Az idei év első negyedében 25 százalékkal több cég lett fizetésképtelen, mint tavaly. Az élelmiszeripar azonban ennél is rosszabb helyzetben van – itt 30 százalékkal nőtt a bajba került vállalkozások száma a Coface elemzése szerint. S ez annak ellenére is fennáll, hogy a kereslet ebben az iparágban kiszámítható. Bár több cég komoly fejlesztésekkel menekült előre, számos probléma hátráltatja a piaci szereplők helyzetének a javulását.
Mi a legnagyobb gond?
„Jelentős forgóeszközhiány, magas alapanyagárak, gyakori késedelmes fizetés, széles körben elterjedt szállítói hitelezés, komoly szezonalitás” – sorolja a hitelbiztosító ügyvezető igazgatója, Kárpáti Gábor azokat a problémákat, amelyekkel az élelmiszeripari cégeknek nap, mint nap meg kell küzdeniük.
A szektor nagy problémája, amit a piaci szereplőknek kezelniük kell(ene), hogy évről-évre nagyon nagy kilengésekkel jellemezhető környezetben kell eredményt elérni. A gyakran módosuló törvényi/szabályozói környezet, változások az adófeltételekben (például az általános forgalmi adó kulcsa, továbbá az elérhető uniós források/pályázatok, nem beszélve az alapanyagárak hullámzásáról, és az árfolyamkilengésekről – ezek mind-mind alapvetően befolyásolják egy-egy év eredményességének mértékét.
És akkor még nem szóltunk az időjárási tényezőről, ami – az alapanyagot szállító mezőgazdaság révén – ugyancsak óriási hatásokat gyakorol az ágazat szereplőinek teljesítményére – folytatta Kárpáti.
Dominóhatás
S mivel a láncon belül, annak minden (lánc)szemére jellemző a forrás- és forgóeszközhiány, valamint a szállítói hitelek terjedése, akár egy dominó eldőlése végighullámozhat az egész láncolaton. Az élelmiszeripari cégek a kereskedelmi láncok gyakori késedelmes teljesítése miatt, azok finanszírozására kényszerülnek, míg magukat az élelmiszert előállítókat a saját beszállítóik, azaz az alapanyagot szolgáltató állattenyésztők, illetve növénytermesztők finanszírozzák, amelyeknek pedig a takarmánygyártók, illetve a vetőmagot és kemikáliákat szállítók kénytelenek szállítói hiteleket biztosítani.
Az ebben a formában igen hosszú ideig kint lévő pénzek állománya pedig nagyon nagy – amit Kárpáti egy döbbenetes adattal illusztrál: az állattenyésztéssel foglalkozó cégek által a takarmánybeszállítóknál kint lévő teljes hitelállomány, egy időben mintegy 40 milliárd forintra rúg. A szállítói hitelek állománya egyébként meghaladja a banki hitelekét ebben a körben.
Az árak ráadásul nyomottak a verseny miatt, amivel persze a fogyasztók is jól járnak. Összességében ugyanis például egy alapanyagár-emelkedés valahol a láncon belül megakad, s a végfelhasználó már nyomottabb (alacsonyabb) áron kapja meg a terméket, mint ami indokolt lenne. Ez persze végig negatívan érinti a láncon belüli szereplőket, köztük a középen található élelmiszeripari cégeket.
Erősödhet a feketepiac?
A fizetésképtelenségi eljárások száma egyébként alacsony az élelmiszeriparban, az összes regisztrált eljárás pár százalékát teszik ki. Az eljárások alá vontak jellemzően 300 millió forint forgalom alatti, azaz kisebb vállalkozások.
Az összes eljáráson belül 64 százalék a végelszámolás, ezen belül is a kényszer-végelszámolások voltak a legjellemzőbbek a szektorban az idei év első három hónapjában. Az ügyek másik nagy hányadát a felszámolások teszik ki. Csődeljárásból viszont csak egyetlen egyet kezdeményeztek.
A nagy kérdés azonban az, hogy a megszűnő vállalkozások bevételei a társasággal együtt eltűnnek-e, vagy a feketepiacra kerülve adózatlan és ellenőrizetlen formában jelennek- e meg.
Zsugorodik az élelmiszeripar
Az MTI által kiadott jelentés szerint a termelés 2000 és 2010 között 20 százalékkal csökkent, az ágazatban foglalkoztatottak száma ugyanebben az időszakban 150 ezer főről 100 ezer alá esett. Igaz ugyan, hogy tavaly újra nőtt a teljesítménye, de a 2 százalékos bővülés a több mint 6 százalékos az exportemelkedésnek köszönhető, a belföldi értékesítés ugyanis 3 százalékkal csökkent.
Tavaly az ágazat költségei és értékesítési árai egyaránt kedvezőtlenül alakultak: a mezőgazdasági termékek, alapanyagok termelői ára átlagosan 20 százalékkal emelkedett, miközben az élelmiszerek és az alkoholmentes italok fogyasztói ára csak mintegy 7 százalékkal nőtt. Az ágazatban tevékenykedő cégek 96 százaléka kis-, illetve mikro-vállalkozás, viszont a közepes és nagyvállalatok adják a termelési érték 90 százalékát.
