Tavaly nyáron sikeresen lezajlott a nagy hírű pécsi gyár, a Zsolnay privatizációja. Azóta alig több mint fél év telt el, és máris módosult a tulajdonosok köre. A többségi tulajdonos szerint ez a megkezdett reorganizáción mit sem változtat.
Az elmúlt hat évben több külföldi érdeklődő mellett két amerikai (1989.) és két angol (1993.) cég is igen komolyan pályázott a pécsi Zsolnay Porcelángyár Rt. többségi tulajdonának megszerzésére, a tényleges értékesítéskor azonban már csak magyarok maradtak a ringben. A pécsi és a budapesti pénzügyi befektetőket egy bankból és négy magánszemélyből alakult konzorcium győzte le tavaly júniusban. Az adásvételi szerződésben a vevői oldalnak még egy tagja volt: a gyári MRP-szervezet. Az adásvétel után az 550 millió forint jegyzett tőkéjű részvénytársaság tulajdonosi megoszlása a következőképpen alakult: Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. (MBFB Rt.) 51 százalék; Tóth József, Somogyi Zsolt, Petrahai Ferenc és Pereszlényi László 23,4 százalék; az MRP-szervezet 20 százalék; az önkormányzatok (Pécs, Orfű, Harkány) 5,6 százalék. Végül, a Zsolnay név védelmében, az ÁPV Rt. tulajdonában is megmaradt egy aranyrészvény.
Medgyessy Péter, az MBFB Rt. elnök-vezérigazgatója szerint a Zsolnayban nagyon sok tartalék van. Ma még igen alacsony a termelékenység, ami a kézimunka-igényes díszedények készítésénél elfogadható, az ipari porcelángyártásnál viszont semmiképpen nem.
A négy magánszemély azért szállt be a gyár reorganizációjába, mert a Zsolnay mind méretét, mind piacát tekintve vonzó befektetésnek tűnt. Vonzónak találták a klasszikus Zsolnay-termékek szépségét, valamint a Zsolnay Vilmos által kitalált több lábon állást: a dísz- és ipari porcelán egyidejű, piachoz igazodó gyártását. Amit riasztónak találtak: az emberek viszonya a munkához. A nehézkes, hat évig húzódó privatizálás tönkretette a munkamorált. A bizonytalanság egyenes következménye a nagyon magas selejtarány, a rossz kihozatali mutatók, a nem létező marketingmunka, a rossz vevőpolitika, a magas készletek. Ezek emberi tényezőkre visszavezethető hiányosságok. A technológia, bár elavult, a gyártást nem veszélyezteti, az őszi 150 milliós alaptőke-emelés jelentős része pedig forrásként szolgál a fejlesztésekhez.
Az új tulajdonosok a vásárláskor vállalták a készpénzes alaptőke-emelést: egyrészt a fejlesztések miatt, másrészt azért, hogy a folyó finanszírozás terén is kedvezőbb pozícióba hozzák a gyárat. Ezzel a 150 milliós tőkeemeléssel 700 millióra nőtt a Zsolnay Porcelángyár Rt. jegyzett tőkéje. A tulajdoni arányok a tőkeemeléssel egyidejűleg az MBFB javára módosultak. (Megvásárlása előtt a Zsolnay igen nehéz hónapokat vészelt át, a cég napról napra élt. Sorsa a hitelező pénzintézet, az Inter-Európa Bank kezében volt. A bank kitartott a Zsolnay gyár mellett, hitelezte a termelést még a bizonytalan helyzetben is.)
Az új tulajdonosok rövid ismerkedési idő után, ősszel már kész stratégiai és reorganizációs tervvel álltak elő. 1997-ig az elmaradt fejlesztéseket tervezték megvalósítani, hogy talpra állítsák a céget. A termelés struktúrája miatt a Zsolnay Porcelángyár tulajdonképpen négy gyár egyben, ezért négyféle fejlesztési és ugyancsak négyféle marketing-stratégiát dolgoztak ki.
A legkevesebb teendő az ipari termékek vonalán akadt. E téren a minőségi szigetelők gyártása, az értéknövelés a cél. A készre szerelt ipari porcelán értékesebb, így nagyobb hozzáadott értéket jelentő termék előállítására képes a gyár – ehhez a műszaki feltételeket az új tulajdonosok biztosítják.
Hogy a kommersz, azaz háztartási edények termelése hogyan alakul, az még kérdéses. Kapacitás van bőven, ugyanakkor az árversenyben a Zsolnay nem nyerő. A jövőben ezen a területen is az értékesebb gyártmányokra kívánják helyezni a hangsúlyt.
Az eredeti, kézzel festett Zsolnay-termékek, valamint az eozin Magyarországon ismertek és népszerűek. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy ne váljanak kommersszé: az új tulajdonosok belföldön nem a kibocsátott mennyiséget kívánják növelni, hanem sok helyre akarják eljuttatni a márkabolthálózaton keresztül a Zsolnay fajanszokat és eozinokat. Ám a belföldön kedvelt Zsolnay márka a külpiacon szinte ismeretlen, az export e termékekből minimális. A korábbi elképzelésekkel ellentétben lehet, hogy nem Amerika és Európa lesz az igazi piaca a Zsolnay-termékeknek, hanem – éppen sajátos motívumviláguk miatt – Japán, a Távol-Kelet, illetve Arábia.
Beruházáshiány miatt az épületkerámia-gyártás ült le a legjobban. Pedig az élet bebizonyította, hogy a Zsolnay épületkerámiára (legalább) száz év a garancia. Ugyanakkor lehetőségek rejlenek még a különleges Zsolnay-hagyományok felelevenítésében: a cserépkályhák, köztéri kerámiák is méltó termékei lennének a gyárnak.
Éppen a Zsolnay-hagyományok ápolása, az értékek megmentése ösztönzi arra az új tulajdonosokat, hogy pereskedés helyett jó kapcsolatot alakítsanak ki a Zsolnay-utódokkal. A Zsolnay-leszármazottak sokat segíthetnek a gyárnak, a múlt ápolásától akár a cég jövőbeni hírneve függhet. A családi archívum olyan alapinformációkat tartalmaz, amelyekre szakmailag is lehetne támaszkodni.
Hogy a gyárban sok tartalék van, azt az elmúlt év végétől már egy alapos átvilágítás is alátámasztja. A Czippin & Partner osztrák termelékenységi tanácsadó hétszáz órás analízise elsősorban a termelést vizsgálta, kisebb részben az ügyviteli folyamatokat, a kereskedelmi tevékenységet nézte át.
A termelési elemzésből kiderült, hogy az átlagos termelékenység 47-48 százalékos: a dolgozók ennyi időt töltenek munkával az összidőből. Bár ez is csekély arány, de mint Csikós Anikó, a Zsolnay Porcelángyár vezérigazgatója mondja, megfelel a magyarországi tapasztalatoknak. Az viszont a vezérigazgatónőt is meglepte, hogy a közvetlen termelésirányítók esetében az aktív vezetés aránya mindössze a munkaidő 8-10 százaléka. A zsolnaysok eddig is látták a bajokat, erőlködtek is, azonban önerőből nem sokra jutottak. A tanácsadó cég márciustól kezdi meg termelékenységjavító tevékenységét a porcelángyárban.
1996-ot várhatóan 50 milliós veszteséggel zárja a Zsolnay. Idén lesznek túl azokon a befektetéseken, amelyektől a következő években az eredményeket várják: 1997-ben 150, 1998-ban pedig 300 milliót. Összegezve az ez évi befektetéseket: termelékenységjavulás, nemzetközi piackutatási tanulmányok megrendelése, kapacitásbővítő beruházások, integrált számítógépes rendszer bevezetése. Támogatáshoz is jut a Zsolnay: PHARE-forrásból 85 milliós fejlesztést hajthat végre, valamint 50 milliós vissza nem térítendő támogatást kap vezetési és szervezési szakértők díjazására. A tervek szerint ez fedezi a termelékenységjavító program költségeit.
Az elképzelések szerint az MBFB Rt. mint többségi tulajdonos e szerepkörét 1998 közepéig kívánja megtartani, ezt követően kivonul a Zsolnayból. Tóth Józsefék – bár elővásárlási joguk volt a banki részre – az idén január végén eladták mintegy 20 százalékos tulajdonrészüket. Mint Tóth József nyilatkozta: nem értettek egyet a többségi tulajdonos bizonyos elképzeléseivel, ezért váltak meg a Zsolnay-részvények rájuk eső részétől. A többségi tulajdonos, az MBFB Rt. elegendő részvényhányaddal (több mint 60 százalékkal) és még jobb szavazati hányaddal (70 százalék) rendelkezik, ezért a tulajdonostárs-változás nem befolyásolja a Zsolnayban már megkezdett reorganizációt – jelentette ki Ábrahám Ferenc, az MBFB Rt. főosztályvezetője, a Zsolnay Porcelángyár Rt. igazgatóságának elnöke. Az új tulajdonostárs a Pannon Váltó Részvénytársaság.
