Peter Spina idejének legnagyobb részét egy pálmafa alatt töltötte a közelmúltbeli arizonai családi vakáción, miközben gyerekei a scottsdale-i Princess Hotel luxusmedencéjében pancsoltak. Spina nem henyélt, hanem dolgozott – üzleteket kötött a mobiltelefonján a bevételekért folytatott őrült rohanásban a Vulcan Ventures-nél, ahol ő a The Sporting News kiadója. Mint mondja, a gazdasági lassulás idején mintegy 15 százalékkal többet kell dolgoznia, mint a fellendülés alatt, s értékesítő csapata hasonlóan tesz. Ráadásul míg egykor hatalmas bónuszokat oszthatott ki, most úgy próbálja elviselhetővé tenni a küszködést, hogy jégkrémet visz be az irodába a forróbb napokon. Részben a megnövekedett erőfeszítésnek köszönhető, hogy a csapat 46 százalékos árbevétel-növekedést tudott elérni a kaotikus hirdetési piacon.
KÜZDELEM. Bár a recesszió általában csökkenést hoz a termelékenységi mutatóban, a negyedik negyedév meglepő 5 százalékos emelkedése hitelt adott annak a feltevésnek, hogy a technológia minden korábbinál termelékenyebbé tette a gazdaságot. Ám ha az irodai dolgozóknak említi meg ezt az ember, akkor valószínűleg azt válaszolják, hogy a növekedés az ő izzadságukból fakad. Bár túlélték a leépítéseket, ez nem hozott számukra megkönnyebbülést, ellenkezőleg: megterhelte őket. Arról panaszkodnak, hogy nekik kell elvégezniük az elbocsátottak munkáját, beindítaniuk az új üzleti kapcsolatokat, s közben küzdeniük azokért a pozíciókért, ahonnan a későbbiekben nem küldik majd el őket.
“A fellendülés e korai fázisában azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a cégek dolgoztatják keményebben az embereiket, de maguk az emberek is ezt akarják, így próbálván megvédeni munkahelyüket” – mondja James E. Glassman, a J. P. Morgan Chase vezető elemzője.
Ezt az elkeseredettséget a cégek könnyen kihasználják. Mint Mike Hewitt, az Aquent tanácsadó cég ügyfélkapcsolati igazgatója állítja, ő és csapata kezét-lábát töri azért, hogy olyan ügyfelekkel találkozzon, akik nem adnak konkrét munkát számukra, mert a cég így próbálja biztosítani a maga számára a jövőbeli megrendeléseket, ha a fellendülés tényleg bekövetkezik.
Nemcsak a félelem számít azonban motivációnak. Számos más strukturális változás is segíti a főnököket, hogy nagyobb teljesítményt facsarjanak ki az alkalmazottakból. Ilyen az időszakos foglalkoztatás, az óradíjért dolgozók fix fizetésesekké átminősítése annak érdekében, hogy ne kelljen nekik túlóradíjat fizetni, valamint a változó bér arányának növelése, amellyel a biztos kifizetés egy részét teszik függővé a teljesítménytől. Ezzel a cégek ma többet hozhatnak ki a kevesebből.
A jelenlegi statisztikák mellett nehéz azonban megmondani, mennyivel többet. Az amerikai munkaügyi statisztikai hivatal (Bureau of Labor Statistics – BLS) szerint összességében csökkent a hetente ledolgozott órák száma, részben a termelő cégek munkaidő-csökkentése miatt. Elemzők szerint azonban lehetetlen valós képet festeni a BLS adatai alapján. Megjegyzik: az adatok pontatlanok, mert sokszor arra a feltételezésre épülnek, hogy minden alkalmazott – menedzserek és órabéresek egyaránt – heti 35 órát dolgozik. “Ugyan, menjetek már” – legyintenek erre az elemzők. Stephen Roach, a Morgan Stanley Dean Witter vezető elemzője például úgy véli, hogy a BLS a valóságosnál kevesebb ledolgozott órát mutat ki, ezért felülbecsli a termelékenységet.
Bármit jeleznek is a számok, nem kétséges, hogy számos alkalmazott érzi úgy, nincs más választása, mint elbírni a növekvő terheket. A gyorsulás néhány jele ellenére az amerikai munkaerőpiac még mindig gyenge. Áprilisban ismét megjelent a leépítés kísértete, miután a General Electric Capital Services 7 ezer állás megszüntetését jelentette be, a Lucent Technologies pedig 6 ezer állást számolt fel. A leépítés már rég nem a nehéz időkben megtalált végső mentsvár, hanem folyamatos eszköz a kereslet és a kínálat összhangjának megteremtésére.
OstorpattogtatásEz az első recesszió a második világháború óta, amelyben a termelékenység nőtt, nem pedig csökkent. Íme, a vállalatok így préselnek ki többet az alkalmazottakból:
HOSSZABB MUNKAIDŐ.
A foglalkoztatottak csaknem 20 százaléka heti 49 óránál többet tölt a munkahelyén – többségében szellemi foglalkozású, irodai dolgozók.
HELYTELEN BESOROLÁS. Egyre több csoportosan indított perben vádolnak azzal cégeket, hogy a dolgozók valótlan besorolásával kerülik el a túlóradíj megfizetését.
IDŐSZAKOS FOGLALKOZTATÁS. Az időszakos foglalkoztatottak száma 56 százalékkal nőtt a fellendülés idején – ezeknek az embereknek nem jár semmiféle juttatás és végkielégítés.
KEVESEBBŐL TÖBBET. A cégek leépítenek, miközben nem csökken a munka mennyisége. A munkatársaktól azt is elvárják, hogy a korábbinál többet tegyenek új megrendelésekért.
A KOCKÁZAT ÁTHÁRÍTÁSA. A fizetést egyre nagyobb mértékben a cég teljesítményéhez kötik. Ez profitcsökkenés idején pénzmegtakarítást jelent, miközben keményebb munkára ösztönöz.
Forrás: Bureau of Labor Statistics, Morgan Stanley Dean Witter., Business Week
KRITIKUS PONT. Elemzők szerint a cégvezetők ahelyett, hogy a keresletnövekedés első jelére embereket vennének fel, ravaszul viselkednek majd, különösen ilyen vegyes makrogazdasági adatok mellett. Sokuknak rossz emlékeik vannak arról: a fellendülés idején számos középszerű embert vettek fel az üres helyek betöltésére, hogy aztán viseljék a végkielégítés terheit. Ehelyett a vezetők először várhatóan még többet igyekeznek majd kihozni a meglévő gárdából, míg a kereslet bővülése el nem éri a kritikus pontot. “Ma az a nagy kérdés, meddig lehet még rávenni az embereket arra, hogy ezt csinálják” – mutat rá Mary Hammershock, a Szilícium-völgyben lévő Blue Martini Software humán erőforrás alelnöke.
Biztos, hogy amennyiben a kereslet végre nekilódul, akkor a cégek gyorsan toborzásba foghatnak, akár már a harmadik negyedévben. Ám a változatlanul gyenge nyereségesség és a bizonytalan vállalati környezet mellett a munkáltatók nem fognak állandó munkatársakat szerződtetni, csak ha már biztosak a fellendülésben. A cégek már most is szerződéses alkalmazottakat keresnek, akiktől adott esetben végkielégítés nélkül válhatnak meg. Az idén az időszakos munkavállalás a foglalkoztatás leggyorsabban fejlődő területe. Ezeket a dolgozókat nem is tartják nyilván állandó foglalkoztatottként. Ez segíti a cégeket – például a Cisco Systems-et – abban, hogy feltornázzák az egy alkalmazottra jutó árbevételt.
Az időszakos foglalkoztatás nem az egyetlen eszköz, amellyel a cégek felpumpálják a termelékenységi mutatókat. Sok dolgozó arról panaszkodik, hogy olyan besorolásba kerülnek, amellyel a munkáltató elkerüli a túlóra megfizetését. Többek között a Wal-Mart Stores, a Taco Bell, a Starbucks és a U-Haul ellen máris csoportosan indított perek vannak folyamatban ilyen gyakorlat miatt. A General Dynamics Corporationt első fokon 100 millió dolláros kártérítésre ítélték (a cég ez ellen fellebbezett). A Farmer’s Insurancesnél a dolgozók 90 millió dollárt kaptak. Néhány munkáltató annyira aggódik emiatt, hogy auditáltatja a kifizetéseket.
A termelékenység növelésének lehetséges módja az is, hogy teljesítmény-arányos bérezést vezetnek be a nehezebb időkben. A General Electric például nemsokára az ügyfél teljesítésétől is függővé teszi a fizetéseket, s ezzel a keresetek nagyobb hányada válik bizonytalanná. Ha ugyanis az ügyfélnek rosszul megy, akkor ezt az alkalmazott is a zsebén érzi majd.
KÉSŐ BÁNAT. Miközben a meglévő alkalmazottaikat szorongatják, a cégeknek arra is gondolniuk kell, mit hoz a jövő – várható ugyanis, hogy újrakezdődik az 1990-es évekből ismert harc a tehetségekért. Demográfusok és munkaügyi szakértők szerint a recesszió elfedte azt, hogy nagy a hiány megfelelő képességekkel rendelkező munkaerőben. “Még rosszabb lesz a helyzet, mint 2000-ben volt” – jósolja a Texas Instruments elnök-vezérigazgatója, Tom Engibous, aki szerint 2003-ra köszönthet be a folytatás.
Sok vezérhez hasonlóan Engibousnak is egyensúlyoznia kell a mostani profittermelés, illetve a között, hogy hosszú távon megőrizze a kiváló munkaerőt. Ezért elindított egy “toborzó kezdeményezést”, amelyben arról kérdezi az alkalmazottakat, hogy mire lenne szükségük – szabadnapokra, új szerződésre, másik főnökre -, hogy már most elégedetté tegye őket. Úgy érzi, elkésik, ha addig vár, amíg a fellendülés kiteljesedik. Azok a cégek, amelyek túlságosan is kifacsarják a dolgozóikat, valószínűleg már most elkéstek.
