Az euró árfolyama augusztus végén még a békeidőket idéző 270 forintos szint közelében ingadozott, és a forint erejét még az ismét zuhanásnak induló tőzsdék, az amerikai recesszió réme és a kiújuló európai adósságválság sem tudta megtörni. Úgy tűnt, Magyarország és a forint kikerült a gyors profitra vadászó nemzetközi spekulánsok célkeresztjéből, és a 2008/09-es összeomlással ellentétben ezúttal nem lesz belőlünk „sztori”, ami idevonzaná a gyors mozgásokra vadászó invesztorokat. Nem így történt…
Leporolt forgatókönyvek újra az asztalon
A lavinát Lázár János Fidesz-frakcióvezető végtörlesztésről szóló javaslata indította el, a magyar sajtó hirtelen a bankokat érő több százmilliárd forintos veszteségektől volt hangos, a bankárok Brüsszelhez fordultak segítségért, a nemzetközi sajtó – New York Times, Financial Times, Bloomberg… – pedig „Célkeresztben Magyarország”, és „Veszélyt jelentünk Európára” címekkel emlékezett meg rólunk.
Az ilyen és ehhez hasonló sztorikra vadászó külföldi spekulánsok elkezdtek a forint ellen fogadni, a piacon pedig – ahogy az ilyenkor lenni szokott – futótűzként terjedtek a recesszióval – a 2012-es GDP-várakozások augusztusban az addigi 3,0 százalékról hirtelen 1,5 százalékra estek – és egyes bankok kivonulásával kapcsolatos pletykák. A pesszimista hangulatban a magyar csődkockázati felár (CDS) is megugrott, 500 pont fölé emelkedett – nyár elején még 250 pont közelében ingadozott a mutató -, aminek következményeként Magyarország az államcsőd kockázata alapján ismét helyet kapott a világ 10 legrizikósabb államának rangsorában…
A legpesszimistább hangok már egyenesen azt jósolták, hogy a Moody’s és/vagy a Standard & Poor’s leminősíthetik Magyarországot – a hitelminősítők felülvizsgálata egyébként októberben esedékes -, ami pedig már azt jelentené, hogy a magyar állampapírok mindkét szervezetnél kikerülnének a „befektetésre ajánlott” kategóriából, és visszasüllyednének az úgynevezett bóvli kategóriába. Ez pedig nem jelentene mást, mint hogy a külföldi nagybefektetők tömegesen dobnák piacra a magyar eszközöket, a forint pedig meredek leértékelődési pályára állna.
Nem eszik azért olyan forrón…
A hirtelen beinduló spekuláció eredményeként a forint természetesen lesiklópályára állt, és az euró árfolyama október elejére elérte a 300 forintos lélektani határt, ezen a ponton azonban érdemes hangsúlyozni, hogy egyre több olyan tényező akad, ami kedvező jövőképet fest a forint piacán.
Egyrészt igaz ugyan, hogy mind a Moody’s, mind az S&P hitelminősítőknél a következő hetekben esedékes a soron következő felülvizsgálat, a harmadik meghatározó szervezet, a londoni Fitch azonban már korábban jelezte, hogy a végtörlesztés miatt nem ront a magyar adósbesoroláson. Ha pedig az egyik minősítő társaság szerint nincs ok az aggodalomra, akkor talán a másik két cég elemzői is megkegyelmezhetnek Magyarországnak.
Ugyancsak optimizmusra adhat okot a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb elemzése, melyben a szakemberek évek óta nem látott kedvező képet festettek a magyar adósságpályáról. A jegybanki dolgozat szerint, ha a kormány végrehajtja a jövő évre vállalt takarékossági programot – a jelenlegi törékeny piaci környezetben nem igazán lesz más választása -, akkor a következő években tartható lesz a 3,0 százalék alatti költségvetési hiány és az államadósság csökkenő pályája. A jegybank anyagában úgy számol, hogy az adósság/GDP-mutató – amely a mostani adósságválságokkal terhelt időszakban talán a legfontosabb jelzőszám – 2020-ra 56-57 százalékra süllyedhet a jelenlegi 75 százalékhoz közeli szintről. Ha az MNB prognózisai beigazolódnak, illetve tarthatónak és hitelesnek bizonyulnak az előrejelzések, akkor semmi nem indokolja Magyarország leminősítését, sőt…
A további, a forint stabilitása/erősödése mellett szóló érvek közül érdemes kiemelni az európai viszonylatban továbbra is rendkívül vonzó, 6,0 százalékos jegybanki alapkamatot, a masszív többletet mutató külkereskedelmi mérleget – az augusztusi plusz közel félmilliárd euró volt -, illetve Magyarország történelmi csúcsra, azaz közel 39 milliárd euróra duzzadó devizatartalékait.
Rövid távon akad még egy tényező, ami segítheti a forintot, ez pedig nem más, mint a túlfűtött piaci pesszimizmus. Amikor ugyanis a csapból is az folyik, hogy Magyarországgal komoly baj van, a spekulánsok szinte kivétel nélkül a forint és a magyar állampapírok esésére játszanak, akkor egy kisebb pozitív hír is elég ahhoz, hogy az addig esésre fogadó „játékosok” zárják pozícióikat, erősítve ezzel a forintot.
Ne szólj szám…
Összességében tehát elmondható: a forint ismét a spekulánsok célkeresztjébe került azzal, hogy a kormány végtörlesztési javaslatával ígéretes sztorit szolgáltatott. A forinttal kapcsolatos pesszimizmus és spekuláció – rövid távon – azonban túlfűtötté vált, ami október elejére megteremtette a lehetőségét annak, hogy az árfolyam stabilizálódjon. Az előttünk álló hetek során ezzel együtt Magyarország leminősítésére még akár sor is kerülhet, sőt egy ismét elromló nemzetközi befektetői hangulatban a forint újra meredek lesiklópályára állhat. A hosszú távú kép ugyanakkor korántsem annyira kedvezőtlen, mint ahogyan azt a nemzetközi sajtóban futó szalagcímek sugallják.
A történet tanulságaként talán annyit érdemes megjegyezni, hogy egy pénzügyi válság kellős közepén, egy komoly gondokkal küzdő ország kormányának kétszer is meg kell gondolnia, hogy egy-egy intézkedéssel és annak nem megfelelően átgondolt kommunikációjával szolgáltasson-e okot egy-egy spekulatív lavina elindulásához…
