Liptai Claudia nemrég a Nők Lapjának adott interjút. Mint mondta, jelenleg egy kicsit szünetelteti a podcast-sorozatát, ugyanis túl sok mindennel foglalkozik, és nem szeretné, hogy a teendői a magánélete rovására menjenek. Bár olyan típusú ember, aki mindig iszonyúan hasznos akar lenni, most már inkább arra törekszik, hogy egyensúlyra leljen a magánélet és a munka között.
Úgy véli, az itthoni tévének az az egyik problémája, hogy trendeket alakítanak ki, a jól bevált arcokat pedig háttérbe helyezik, ha ezekből egy kicsit is kilógnak. Elárulta, ez az eljárás nála is problémát jelentett tavaly.
Egy évvel ezelőtt ősszel komoly mélypontot okozott az életemben. Úgy éreztem, hogy sehol sem tartok, és azon töprengtem, hogy most mi lesz. Én voltam a díva, a tévézés nagyasszonya, meg ki tudja még, milyen jelzőket aggattak rám, és most meg semmi. Nem volt színház, tévé, csak önmarcangolás, hogy mi történt, rossz lettem, csúnya lettem, elmúltam? Ebben persze benne volt az is, hogy tudtam, nemsokára ötven leszek. És akkor, egy évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy profilt váltok, így született meg az önálló estem is
– magyarázta a lapnak.
Kezdetben voltak kétségei a darabját illetően: tartott attól, esetleg nagyképűségnek tartják-e majd, hogy színpadra viszi a történeteit, vagy egyáltalán érdekel-e majd bárkit is, mit mesél. Az önálló estjét viszont nagy szeretettel fogadták, a felkészülés alatt pedig az énekléssel kapcsolatos félelmét is sikerült legyőznie a műsorvezetőnek.
Ami az őszinteségét illeti, azt mondja, ő a mai napig úgy hiszi, mindenki kimondja azt, amit gondol, a nézői viszont rádöbbentették, hogy ez nincs így: tapasztalatai szerint ugyanis rendszeresen kiemelik, miként mer ő ennyire nyíltan beszélni a gyengeségeiről, a félelmeiről és a hibáiról.
Ez egy adottság, világéletemben ilyen voltam, csak én nem káromkodom egyet, ha bosszúság ér, hanem kimondom, amit gondolok. Bennem semmi nem marad meg, ami rossz lenne, de ez a környezetemnek nem biztos, hogy mindig jó. Ez inkább nőies tulajdonság, mert azt tapasztaltam, hogy a férfiak hajlamosabbak arra, hogy elfojtsák az érzelmeiket, és ez nem jó. Arra tanítom Marcellt, a fiamat is, hogy sírjon, ordítson, toporzékoljon nyugodtan, majd elmúlik, és újra kisüt a nap.
A beszélgetés során szóba került a mesterséges intelligencia is: nemrégben a Shrek 5 készítői keresték fel a családot azzal az ötlettel, hogy számítógép segítségével szólaltatnák meg a főszereplőt Gesztesi Károly hangján, a műsorvezető viszont hallani sem akart erről.
Nem engedhetjük meg, mert ezzel megássuk a színészet, a kultúra, de az egész emberiség sírját! Innentől kezdve bárki bármikor lecserélhető és helyettesíthető lesz. Valami hamis együttérzésből vagy tiszteletből fel lehet így támasztani rég nem élő embereket a hangjukon és a képmásukon keresztül. Ezt nem lenne szabad! Az életnek van egy természetes rendje; minden ember pótolhatatlan, és ez így van jól
– zárta le a témát.
