Egy sor amerikai cég kínál afféle modern búcsúcédulát évi 80-100 dollárért azoknak az amerikaiaknak, akik esetleg kényelmetlenül érzik magukat óriás városi terepjárójukban. A pénzt az ipari környezetszennyezés, leginkább az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, valamint a megújuló energiaforrások részesedésének bővítésére fordítják. Ilyen cég például a NewWindEnergy, amely a benzinfaló járművek tulajdonosainak dollárjaival a szélerőművei bevételeit egészíti ki, hogy javítsa azok versenyképességét. Az amerikaiak pedig szívesebben fizetnek, mint hogy kisebb autókba üljenek át: szokásaikon az eddigieknél jóval magasabb üzemanyagárak ellenére sem sietnek változtatni.
Olajfúrótorony. A tengerfenék alatti metánhidrát-készlet felszínre hozását még nem sikerült megoldani.
Az Egyesült Államok energiaügyi információs hivatalának (EIA) szakértői mindezek után a következő években sem számítanak az ország olajigényének számottevő csökkenésére, jóllehet az előrejelzések szerint az árak a jelenlegi magas szinten stabilizálódnak. Sőt, a hivatal azt prognosztizálja, hogy tovább erősödik a kereslet az olajtermékek iránt. Az Egyesült Államok átlagos napi kőolajigénye július hónapban például 1,2 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbinál. Ezen belül a motorbenzin-fogyasztás 1,5, a gázolaj- és fűtőolaj-felhasználás pedig 4,5 százalékkal nőtt.
Ezzel együtt az elemzők megosztottak a tekintetben, hogy az amerikai piacon milyen reakciókat vált majd ki a tartósan magas olajár. Egyesek szerint az, hogy az amerikai autósok készek támogatni az alternatív energiaforrások fejlesztését, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, mindenképpen egy új korszak kezdetét jelzi: megindulhat az átrendeződés a hagyományosnak mondott – és a klímaváltozásért leginkább felelősnek tartott – fosszilis, illetve a megújuló energiaforrások között. A fordulatra azonban még jó ideig várni kell. A magas olajárak ugyanis, bár javítják a megújuló források versenyképességét, egyúttal meg is hosszabbítják az olajkorszakot, azáltal például, hogy olyan lelőhelyek kiaknázását teszik gazdaságossá, amelyeken korábban felhagytak, vagy nem is próbálkoztak a kitermeléssel. Akárhogy is, a világ energiagazdaságát tekintve hosszabb távon inkább pozitív, mint negatív hatása van a mostani magas olajárnak – állítják elemzők.
HATÉKONYABBAN. Első helyen a hatékonyság javulását említi Molnár László, az Energiaközpont Kht. ügyvezető igazgatója. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a hetvenes évektől kezdve a világgazdaság olajintenzitása a felére csökkent. Ráadásul az Egyesült Államok és az OECD-országok esetében a hatékonyság ugyanolyan mértékben és ütemben javult. „Egységnyi nemzeti termék előállításához az Egyesült Államokban ma 30 százalékkal több kőolajat használnak fel, mint az OECD-tagok körében” – húzza alá Molnár László.
Az olajintenzitás folyamatos csökkenése következtében az egyes gazdaságok ma sokkal kevésbé érzékenyek az olajár ingadozására, mint a hetvenes években. Elemzők szerint akkoriban az európai gazdaság – a jelenlegi árak mellett – összeomlott volna. Ám nem csupán az érzékenység csökkenésével magyarázható, hogy napjainkban a magas olajárak ellenére nem mérséklődik a felhasználás. Az olajtermékek ma lényegesen nehezebben helyettesíthetők, mint akár a hetvenes években, ráadásul a felhasználás a közúti közlekedésre koncentrálódik, ahol egyelőre nem állnak készen a nagy tömegben alkalmazható alternatívák. Ez utóbbiak fejlesztését azonban kétségtelenül felgyorsítja az olajár emelkedése.
Az olajipar a jelek szerint gyorsabban reagál, mint az autósok. Már ma, sőt a nyolcvanas évektől kezdődően dollármilliárdokat költenek az eddig gazdaságtalannak hitt, vagy egyelőre teljesen ismeretlen szénhidrogén-előfordulások feltárására. Tavasszal például az amerikai kormány pénzén a Mexikói-öbölben, a tengerfenék alatt feltételezett metánhidrát-készlet vizsgálatára indult tudományos expedíció. Az Uncle John nevű kutatóhajó személyzete arra keresett megoldást, hogyan lehet a magas nyomáson módosult vízmolekulákba zárt metánt a felszínre hozni. Az egyébként rendkívül instabil szerkezet ugyanis a felszíni körülmények között azonnal alkotóelemeire bomlik, a metán pedig egyszerűen elillan. Ennek az egyelőre rejtélyes energiaforrásnak a mennyiségét még megbecsülni sem lehet. Egyes olajipari szakértők szerint a metánhidrátban meglévő energiakészlet több mint duplája a jelenleg ismert kőolaj- és földgázvagyonnak, erre azonban egyelőre nincsenek tudományos bizonyítékok. Az Egyesült Államok energiaügyi minisztériumában azonban úgy kalkulálnak, ha a feltételezett metánhidrát-vagyonnak csupán 1 százalékát sikerülne kitermelni, azzal megdupláznák az ország gázkészletét. Japán is jelentős összegeket fordít a mélytengeri medencékben lekötött metánhidrát feltárására, továbbá az Indiát és Koreai-félszigetet övező mélytengerekben, valamint a szárazföldön – például Kanada és Németország területén – is folynak ilyen irányú munkálatok.
KÖTÖTT KŐOLAJ. „A legtekintélyesebb olajipari szakmai szervezet, a Society of Petroleum Engineers (SPE) vezető szakértői úgy vélik, hogy a jelenlegi kutatások a Föld szénhidrogén-készletének legfeljebb egynegyedét érintik” – mondta egy korábbi nyilatkozatában Szabó György, a magyarországi kőolaj- és földgázkutatás doyenje, a TDE Kft. ügyvezetője. A metán-hidrát mellett egy ilyen még feltáratlan, de már ismert előfordulás az úgynevezett tight petroleum, vagyis szilárd halmazállapotú anyagokban megkötött kőolaj, amellyel kapcsolatban az amerikai Gustavson cég Magyarországon is sikeresélyes kutatásokat végez a makói árokban. Szintén ebbe a kategóriába tartozik az úgynevezett szénhez kötött metán, amelyből hazánknak ugyancsak jelentős, mintegy 140 milliárd köbméternyi ismert készlete van a Mecsekben. Ennek az energiahordozónak a kitermelésére az elmúlt években, évtizedekben több, egyelőre sikertelen kísérlet is történt.
Az olajipar az alternatív szénhidrogénforrások mellett egyre nagyobb figyelmet szentel azoknak a térségeknek, ahol korábban fel sem merült a nagyüzemi kőolaj- vagy földgázkitermelés. A legutóbbi, Rio de Janeiróban megrendezett kőolaj világkongresszuson több olajnagyhatalom képviselője világossá tette: a következő évtizedekben Afrika lesz a szénhidrogén-kutatások egyik legfontosabb területe. A geológiai kutatások során alkalmazott technika és technológia fejlődése ugyanis lehetővé tette a korábbi geológiai modellek felülvizsgálatát, így olyan területeken is kimutathatóvá váltak a kőolaj- és földgáz-előfordulások, ahol korábban erre nem is gondoltak. A Szeged alatti, vagy a már említett makói árokban meglévő készleteket is ezekkel a XXI. századi módszerekkel sikerült felfedezni.
Molnár László úgy véli, a magas olajár ösztönözte hatékonyságjavulás egyrészt késlelteti a készletek kimerülését, másrészt lehetőséget ad az olajipari infrastruktúra fejlesztésére. Jelenleg ugyanis, hosszú évek óta először, valóban a kereslet-kínálati egyensúly megbomlása hajtja fel a kőolajárakat. Egyelőre azonban nem a készletek nagysága szab határt a kitermelésnek, hanem az olajipar termelési és szállítási kapacitásainak szűkössége. A szükségesnél kisebb a csővezetékek áteresztő képessége, kevesebb a tartályhajó, a fúróberendezés, de még olajbányász mérnökből, szakmunkásból sincs elegendő.
