Az orvostudomány egyik legígéretesebb területe az emberi vérplazmából készített gyógyszerek és az ezekre épülő terápiák. Világszerte és Magyarországon is egyre több ember él olyan betegséggel, akik számára csak a plazmaalapú terápiák jelentenek reményt. Intenzív kutatások folynak azzal kapcsolatban, hogy újabb betegségek ellen vethessenek be vérplazmából származó készítményeket.
A vérplazmából származó terápiákat számos betegség kezelésére használják, a vérzési rendellenességektől a primer immunhiányos betegségekig. Ez utóbbi esetében például csak a plazmaalapú terápiák jelentenek megoldást, amelyek forrása az emberi vérplazma. A plazma a vér kb. 55%-át teszi ki, fontos tápanyagokat, hormonokat, ásványi anyagokat és több mint 120 különböző fehérjét tartalmaz. Ezekből az értékes plazmafehérjékből készülnek a létfontosságú plazmaalapú gyógyszerek.
A plazma különleges kezelést igényel onnantól kezdve, hogy leveszik a donortól, a tárolásán, feldolgozásán és adminisztrálásán át odáig, hogy eljut a beteghez a plazmaalapú terápia. Ennek az útnak az első állomása a plazmacentrum, ahol az önkéntes donortól vért vesznek.
A levett vér egy speciális berendezésen áramlik át, miközben a vérsejtek és a vérplazma elválnak egymástól. A plazmát egy zsákba gyűjtik, a vér többi összetevője pedig (ellentétben a teljes véradással) visszakerül a donor szervezetébe. Ez a folyamat a plazmaferezis.
Mivel az egészséges szervezet a plazmából kivont fehérjéket gyorsan képes reprodukálni, ezért plazmát adni 72 óránként, évente akár 45 alkalommal lehet.
Különböző egészségügyi előírásoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valaki donor lehessen, és a plazmaadás helyszínén is további szűrővizsgálatokra kerül sor. A plazmaadás módja és szabályozott gyakorisága a rendszeres szűrővizsgálatokkal együtt a donorok egészségét is védik.
„A magyarországi plazmacentrumaink a legszigorúbb nemzetközi protokollt követik a donáció során és az azt követő eljárásokban” – mondta el Dr. Nyerges Judit, a BioLife Plazma Hungary Kft. és Sanaplasma Kft. ügyvezetője. „Kiemelt szempont a donorok egészsége és a donáció során nyert plazma minősége, biztonsági és hatékonysági szempontból egyaránt.”
A leadott plazmát 60 napig tárolják -20 C fokon – ezalatt minden plazmadonációt megvizsgálnak HIV, hepatitisz A, B és C, parvovírus B19, továbbá atipikus antitestek szempontjából, és az érintett donációkat kizárják a további feldolgozásból.
A többszörösen megvizsgált plazma ezután kerülhet a feldolgozási eljárásba. Az eljárás során, amelyet frakcionálásnak neveznek, a plazmából kivonják az értékes plazmafehérjéket. A kivont fehérjéket tovább tisztítják, inaktiválják és eltávolítják belőlük a vírusokat. Jellemzően hét-kilenc hónapig is eltart, mire a fehérjékből gyógyszer– például véralvadási faktorokat, vagy antitesteket (immunglobulinokat) tartalmazó készítmény lesz. Figyelembe véve a plazmaadást és a feldolgozást követő kiszerelési és adminisztrációs időt is, akár egy év is eltelhet a donáció és a plazma terápiás felhasználása között, míg a „hagyományos” gyógyszergyártásban az alapanyagok beszerzésétől a késztermék forgalomba hozataláig jellemzően kevesebb, mint fél év telik el.
„Egy felnőtt hemofíliás beteg egyéves kezeléséhez 1200 plazmadonációra van szükség” – érzékelteti a kínálati oldal fontosságát dr. Nyerges Judit. „A plazma nem állítható elő laboratóriumokban. Az egyetlen forrás a donor.”
