Nem okozott különösebb meglepetést az EU-csúcs eredménytelensége annak ismeretében, hogy a közösség mezőgazdasági miniszterei hétfőtől péntek hajnalig gyúrták egymást sikertelenül. Az agrárminiszterek, bár bizonyos kérdésekben közelebb jutottak a megegyezéshez, nem tudtak végső megoldást találni arra, milyen eszközökkel lehetne csökkenteni az unió költségvetésének közel felét kitevő, a 40 milliárd eurót is meghaladó mezőgazdasági kiadások lefaragásáról. A megállapodás elmaradásának fő oka az, hogy Franciaország, mint az agrárszubvenciók messze legnagyobb haszonélvezője, nem akarja elfogadni a termelői jövedelmek romlásával járó, a soros német EU-elnökség által előterjesztett javaslatokat (a világ agrárkereskedelmében tapasztalható szubvenciós csatáról lásd írásunkat a 38. oldalon).
A Bonn közelében fekvő Petersbergben megrendezett csúcson a megszokottnál élesebben jelentkeztek az elemzők szerint immár aggodalomra okot adó francia-német ellentétek. Jacques Chirac francia köztársasági elnök ismét közölte, hogy az agrárreform átdolgozásra szorul, mert nem tükrözi országa érdekeit, a házigazda Gerhard Schröder ugyanakkor előállt azzal, hogy Németország a jövőben a jelenlegi évi 11 milliárd eurónál kevesebbet kíván befizetni a közös büdzsébe. Ez azt jelzi, hogy Bonn eltökélte magát a kiadások csökkentése mellett, amit Párizs – noha elvben egyetért a közös költségvetés megreformálásával – igencsak rossz szemmel néz. A német elképzelést egyébként az északi tagországok többsége támogatja – nem véletlenül, hiszen ezen államok is szívesen visszafognák befizetéseiket. A német elnökség takarékossági szándékait jól mutatja az a javaslat, amely szerint a szegényebb EU-tagok, illetve térségek fejlesztésére szolgáló alapok kiadásait a 2000-től 2006-ig tartó költségvetési időszakban 200 milliárd euróban maximálnák, szemben a Brüsszel által javasolt – és már önmagában tetemes kurtítást jelentő – 240 milliárddal. Mint arra számítani lehetett, a strukturális támogatások legnagyobb részét felszívó déli tagországok mereven ellenezték a tervet, így tehát e kérdésben sem sikerült konszenzust kialakítani.
Az Agenda 2000 nevű költségvetési reformban kiemelkedő szerepet játszanak az EU-büdzsé együttesen mintegy 80 százalékát felemésztő mezőgazdasági és strukturális támogatások. A múlt heti fejlemények után kérdéses, hogy a megjelölt március 25-i határidőre sikerül-e megállapodásra jutni a reformcsomagról. Amely nélkül egyébiránt elképzelhetetlen az EU keleti bővítése, tekintettel arra, hogy a támogatások jelenlegi szintjének fenntartásakor az új tagok belépésével finanszírozhatatlanná válna a szervezet működése.
Joschka Fischer német külügyminiszter hét végi nyilatkozatában elképzelhetőnek tartotta, hogy az Agenda 2000-ről folyó tárgyalások tartósan megrekednek. José Maria Gil-Robles, az Európai Parlament elnöke pedig azt hangoztatta: nem tartja kizártnak, hogy a megállapodás átcsúszik a jövő évre. Optimistább elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az Agenda 2000 kapcsán az EU hitele forog kockán, így még lehet reménykedni abban, hogy – amint az utóbbi években már többször előfordult – az utolsó pillanatban a tagországok mégis képesek lesznek egyezségre jutni. Annyi bizonyos, hogy az elkövetkező hetekben a német kormány diplomáciai offenzívát folytat majd a siker érdekében. Lapzártánk után ér véget egyébként az agrárminiszterek újabb tanácskozása, és a előzetes francia nyilatkozatok arra utaltak, hogy Párizs kész nagyobb rugalmasságot tanúsítani az ártámogatások, illetve a termelőknek közvetlenül fizetendő szubvenciók csökkentése ügyében.
