Szabad szellem

Matematikai feladvány: ha 2 százalékponttal gyorsabb nálunk a gazdasági növekedés, mint az Európai Unióban, hány év múlva érjük el az uniós átlagjövedelmet? A válasz lehangoló: 35 év alatt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmánya szerint a fenti pozitív GDP-különbség akár növelhető. De csak akkor, ha a gazdaságpolitika a működőtőke-befektetéseken alapuló, exportorientált növekedés fenntartására, az euró bevezetése feltételeinek teljesítésére és a foglalkoztatás növelésére törekszik.

ÖRDÖGI KÖR. Ezek volnának a fő feladatok; közülük is talán az utóbbi, a foglalkoztatás szükséges növelése kötötte le a leginkább az országtanulmány készítőinek figyelmét. A probléma nagyon is összefügg a nagyfokú adózással, amit egy helyütt a “szürkegazdaság ördögi köre”-ként jellemeznek. A szürke-gazdaság szűkíti az adóalapot, ami a ténylegesen szedett elvonások körében kikényszeríti az adómértékek növelését, további erőket szivattyúzva át a munkaerőpiacról a szürke-szektorba. Ez utóbbiba egyéb-ként egy felmérés szerint az aktív korú népesség 8 százaléka tartozik (ők azok, akik “eltűntek” a különféle nyilvántartásokból), az OECD ugyanakkor változatlanul 20-30 százalékra becsüli az informális gazdaság GDP-ből való részesedését.

Mindenesetre a foglalkoztatási ráta Magyarországon a második legkisebb az OECD-tagállamok körében: mindössze 56 százalék, azaz a 15-64 éves korú népességen belül ennyien aktívak vagy legalább próbálkoznak, munkanélküliként. Elsősorban a legaktívabb, 25-54 éves korosztályhoz tartozó férfinépesség foglalkoztatása marad el a nemzetközi átlagtól.

Az alacsony aktivitásnak nem egy okát sorolják föl az OECD elemzői: a nyugdíjkorhatár a ’90-es évek végén végrehajtott emelés ellenére is alacsony, amit azonban az egészségtelen magyar életmód sajnálatosan alátámaszt. A 2001-2002-es minimálbér-emelések is igencsak keresztbe tettek a foglalkoztatásnak, mivel – egyes számítások szerint – 6 százalékkal csökkentették a keresletet a kevésbé képzett munkaerő iránt. Alacsony a lakásmobilitás, és a tanulmány szerzői kifejezetten emiatt is rossznak tartják a lakáshitel-támogatások rendszerét. A kedvezmények, ahogyan fogalmaznak, növelik a szabályozásbeli “elfogultságot” az öröklakások építése iránt és a bérlakás-szektor fejlesztésével szemben. A lakáshitel-rendszer ráadásul mesterséges beavatkozást jelent az ingatlan allokációba, a munkahelyi struktúrához inkább alkalmazkodó építkezés, lakóhelyválasztás helyett.

Van hová fejlődni a részmunkaidős foglalkoztatásban is, aminek az aránya Magyarországon 7 százalékos, szemben a 15 százalékos OECD-átlaggal. Továbbá úgy látják: a családi támogatásokat is rugalmasabbá kellene tenni, hogy a szülők nagyobb eséllyel térhessenek vissza a munkába. Jelenleg a kétgyerekes családok jövedelmének több mint 20 százaléka a családi támogatásokból származik – ez a legnagyobb arány az OECD-ben. A munkaképes korúak 18 százaléka nyugdíjas, illetve mintegy 9 százaléka rokkantnyugdíjas, amely utóbbi a negyedik legnagyobb arány az szervezethez tartozók között.

ADÓPRÉS. Az adóztatás Magyarországon általában is magas: az összes adóbefizetések a GDP 38 százalékát teszik ki. Ezen belül a béreket terhelő elvonás “vezet” a “visegrádi négyek” mezőnyében, a járulékmértékek a francia, osztrák, svéd rendszerbelivel vetekednek. Az átlagos magyar járulékszintet a bérkifizetések 46 százalékára becsülik, igaz, ez jóval kisebb az 1993-as 64,5 százaléknál. Mindenekelőtt a fix összegű egészségügyi hozzájárulást kellene eltörölni – szorgalmazzák a jelentésben -, illetve érvényt szerezni az Országos Érdekegyeztető Tanács ez irányú ajánlásának. A mai szisztéma elsősorban az alacsony bérek terheit fokozza, így súlyosan hátráltatja az inaktív népesség munkába állítását.

A KITÖRÉS. Az adómértékek mérséklésére azonban csak az adóalap kiszélesítése adhat módot. Ha úgy tetszik, ez lenne a kitörés az említett ördögi körből. A közismerten szabadkereskedelmi szellemiségű szervezet ezúttal is tiszta vizet akar önteni a pohárba: az adókedvezmények körének további alapos megnyirbálását szorgalmazza. A szerzők a személyi jövedelemadózásban még meglévő kedvezményeknek – megmaradt lakáshitel-törlesztési kedvezmény, önkéntes nyugdíjpénztári kedvezmény – is “hadat üzennek”. Bevezetnék a kamatadót, pontosabban (ha ezt az alacsony infláció is lehetővé teszi) megszüntetnék annak “nulla” kulcsát. Valóságos értékalapra helyeznék az ingatlanadót, azaz, akárhogy is: a vagyonadótól sem zárkóznának el.

Egyébként az OECD-nél – függetlenül a fenti matematikai feladványtól – a GDP idei gyarapodását a kormánynál valamivel alacsonyabbra, 3,3 százalékra becsülik. Viszont az export jó 7 százalékos növekedésére látnak esélyt, és arra, hogy az import az idén ennél kisebb mértékben gyarapszik, így a fizetési mérleg a GDP 5,5 százalékára, vagyis fél százalékponttal mérséklődik. Az euró bevezetésében kulcsfontosságú, kialakul-e végre a közös nevező a kormány és a Magyar Nemzeti Bank között, ennek alapkérdése viszont az államháztartási célok hitelessége: az, hogy a hiányt csakugyan a meghirdetett módon sikerül-e leszorítani. A visszafogott költségvetés pedig mindenképpen az erőforrások jobb felhasználásához vezet el, azaz a versenyképességet növeli – szól a szabadkereskedelmi szellemiségű intés.