Barack Obama valamennyi riválisánál hamarabb érezte meg, hogy a fiatalabb amerikai választók körében földrengésszerű változás kezdődött. Kampányában már hónapok óta prioritás a YouTube-mániások megszólítása. Stratégiája eddig bevált, amihez persze kétségkívül lendületes személyiségére is szükség volt. Abban, hogy a 46 esztendős illinoisi szenátor előbb meglepetésszerű győzelmet aratott az iowai demokrata előválasztáson, majd New Hampshire-ben Hillary Clintontól alig lemaradva a második helyen végzett, nagy szerepe volt a huszonéves nemzedéknek, az Y generációnak.
Azt még senki sem tudja megjósolni, hogy ennek a Millennials -Ezredfordulósok – néven is emlegetett csoportnak mekkora befolyása lesz az őszi elnökválasztás kimenetelére. Korábban többször buktak már meg fiatalok által támogatott jelöltek, elég csak a 2004-es kampányban sokáig favoritként futó Howard Deanre gondolni. Ám e generáció nagysága mindenképpen tekintélyt parancsoló: a népszámlálási hivatal adatai szerint a 18 és 29 év közti amerikaiak 43 millióan vannak, s ezzel a teljes választókorú népesség egyötödét adják. Relatív súlyukat pedig csak növeli, hogy a különböző internetes közösségi portálok révén hipererős kapcsolati rendszert alakítottak ki egymás között.Iowa és New Hampshire bebizonyította, hogy az elnökjelöltségért versengők sokat veszíthetnek, ha figyelmen kívül hagyják e szavazókat. Az utóbbi államban a 2004-es választáshoz képest 25 százalékkal (!) volt nagyobb a fiatalok részvétele.
Huszonéves Hillary-hívek. Változást sürgető nemzedék.
ARCCAL A FIATALOK FELÉ. A 25-29 évesek többsége John McCaint vagy Clintont támogatja, míg Obama inkább a 18-24 éveseket tudta megnyerni. Úgy tűnik, a jelöltek megértették, hogy az Y generációnak aránytalanul nagy beleszólása lehet a végső döntésbe, és igyekeznek intenzívebben megszólítani ezt a kört. Iowa után feltűnő korrekciókat hajtottak végre, s elkezdtek az Ezredfordulósokra koncentrálni. Clinton egészen látványosan tette ezt: Iowában még idősebbek álltak körülötte beszéde alatt, New Hampshire-ben már jóval több volt a fiatal a „kórusban”.
Van is miért foglalkozni az amerikai Y generációval. Olyan gazdaságot örökölnek, amelyben megfogyatkozik vagy egyenesen eltűnik sok minden, amit szüleik még adottnak vettek: a munkáltatók által finanszírozott egészségbiztosítás, az elérhető lakáslehetőségek, az állami nyugdíjellátás, a megfizethető oktatás és a magas keresetet nyújtó állások. Ugyanakkor a digitális korban hozzászoktak ahhoz, hogy hallassák a hangjukat, komolyan veszik magukat, és elvárják, hogy a képviselőik is így tegyenek. „Ma nagyon sokba kerül a családalapítás; a kormánynak be kell avatkoznia, hogy újjáélessze a középosztályt” – mondja a 25 éves Edward Summers, aki nem csupán lelkes híve Barack Obamának, de segítőként részt is vesz a kampányában.
Az Ezredfordulósok kezdetben a szárnyaló tőzsde gyermekei voltak. A modern történelem leghosszabb vagyonteremtési időszakában nőttek fel, de szemtanúi voltak annak is, hogy szüleik felélik a forrásokat, és tetemes adósságokba verik magukat, mintha a buli örökké tartana. Aztán jött a dotcom buborék kipukkanása, majd a terrorizmus, a háború és a klímaváltozás. Az Y generáció világnézetét elemi bizonytalanság határozza meg. Ha arról kérdik őket, mitől félnek a leginkább, az első helyeken rendre olyan témák szerepelnek, mint a gazdaság, az egészségügy és az oktatás. A Pew Research Center tavaly októberi közvélemény-kutatásában a 18 és 29 év köztiek 80 százaléka nevezte „nagyon súlyos” problémának a gazdaság helyzetét, míg a környezetszennyezést csak 61 százaléka minősítette ilyennek (lásd az ábrát a 24. oldalon), ami igen sokatmondó, tekintettel arra, hogy az egyetemeken újabban szinte másról sem folyik a szó, mint a globális felmelegedésről.
Az Y generáció gazdasági félelmeit egyaránt táplálja a recessziós veszély, a dollár gyengesége és a növekvő munkanélküliség. Talán nem tudják számszerűen, hogy a frissen végzettek kezdő bére az inflációval korrigálva 8,5 százalékkal csökkent 2000 óta, nagyon is érzik viszont ezt a romló keresetekben és a szűkülő juttatásokban. Megélték a tömeges elbocsátásokat az évezred elején kirobbant vállalati botrányok nyomán, úgyhogy már tudják, mit jelent megszorulni. „Látták elveszni szüleik nyugdíj- és egészségbiztosítási megtakarításait” – mutat rá Claudia Tattanelli, a Universum Communications kutatócég vezérigazgatója.
Obama lendületben. Kívülálló – ezért kedvelik.
Ahogy mind a kormány, mind a munkaadók erősíteni kívánják az öngondoskodást a szociális ellátásokon belül, az Ezredfordulósok közül sokan vétlen áldozatnak érzik magukat. Bár e trend már évtizedek óta kialakulóban van, ők lehetnek az első nemzedék, amely teljes egészében megérzi saját bőrén a változást. „Tudják, mit jelent biztonsági háló nélkül élni. Gazdasági szempontból az Ezredfordulósok olyanok, mint a kötéltáncosok. Amíg semmi gond nem adódik, stabilan fent maradnak, de ha beüt a legkisebb baj, elbocsátás vagy betegség, máris a mélybe zuhannak” – mutat rá Elizabeth Warren, a Harvard University jogi karának professzora.
Ez a fajta bizonytalanság hatja át a 22 éves Tessa Jamison életét. A Virginia állambeli Fairfaxben található George Mason University hallgatója régebben minden télen síelni ment a szüleivel. Apja biztosítási cégét azonban maga alá gyűrte a dotcom összeomlás, és az addig jól élő család anyagi válságba került. Jamison anyja kemoterápiás kezelésre szorul, de biztosítása nem fedezi a havi 6 ezer dolláros kiadást, így egy barátjuk kaparja össze számukra nagy nehezen a pénzt. Nagyanyja, aki harminc évig tanított, most képtelen megélni nyugdíjából és a tb-juttatásokból. Jamison szeretne még jogot tanulni, de fél, hogy nem lesz képes törleszteni a diákhitelt.
ADÓSNEMZEDÉK. Az Y generációt helyesebb lenne talán adósnemzedéknek nevezni. Soha egyetlen csoport nem kezdte még ekkora mínusszal karrierjét. A tandíjak drágulása, a pénzügyi segélyek csökkenése és a hitelkártya-adósságok miatt egy átlagos egyetemistának ma 20 ezer dollár tartozása van, amikor végez. Dominique Wilburn, a New Jersey állambeli Madisonban működő Drew University másodéves hallgatója, egyszerre három helyen – egy könyvesboltban, egy diákotthonban és az egyetemi tornacsarnokban – kénytelen dolgozni, hogy eltartsa magát, és törleszteni tudja 41 ezer dolláros adósságát. „Az, hogy az Ezredfordulósok miként képzelik el a diákhitel-probléma megoldását, attól függ, melyik jelöltet támogatják. Ám a Clinton-párti Wilburn sokak véleményének ad hangot, amikor megjegyzi: „Ez húsbavágó kérdés a mi generációnk számára, és a politikusok nem törődnek vele eléggé.”
Még a diploma sem védi meg azonban a huszonéveseket „a győztes mindent visz” elvű társadalom kiszámíthatatlanságaitól. Az egyetem elvégzése után az új, globális munkaerőpiacon kell állást keresniük, ahol a gyakran napi pár dollárral beérő kínaiak és indiaiak a vetélytársaik. Szinte minden fiatalnak van olyan családtagja vagy ismerőse, akinek a munkahelyét külföldre telepítették. A 26 éves, a korábbi republikánus kormányzó Mitt Romney felé hajló Matthew Kracher arról beszél, hogy a divatszakmában dolgozó nővére állandó félelemben él az outsourcing miatt. „Teljes vállalatok mennek el az Egyesült Államokból. Ez szörnyű” – kesereg.
Nem csoda, hogy e nemzedék olyan nagy súlyt helyez a távlati megtakarításokra és a biztonságra. Az állásinterjúkon újabban egyértelműen ezek a slágertémák. Az egyetemek és munkaadók együttműködését megjelenítő National Association of Colleges & Employers minapi felmérésén például arról kérdeztek egyetemistákat, mit tartanának a legkívánatosabbnak majdani munkahe-
lyükön, és a túlnyomó többség a kedvezően kialakított juttatásokat messze előbbre sorolta a magas fizetésnél és a karrierlehetőségnél. Ennek az a fő oka, hogy úgy vélik: a mostani állami nyugdíjrendszer már rég halott lesz, mire ők elérik a korhatárt. Sokan tisztességtelennek is tartják, hogy járulékokat szednek tőlük. „Be kell fizetnünk a nehezen megkeresett pénzünket, pedig a mi generációnk egy centet sem fog viszontlátni belőle” – háborog a Long Islanden élő, 28 éves Dan Burke, aki egy internetes kereskedelmi cég tulajdonosa, az elnökjelölt-aspiránsok közül pedig a texasi republikánus képviselőt, Ron Pault támogatja.
Az amerikai fiatalok panaszainak legfőbb tárgya mégis az egészségbiztosítás. A 19-29 évesek körében nő a leggyorsabban a biztosítással nem rendelkezők száma. Az Obamát támogató 20 éves Erin Armstrong jelenleg főiskolásként még szülei biztosítását élvezi, de előre fél attól, hogy a diploma után már magának kell fizetnie a járulékokat. „Minden amerikainak jár a megfizethető egészségügyi ellátás” – jelenti ki.
HISZNEK A VÁLTOZÁSBAN. Nem volna meglepő, ha ilyen nehézségek szorításában az Ezredfordulósok kétségbeesettek és kiábrándultak lennének. Mindezek ellenére nem azok, és ennek egyszerű a magyarázata: nem így nőttek föl. Ők voltak minden idők legelkényeztetettebb gyereknemzedéke, s szüleik beléjük plántálták azt a hitet is, hogy páratlan lehetőségeik vannak. Egyszersmind marketingszempontból is ők a legjobban kiszolgált generáció, és ebből adódóan zsigerből elutasítják a maszatolós politikai programokat és az őszintétlenül megnyilvánuló jelölteket. Ezért is vonzódnak – eddig legalábbis – Obamához, McCainhez és Paulhoz. Kívülállóknak tekintik őket, akik a változást képviselik.
A Harvard közelmúltbeli felmérése azt a meghökkentő eredményt hozta, hogy a 18-24 évesek legnagyobb hányada – 40 százalékuk – függetlennek mondja magát, míg a demokraták részaránya 35, a republikánusoké pedig mindössze 25 százalék. A fennálló politikai establishmentben nem bíznak, annál inkább hisznek magukban és abban, hogy képesek elérni céljaikat. Így ha egy jelölt azzal áll elő, hogy „szavazzatok rám, és elindítok sok programot”, akkor semmi esélye sincs náluk. Viszont ha azt mondja, hogy „csatlakozzatok hozzám, és együtt majd megváltoztatjuk ezt az országot és a világot”, azzal jó hangot üt meg, és cselekvésre serkenti őket.
Az elnökjelöltségért kampányolók kisebb vagy nagyobb mértékben kezdettől fogva próbálják megszólítani az Y generációt. Romney például minden alkalommal felemlegeti, hogy massachusettsi kormányzóként kitalált egy ösztöndíjprogramot, csökkentendő az egyetemre járás költségeit. Nélkülözhetetlen az internetes jelenlét is. A republikánus Mike Huckabee Facebook-oldalán fel vannak tüntetve kedvenc filmjei, köztük A keresztapa és a Casablanca, Romney MySpace-oldalán pedig olyan támogatók láthatók a fotókon, akik nagyon kevéssé emlékeztetnek az ifjú republikánus sztereotípiájára: a kaliforniai Fatal Attraction heavy-metal együttes, és egy hátulról félmeztelenül lefényképezett lány, vállán harsány tetoválással.
Iowa és New Hampshire után a jelöltek nyilván még többet fognak tenni az Y generáció kegyeinek megnyeréséért. Eddig Hillary Clinton reagált a leggyorsabban. New Hampshire-ben, alighogy kiszállt repülőgépéből, máris arról beszélt a sajtó munkatársainak, hogy a fiatalok gondjait kiemelten kell kezelni, s hogy olyan elnökre van szükségük, aki nemcsak beszél a változásról, de tesz is érte. Kampányában hirtelen felbukkant a 27 éves – politikailag a legjobb korban lévő – lánya, Chelsea, beszédeiben megszaporodtak az Y generációra tett utalások, weboldala pedig kiegészült a „Kérdezd Hillaryt” rovattal, ahol a fiatal választók közvetlenül hozzá fordulhatnak.
A cél természetesen utolérni Barack Obamát, aki már több mint egy éve a fiatalokra koncentrál kampányában. Emberei fáradhatatlanul járják az egyetemi campusokat, neveket gyűjtenek, adatbázisokat hoznak létre, és olyan közösségi hálózatot építenek ki, amelyre a Facebook-alapító Mark Zuckerberg is büszke lenne. Meglehet, az Obama-féle ifjúsági mozgalom novemberre elveszíti lendületét. Mindazonáltal az amerikai huszonévesek gazdasági problémáinak komolyan vétele reflektorfénybe állított egy olyan generációt, amely kész minden erejét bevetni a változás érdekében.
