Egyszerre sok és egyszerre kevés – ez a megállapítás egyaránt igaz a végtörlesztés lakossági igénybe vételére, illetve az új devizahiteles mentőcsomag várható hatására. Ha sok, miért sok az, ami eddig történt? A végtörlesztés egy furcsa, piacidegen intézkedés volt, amely alapvetően a gazdagabbakat segítette, rombolta a jogbiztonságot, és indokolatlanul okozott nagy veszteséget a bankrendszernek és így a növekedését vesztő Magyarországnak. Ha elfogadjuk ezt az állítást, akkor természetesen minden végtörlesztési eredmény túlzás, és a bankoknak okozott több százmilliárd forintos veszteség minden forintja felesleges volt.
Ha pedig abból indulunk ki, hogy az állam egy fontos problémát szeretett volna végre hatékonyan kezelni, akkor a várható végső számok, a felügyelet által 15 százalékosra becsült igénybevételi arány kifejezetten alacsony.
Hogyan lehetett volna magasabb?
Látni fogjuk: a kereskedelmi bankok ügyesen limitálták veszteségeiket, ne felejtsük persze, azok így is brutálisak. A módszerek ismertek, időhúzás, negatív hitelbírálatok, magas forintkamatok, adminisztratív korlátozások. Ráadásul a devizahitelesek nagy része vagy nem értette a lehetőséget, vagy passzív maradt, de sokak mellett egyszerűen elszaladt az idő. Talán léptek volna, ha…
Nehezebb megfogalmazni, hogy mi is ez a ha, vagyis mi kellett volna a nagyobb igénybevételhez. Gergely Péter, a BankRáció.hu szakértője szerint talán sokan a sült galambra, a még jobb állami ajánlatra vártak, és aztán azzal szembesültek, hogy a 2012. január végi végső határidő miatt már nem tudják megoldani a végtörlesztést. A bankok ugyanis valahogy nagyon lelassultak, az egyenlegértesítő kiadása sok banknak csak 8 munkanapra, két hétre sikerül, ha valaki, a hitele felvétele óta elköltözött, egyes bankoknál csak az eredeti helyszínen végezhet ügyintézést.
Olykor a legalapvetőbb dokumentumokkal sincsenek tisztában egyes banki ügyintézők. Jogos igénynek tűnt, hogy a devizahitelezésben olykor igen aktív hitelközvetítők ne keressenek megint az adósokon, de azért biztosan nagyobb lett volna a siker, ha a közvetítők nincsenek kirekesztve az egészből.
Ők ugyanis – tagadhatatlan felelősségük mellett – sok mindent elő tudnak készíteni a bankos kollégáknak. Bizony, több bank is bejelentette, már nem bír több ügyféllel, más bankokban igyekeznek kiszolgálni az igényeket, egyesek túlóráznak, szinte hétvégén is dolgoznak.
Új megállapodás
Ilyen előzményekkel maguk a bankok is meglepődtek, amikor végül sikerült tető alá hozni az állam és a bankok új megállapodását a devizahitelesek mentőcsomagjáról. Volt olyan bankár, aki a megállapodás tényén lepődött meg, hiszen mint elmesélte, azt megelőzően olyannyira felerősödött ismét a bankellenes hangulat (részben a munkáltatói végtörlesztés engedélyezésével, részben a bóvli kategória utáni pénzvilágellenes hisztériával), hogy kizártnak tartotta a megállapodást. Más azon lepődött meg, hogy megállapodásnak hívják azt, amit ő utoljára tárgyalási jegyzőkönyvként látott, vagyis egyáltalán nem volt olyan érzése, hogy ez már egy aláírható dokumentum. Abban azonban többen is egyetértettek, hogy Csányi Sándornak is személyes érdemei voltak a megállapodásban, aki egy elakadásnál megemelte a telefont.
Érdemi pontok
Abban sem értettek egyet beszélgetőpartnereink, hogy sok, elég vagy kevés a megállapodás tartalma. Aki szerint kevés, az azt gondolja, hogy a különböző állami és banki teherkönnyítések ellenére sem történik majd érdemi beavatkozás az egész nemzetgazdaságot megbénító adósságállomány-problémába. Mások szerint remek felismerés, hogy továbbra is tenni kell valamit, és bár nagy a teher, a bankoknak is sokkal jobb az elnyújtott kezelés, mint az azonnali óriásveszteség. Ami éppen akkor, amikor tőkét kellene emelni a bankoknak, a lehető legrosszabbkor jött. Végül olyan véleménnyel is találkoztunk, amely szerint túlzottan nagy az ára annak, hogy hosszabb és olcsóbb lesz az árfolyamrögzítés, illetve bővül a Nemzeti Eszközkezelő hatósugara.
Egyik beszélgetőpartnerünk szerint az adófizetői forintok mellett a legfájóbb a különösen más intézkedésekkel együtt látható értékrendválasztás. Hiszen a mentőcsomaggal nagyjából együtt tudhattuk meg, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer maradék tagjai is elveszítik saját befizetéseik után a jogosultságaikat. Mit jelent ez együtt?
Az állam gondoskodik (megmenti) azokat, akik felelőtlenül vettek fel devizahitelt és saját vagy önnön hibájukon kívül bajba kerültek, és immár nem bírják fizetni a megemelkedett törlesztőrészleteket. Hiszen az új megállapodás értelmében a veszteség egy részéből egyharmadnyi részt vállal az állam 5 év múlva (vagy belül), viszont azoktól elveszi a pénzt, akik felelősen gondolkodtak és önmagukról kívántak gondoskodni, sőt vállalták azt is, hogy a magánnyugdíjpénztárakban maradásukkal akár kiírják magukat az állami nyugdíjrendszerből. Messzire mutató, igen csúnya üzenet.
Hogyan tovább?
A kormány és a Magyar Bankszövetség legújabb megállapodása sok mindenhez hozzányúl, de az elkövetkezendő években mindenképpen állami és banki százmilliárdokat ad a devizahiteleseknek.
A bankok akár 200 – 250 milliárd forint körüli veszteséget is elszenvedhetnek a végtörlesztésen (a pontos igénybe vételi mérték és az árfolyam ismeretének hiányában ez csak becslés). Az új megállapodás egy kicsit enyhít ezen, mert szigorít a végtörlesztésen, hiszen a bejelentést – ahogy eddig is – 2011 végéig kell megtenni, de a pénzt már legkésőbb január 31-ig össze kell szedni, nincs erre két hónap, mint a korábbi szabályokban.
Ráadásul a bankok a veszteség egy részét visszakapják, mert annak 30 százalékát a 2011-ben megfizetendő bankadóból levonhatják. Január 1-jétől a devizahitelesek megmentésének fő eszköze, a két 2011-es fő akció, az árfolyamgát és a végtörlesztés ötvözete lesz, vagyis 2012 végéig nyitva áll egy olyan 2016-ig szóló program, amelyben ismét van kedvezményes árfolyam, ismét van technikai gyűjtőszámla, de a lényeg az, hogy ott nem halmozódik fel minden vissza nem fizetett adósság, hanem a kamatok egy részét a bankok, egy másik részét pedig az állam állja. Az is fontos új elem, hogy a rossz adósok is kapnak egy esélyt, az ő hiteleiket a bankok forintra váltják, és a tartozás 25 százalékát elengedik 2012. május 15-ig. A leggazdagabbaknak nem szeretne segíteni a kormány, ezért a szabály a 20 millió forint alatti ingatlanokra vonatkozik csak. A veszteséget ismét csak a bankok és az állam nyelik le, utóbbiak úgy, hogy a bankok 30 százaléknyi veszteséggel csökkenthetik különadójukat. A 25 százalékos tartozáselengedés mellett kamattámogatást is igénybe vehetnek a rossz adósok. Végül a Nemzeti Eszközkezelő (NE) nem 5 ezer, hanem összesen 25 ezer ingatlant fog megvásárolni 2014 végéig, vagyis a teljesen kilátástalan helyzetben levők is kapnak valamit, egy kis esélyt, hogy elveszített lakásukban maradhassanak.
A probléma megoldatlan marad, de az igyekezet nagyon pozitív. Különös világunkban már az is hatalmas érdem, hogy valakik tárgyalnak, megállapodnak.
