen a héten mindenesetre már lényegében kikerült a drága primőr kategóriából: a múlt hetihez képest a felére, harmadára esett az ára, s majdnem minden pesti piacon 500 forint alatt lehet kapni kilóját.  Tavaly a 23. héten volt a legolcsóbb, (tehát egy-két hét múlva), így akár még olcsóbb is lehet. Akkor meg még akár érdemes lehet házi mirelitet is készíteni, mert elég drágává válhat, így, hogy a konzervipari szerződéseket nem tudták teljesíteni a borsótermesztők.

Fotó: MTI / H. Szabó Sándor

Barátunk, a háziborsó

Ha van valakinek pár négyzetméternyi kertje vagy néhány balkonládája, akkor az eper és a paradicsom mellett a zöldborsóval mindenképp érdemes próbálkozni: halálosan igénytelen növény, minden talajban jól érzi magát, és még azt is kibírja, ha elfelejtjük meglocsolni. (Bár meghálálja, ha virágzáskor legalább nem felejtjük el.) Jó sokat kell megpucolni, hogy legyen egy levesnyi, bár ez attól is függ, hogy mennyi kerül az edénybe és mennyi a szánkba. Haladóbb kertészek azt csinálják, hogy borsósort ültetnek, tehát különböző termésidejű borsófajtákat válogatnak össze, így júniusig van friss termés.

Lehet növelni a termésátlagot azzal is, ha lecsipegetjük a legfelső hajtásokat, mert olyankor ijedtében megbokrosodik, ami a mi céljainknak pont megfelel, hisz akkor annyival több termés lesz rajta. És lényegében garantáltan meg tudjuk termeszteni vegyszerek nélkül is, legfeljebb a késői termésűeknél előzhetnek be minket a rovarok.

Kiskertesek kedvence

Magyarországon egy évben 15-20 ezer hektáron termesztenek zöldborsót, amiből 60-100 ezer tonnát szednek le. A termelők általában 100 forintnál is kevesebbet kapnak egy kilóért, a fogyasztók viszont ritkán kapják meg 500 forintos átlagár alatt. Igaz, a piacokra legfeljebb 3-4 ezer tonna kerül, szóval tényleg kis mennyiségekről beszélünk. Döbbenetes módon majdnem ugyanennyit termesztenek meg az emberek maguknak, szóval nem csak az én titkom, hogy ez az egyik legproblémamentesebb és legfinomabb kajanövény. Kár, hogy éves átlagban a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint csak párszor eszünk zöldborsót: fejenként egy kiló fogy el belőle egy év alatt. Igaz, ebben a tartósított zöldségek nincsenek benne.

* a 23. héten, május végén-június elején

Forrás: AKI PAIR