9752 céget számoltak fel (ebből 2116-ot csak júniusban), és 12 013-at szüntettek meg az idén végelszámolással. Mindhárom szám rekordnak számít. Az Opten stratégiai igazgatója, Csorbai Hajnalka szerint a legjobb indulattal is csak azt lehet mondani, hogy lelassult a cégbedőlések, felszámolások számának növekedése, illetve magas szinten stabilizálódott. Ebből is látszik, hogy a válság még nem múlt el. Sőt, még csak most közelítünk a tetőpontjához, ami még egyáltalán nem a végét jelenti – tette hozzá.
S hogyan reagáltak a változásokra a cégek? Nem igazolódott be a követeléskezelők várakozása: a magyar kkv-k a válság miatt sem fordítottak jóval nagyobb figyelmet a kinnlevőségek megelőzésére és behajtására, mint korábban – tudtuk meg az EOS-KSI igazgatójától Thummerer Pétertől, aki egyben a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információ Szolgáltatók Szövetségének (MAKISZ) elnöke is.
A túlélésre koncentráltak
Az ok az lehetett, hogy miközben a túlélésre koncentráltak a beszűkült piacon, háttérben maradt a követeléskezelés – jegyezte meg Thummerer Péter. Persze nem könnyű egyszerre törekedni arra, hogy a még megmaradt vevőkörnek minél többet lehessen eladni, s közben határozottan fellépni velük szemben, hogy fizessenek.
Az eladási kényszer, megfelelő kontroll nélkül viszont könnyen vezethet nehezen vagy egyáltalán be sem hajtható kinnlevőségekhez. Főleg úgy, ha az üzletkötést nem előzi meg, a teljesítést nem kíséri végig a céginformációk figyelése. Lehet persze bízni a partnerben, a benyomásokban, az eddigi gyakorlatban, ahogy a magyar kkv-k is jellemzően teszik. Csak felettébb kockázatos – tette hozzá.
Persze nincs ingyen
Az is benne van a pakliban, hogy sok vállalkozó szerint olcsóbb megvárni, amíg befolyik a pénz, mint követeléskezelőt bevonni. Nem kizárt. Ezzel együtt a késve kapott ellenérték finanszírozási veszteséget, likviditási problémákat okozhat – figyelmeztetett Thummerer Péter. S pláne nem áll meg az első érvelés, ha a pénz végül egyáltalán nem folyik be, ami jelentős érvágás lehet a cégeknek.
a behajtás költségeiről
A behajtás (siker)díja függ a tartozás korától, az ügyértéktől, az adós státusától, stb. A MAKISZ elnöke szerint a következők tételekkel lehet számolni céges adósok esetén:
– 30-60 napon belüli tartozásnál 5-9 százalék,
– 60-90 napon belüli tartozásnál 10 százalék körül, nagyobb ügymennyiség esetén akár ez alatt
– ennél régebbi tartozásnál 10-20 százalék körül alakulhat a sikerdíj.
Igazságos az lenne, hogy (mint számos nyugat-európai országban) Magyarországon is az adós viselje a követelésbehajtás költségét, ne a kényszerből hitelező szállító. Hiszen ez a költség azért merül fel, mert az adós nem fizetett időben. Több szempont mellett a MAKISZ ezért is tartaná fontosnak, hogy végre törvény szabályozza a követeléskezelés működését.
Mint megírtuk, az unió is lépne ebben a kérdésben. Amellett, hogy a lánctartozások felszámolására maximum 30 napos általános fizetési határidőt írna elő a hatóságok és 60 naposat a vállalkozások beszerzéseire, azt is rögzítené, hogy a késve fizető megrendelő a késedelmi kamaton felül minimum 40 eurós átalányt is fizessen. A magyar jogba ez a változás valamikor jövőre kerülhet majd át.
Mindenekelőtt öngondoskodás
Csorbai Hajnalka is amondó, hogy ami a tartozásokat illeti, a cégeknek (és a magánszemélyeknek is) célszerű lenne az öngondoskodás irányába elmozdulni. Nem várhatják, hogy majd az állam (törvényekkel) megoldja a problémáikat.
A túlélési stratégia része kell hogy legyen, hogy üzletkötés előtt és teljesítés alatt is figyeljék a partnercég mutatóit, illetve a kinnlevőségeket következetesen hajtsák be. Sokan azt sem nézik meg, hogy létezik-e az a cég, akivel szerződnek, vagy nincs-e felszámolás alatt. Pedig nemcsak fizetős, hanem ingyenes szolgáltatások is találhatóak a pénzügyi és a céges adatokról is.
vészcsengő
Csorbai Hajnalka szerint óvatosságra intő jelnek kell venni, ha a partner cég:
– elköltözik
– megváltoztatja a nevét
– megváltozik a cégjegyzékszáma,
– csökkenti az alaptőkéjét,
– jelentősen csökken egyik évről a másikra az árbevétele vagy a nyeresége,
– nyereségesből veszteségesbe fordul, stb.
Ilyenkor mindenképpen érdemes kicsit tüzetesebben utána nézni a cégnek, mielőtt szállítunk neki.
Melyik szektorok voltak a legsérülékenyebbek?
Visszatérve a legfrissebb statisztikákhoz: meglepőnek tűnik első ránézésre, hogy olyan tradicionálisan stabil ágazat, mint az informatikai is bekerült a top 6-ba az Opten szektoron belüli felszámolási arányokat mutató listájában. Ez is azt mutatja, hogy nincs még vége a válságnak. Az informatika ugyanis tipikus másodlagos beszállító: a nagy termelő cégeket szolgálja ki. Ha ők még mindig nem költenek informatikára, akkor az azt jelenti, hogy még nem jöttek ki a gödörből.
Nagyon gyorsan és intenzíven emelkedett a felszámolt cégek aránya még a nagykereskedelemben, és a gépjármű iparban is a válság hatására. Utóbbi megelőzte a listában a szinte mindig első helyet betöltő építőipart is, ahol minden 20. céget egy éven belül felszámolnak (az informatikában mostanában minden 50. cég került ilyen helyzetbe.)
A felszámolt cégek nettó árbevételéből pedig az látszik, hogy 2009 első félévhez képest (amikor 120 millió volt az átlag) tavaly és az idén a kisebb árbevételű (feltehetően a nagyoknak beszállító) cégek (84 illetve 76 millió volt az átlag) dőltek be nagyobb számban, a lánctartozások miatt.
Notórius felszámoltatók
Az Opten azt is kigyűjtötte, hogy kik vitték felszámolásba a legtöbb céget az utóbbi öt évben. A listavezető Erdélyi József, aki 286 céget süllyesztett el. A második helyezett Jakics Mónika Zsuzsanna (171 céget temetett). Nála a cégnevek is beszédesek, mert az asszony nem egy Bedőlt … kezdetű kft.-t jegyzett.
Ők valószínűleg a magukat „válságmenedzsernek” nevezők táborába tartoznak. Arra „vállalkoznak”, hogy eladósodott cégeket vesznek, majd a lehető legtöbb pénzt kipasszírozzák az adósokból, de semmit nem fizetnek a hitelezőknek, aztán bedöntik a céget, jó nagy adósságot hagyva maguk után. És ezt ma megtehetik.
Elméletileg eltiltják őket
Ugyan a csődtörvény 2009-es változása alapján azok a személyek eltilthatóak lennének a cégalapítástól, akiknél a felszámoláskor megállapítják a felelősséget, de a gyakorlatban az eltiltás nagyon ritkán történik meg. Azóta kevesebb, mint 300 személyt tiltottak el – tudtuk meg Csorbai Hajnalkától. De még az eltiltás ellenére is vannak, akik céget alapítanak, illetve korábbi cégükben tevékenykednek – árulta el.
Az új cégek több mint felét olyan személyek alakítják, akiknek korábban is volt cégük és a felszámolt cégek tulajdonosainak fele azonnal visszatér a piacra egy új alapítású céggel. A megfelelő ellenőrzés és a szankció is hiányzik. 1 órás cégbejegyzésnél nincs erre lehetőség (főleg egységes online adatbázis hiányában). Erre legalább egy hetet kellene adni a cégbíróságnak. Másképp nem lehet tőlük erről az oldalról kontroll szerepet elvárni – jegyezte meg Csorbai Hajnalka.
Csorbai Hajnalka bíztatónak csupán két dolgot tart. Az egyik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal cégtisztító intézkedése. Mint az fn.hu is hírül adta, az adóhatóság kényszer-végelszámolást kezdeményez azok ellen a cégek ellen, akik nem adják le határidőig a mérlegüket. Ezért is nőtt kiugróan a végelszámolások száma. Az intézkedéssel eltűnhetnek a csak papíron működő cégek, ami tisztuláshoz vezethet.
Reméli továbbá, hogy fél-egy év múlva már nemcsak arról beszélhetünk, hogy stabilizálódott a felszámolások száma, hanem a csökkenés is megindulhat, párhuzamosan a piac bővülésével. Ebben része lehet az uniós források jó felhasználásának is – vélte.
