Mindkét országos kereskedelmi televíziónak kijutott már az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) büntetéséből a roma kisebbség megsértéséért. Először a TV2-nek kellett félóra műsorszünetet tartania 2003-ban, mert az Irigy Hónaljmirigy Bazi Nagy Roma Lagzi című műsora ellen benyújtott panasznak helyt adott a testület. A döntés indoklásában rendkívül veszélyesnek nevezték azt a jelenséget, hogy „egy Magyarországon élő kisebbség köré épült, kizárólag negatív sztereotípiákkal operáló műsorszám a humor eszközével élve, burkolt formában fogalmazza meg mondanivalóját a nézők felé, ezzel egyszersmind bagatellizálva az abban megjelenő határozottan sértő tartalmat”. Két év múlva az RTL Klub is hasonló okok miatt volt kénytelen átmenetileg szüneteltetni műsorait. Náluk Bajor Imre Heti Hetes-beli produkcióját nehezményezte az ORTT, amelyben a színész egy hír kapcsán adott elő egy sztereotípiákon alapuló romaparódiát.
„Konfliktusok szereplőiként, problémás helyzetekben ábrázolta, és ábrázolja ma is a magyar média az etnikai és társadalmi kisebbségeket” – állítja Vidra Zsuzsa szociológus. Ő és kutatócsoportja szokatlanul nagy időszakot átölelően, 1945-től napjainkig vizsgálta a másság megjelenését a magyar írott sajtóban. „A rendszerváltás után már azokat a csoportokat tekintették kisebbségeknek Magyarországon, amelyeket Európában is. A háború utáni időszakban viszont a szovjetek, németek, amerikaiak, mint idegenek szolgáltattak témát a közbeszédhez” – mondja a szociológus, hozzátéve, hogy a politikai, társadalmi fordulatokkal változott ugyan annak a megítélése, hogy kik tekintendők másnak vagy idegennek, a sajtó azonban nehezen alkalmazkodik, és még mindig csak marginálisan, és többségében negatív módon ábrázolja a másságot.
A jelen állapotokról ad képet a Kurt Levin Alapítvány számára készült legutóbbi kutatás, amely a szerint a magyar médiában a kisebbségekről és idegenekről szóló híradások elenyésző számban jelennek meg. Leggyakrabban a roma kisebbséggel foglalkozik a média, de az írott és elektronikus sajtót egyaránt vizsgáló elemzők eredményei szerint őket is botrányok és konfliktusos helyzetek közepette ábrázolják (lásd cikkünket a 38. oldalon).
SVÁBOK, TÓTOK, OLÁHOK. Más nemzeti kisebbséggel a hazai média alig foglalkozik, igaz, a tanulmány szerzői maguk is úgy látják, kevés országos hírértékű információ ered a nemzeti kisebbségek közösségeiből. Ugyanakkor ha mégis országos médiumban jelennek meg, akkor az valamilyen nemzetiségi önkormányzat botrányának köszönhető, vagy egyfajta nosztalgiával emlegetik a régmúltat idéző idealizált nemzetiségképet, a bemutatott csoportokat nem is mai nevükön, hanem archaizálva sváboknak, tótoknak, oláhoknak nevezve.
A bevándorlókkal még a nemzetiségeknél is kevesebbet foglalkozik a sajtó. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a magyar közönség legfeljebb az elenyésző számú hírességről szóló riport alapján sejtheti, hogy hazánkban élnek külföldiek is. Pedig az országban számos török, kínai, afgán, nigériai és más nációjú ember él bevándorlóként vagy menekültként.
NŐK. A nemzetiségekhez és idegenekhez hasonlóan szorulnak ki a sajtóból a nőket érintő témák. Margit Patrícia 2002-ben írt tanulmánya szerint a nők rendkívül keveset szerepelnek a sajtóban, ha mégis, akkor háztartásbeliként, tanulóként, nyugdíjasként vagy munkanélküliként szólalnak meg. Egyáltalán nem jelennek meg viszont a nőket érintő témák, mint az abortusz vagy a nők elleni erőszak. A szerző ezekért a feminizmus hiányát okolja, és azt, hogy az újságírónők is elfogadják a férfi kollégáik által rájuk osztott szerepet. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy megnőtt a médiában megszólaltatható, döntéshozó pozícióban lévő nők száma, és a nők médiafogyasztási szokásai is indokolttá tennék, hogy legalább annyira kiszolgálják a sajtótermékek az ő igényeiket is, mint a férfiakét.
Az utóbbi időben médiamegjelenés szempontjából jobb helyzetbe kerültek a homoszexuálisok. Takács Judit 1993 és 2000 között vizsgálta a homoszexuálisok sajtómegjelenéseit, és úgy találta, hogy az évek során folyamatosan nőtt e társadalmi csoport megjelenéseinek, utóbb megszólalásainak száma. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a homoszexuálisokról szóló cikkek meglehetősen vegyes hangvételűek voltak. Nagy számban fordult elő az emberi jogi megközelítésű, illetve az olyan beállítású is, amely egyfajta kockázati tényezőként kezelte a csoportot, például az AIDS terjedése szempontjából.
