Folyamatosan emelkednek a “zeneipari” statisztikák, amiből egyaránt következtethetünk a zenehallgatók számának növekedésére, s arra is, hogy mind változatosabb a zenehallgatók igénye. Mindenesetre 1997-ben 4,2 milliárd hanghordozót adtak el a világon, 500 millióval többet, mint egy évvel korábban. CD-kből fogyott a legtöbb, 2,2 milliárd darab (ez 3 százalékos növekedést takar), hangkazettákból pedig 1,4 milliárdot vettek (a bővülés itt 1 százalékos). Az árukkal ellentétes irányba mozdult el, azaz csökkent az eladott hagyományos bakelitlemezek (LP-k) aránya, mintegy 9 százalékkal, ebből mindössze 20 millió fogyott. Ezek már csak speciális igények kielégítését szolgálják, többek között a lemezlovasok jórészt csak bakelitlemezeket (főként maxikat) használnak. Ugyanakkor kislemezekből (single) – amelyeknek a zöme szintén CD-formátumban talált gazdára – a korábbinál 9 százalékkal több, 500 millió darab kelt el 1997-ben.
A hanghordozó-iparág nemzetköz fellegvára, az International Federation of the Phonographic Industry (IFPI) – amellyel egyébként az Artisjus is szerződéses kapcsolatban áll – a növekedés fő mozgatóerejének a feltörekvő piacok, különösen Latin-Amerika vásárlóerejét tekinti. Az immár egyértelműen a legelterjedtebbé vált hanghordozó, a CD 1994 óta listavezető (lásd a grafikont az előző oldalon). Az IFPI becslése szerint az eladott hanghordozók száma Magyarországon 1997-ben 4 százalékkal nőtt, a belőlük befolyó bevétel viszont egy fillérrel sem. Azért így is elég sokat, mintegy 14 milliárd forintot (63,2 millió dollárt) költöttünk zenére. Külön érdekesség, hogy nálunk – amúgy Közép- és Kelet-Európában korántsem egyedülálló módon – két éve több hangkazettát adtak el, mint CD-t.
Ezek a számok természetesen nem tartalmazzák a kalózkiadványokat. Az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában a jogellenesen kiadott zeneművek nem érik el a legálisan megjelentek 3 százalékát. Magyarországon ez az arány valahol 20-25 százalék között van, így Lengyelországgal és Olaszországgal vagyunk egy csoportban. (A velünk mindenben összehasonlítási alapnak számító Csehországban ez a ráta kisebb 10 százaléknál.) Van tehát még fejlődni való e téren, bár kétségtelen, hogy a kilencvenes évek elején a szóban forgó arány még 90 százalékos volt. Nem tudható, hogy a csökkenés hátterében az játszik-e nagyobb szerepet, hogy a Mahasz bevezette a zsiráfos hologramot, vagy pedig az, hogy a szerzői és szomszédos jogok a polgári mellett a büntető törvénykönyvbe is bekerültek (tehát megsértésük börtönnel is büntethető), de a folyamat – a zeneipar főbb szereplőinek szempontjából – mindenképpen örvendetes.
