Szokatlan nyüzsgés telepedett egy lengyel falucskára az elmúlt hetekben. A fő, vagyis gyakorlatilag egyetlen utcát tévéstábok, újságírók lepték el, akik távoli nagyvárosokból, és még távolabbi országokból érkeztek. A hivatalban megállás nélkül csengett a telefon. A mindössze 272 lakosú Miejsce Odrzańskie, ahol nincs iskola, étterem, vagy kocsma, de még csak egy vegyesbolt sem, nincs hozzászokva efféle izgalmakhoz. Ha eddig valaki külföldről érkezett a faluba, az biztosan itt lakott korábban. A második világháborút követően még több mint 1200 lelket számláló településen minden családnak van olyan tagja, aki az 1989-es rendszerváltás után, vagy legkésőbb a 2004-es uniós csatlakozást követően kivándorolt. Most meg a New York Times riportere kérdezősködik körbe.
Az egész egy ifjúsági tűzoltóversennyel kezdődött. A szervezőknek és a riválisoknak feltűnt, hogy Miejsce Odrzańskie csapatában csak lányok vannak. Amikor a csapat vezetőjét, Tomasz Golasz hivatásos tűzoltót faggatták a miértekről, elárulta, falujában lassan tíz éve nem született fiú, ezért vannak csak lányok a versenyzői között. Ez pedig elég szenzációsan hangzik ahhoz, hogy a közösségi médiát elárasztó fantasztikus álhírek korszakában is áttörje az egekbe emelkedett ingerküszöböt.
Amikor Kékesi Annát, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum biológusát kérdeztem arról, hogyan történhet ilyesmi, először ő is „fake news”-ra gyanakodott. Időt kért, beleolvasta magát a témába, aztán azt mondta: annak ellenére, hogy a történet igaz, még nem szenzációs, csak annak hangzik. Hozzátette, a világon bárhol végeznek kutatásokat, az eredmények azt mutatják, hogy a nemek arányánál a természet egyensúlyra törekszik, vagyis mindenhol nagyjából fele-fele arányban születnek lányok, és fiúk. Szerinte ezt figyelembe véve elég valószínűtlen, hogy egy faluban közel tíz év alatt csak lányok szülessenek, ha azonban a számokra is vetünk egy pillantást, azért nem annyira meglepő a helyzet.
Miejsce Odrzańskiében tényleg 2010-ben, vagyis lassan tíz éve született utoljára fiú, a képet ugyanakkor árnyalja, hogy egy mindössze 272 fős településről, és tizenkét gyermekszületésről van szó. A minta annyira kicsi, hogy az elsőre meghökkentőnek tűnő adat bőven a statisztikai hibahatáron belül van.
Kékesi ezt egyszerűen a véletlen számlájára írja.
Ha egy tízezres faluról beszélnénk, ahol tíz év alatt száz lány született, fiú pedig egy sem, azt mondanám, tényleg érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi okozhatja. Ilyen kevés szülésből azonban nem lehet tudományos következtetéseket levonni. Nem tudjuk például azt sem, hogy a tizenkét lány hány családban született.
Olyannal már mindenki találkozott, hogy egy családban van három-négy lány, fiú meg egy sem, a másik családban meg fordítva. Egy gyerek nemét a hímivarsejtek X-, vagy Y-kromoszómája határozza meg. Emiatt szerinte tíz-tizenkét gyermek születéséből alapján nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy abban a faluban valamilyen környezeti tényező, vagy bármi más miatt az Y-kromoszómákat tartalmazó hímivarsejtek kevésbé lennének életképesek az X-kromoszómákat tartalmazóknál.
Kékesi Anna végzett már vizsgálatokat több ezres mintákon is, és az eredményei azt igazolják, hogy az egyes férfiak esetében is igaz a természetes egyensúly, vagyis a spermium minden esetben nagyjából fele-fele arányban tartalmazott X-, és Y-kromoszómákat. Az, hogy fogantatáskor a kettő közül éppen melyik bizonyul életképesebbnek, gyakorlatilag a véletlenen múlik. Kékesi szerint a tizenkét lengyel lány születése olyan, mintha tizenkétszer feldobnánk egy érmét, és az minden alkalommal vagy csak fejre, vagy csak írásra esne attól függetlenül, hogy minden feldobásnál fele-fele esélye van az egyiknek, és a másiknak is. Kicsit talán meglepő, de abszolút lehetséges. „Láttam már olyat is, hogy egy nőnél egy genetikai rendellenesség miatt egy a négyhez volt az esélye, hogy beteg gyerek szülessen, vagyis papírforma szerint, négy terhességre, három egészséges magzatnak kellett volna jutnia, ehhez képest négyből négyszer fogant beteg gyerek” – mondta.
Rajmund Frischko körzeti polgármestert például azzal kereste meg egy nyugalmazott doktor, hogy a nők étrendjére kell odafigyelni, mert akik sok kalciumot esznek, nagyobb eséllyel szülnek fiút. Ennek azonban nagyjából annyi értelme van, mint a lengyel hegyi emberek hiedelmének, ami szerint aki fiút szeretne, annak egy baltát kell tennie a nászágy alá.
Kékesi Anna azt mondja, az egyetlen lehetőség a nemi szelekció befolyásolására mesterséges megtermékenyítés esetén van, kizárólag akkor, ha az egyik nemű magzatnak valamilyen genetikai rendellenessége van, a másiknak viszont nincs.
„Ha egy olyan betegség van jelen, ami nagy eséllyel a fiúkat érinti, a lányokat pedig nem, akkor van lehetőség arra, hogy megnézzük a magzatok nemét, és az egészséges lányokat választjuk. Ilyen például a vérzékenység: ahogy az utolsó orosz cár, Miklós gyermekei esetében láthattuk, a lányok egészségesek voltak, az egyetlen fiú pedig tényleg beteg. A vérzékenység esetében a génhibát hordozó anyának ötven százalék eséllyel lesz beteg fia, a lányai azonban, ha öröklik is a génhibát, csak hordozzák azt, de egészségesek. A mesterséges nemi szelekciót minden más esetben nagyon szigorú törvények tiltják.”
Amikor egy pár gyermeket már és valaki megkérdezi tőlük, hogy fiút, vagy lányt szeretnének-e, szinte biztosan azt fogják válaszolni, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Kékesi Anna elárulja, hogy időnként azért akadnak kivételek is.
„Előfordul, hogy ha már van két-három azonos nemű gyerekük, és a következőnél nagyon vágynak egy ellentétes neműre. A többségük belenyugszik, hogy ez tényleg csak a véletlenen múlik, de mindig vannak, akik valahogy szeretnék befolyásolni. A vizsgálatokból, amiket géndiagnosztikai centrumban a várandósság tizenkettedik hete, vagyis a terhességmegszakítás lehetőségének időhatára előtt végzünk, kiderülhet a magzat neme. A szülőknek azonban csak ez után árulhatjuk el pont azért, hogy a pár, vagy az anya ne dönthessen kizárólag a magzat neme miatt az abortusz mellett.”
Ennek pedig nem csak etikai okai vannak. Vannak társadalmak, ahol sokkal többre értékelik a fiúgyermekeket, mint a lányokat, ezért a lány magzatokat hajlamosak elvetetni a szülők. Ezekben a főleg ázsiai, és balkán országokban a természetes nemi ráta eltolódását figyelték meg a kutatók. A legjellemzőbb példa a világ legnépesebb országa, Kína, ahol 1978-ban az alkotmány részévé tették az egy család-egy gyermek népesedéspolitikát.
Míg az 1960-as években az ország születéskori nemi rátája a világátlagnak megfelelő volt, vagyis 100 lányszülésre 106 fiú jutott, addig a 2010-es adatok szerint 119, de egyes vidéki régiókban 130. Az eltérés fő oka a lánymagzatok tömeges abortálása. Az adatot némileg torzítja, hogy mivel törvények büntették a második gyermek vállalását, sok család egyszerűen nem jelentette be a második gyermekét. Egy idén tavasszal megjelent kutatás szerint 23 millió lány, illetve nő hiányzik az országból. A következmények beláthatatlanok. Az biztos, hogy nagyjából ugyanennyi férfi marad egész életére egyedülálló, és szorul rá sokkal inkább a szociális ellátó rendszerre a családban élőknél. Ráadásul a nőhiány miatt az ország egyes részein virágzik az emberkereskedelem és a kényszerprostitúció.
Bár Kína 2015-ben eltörölte az egykepolitikát, a közben az eltelt néhány évtizedben teljesen megváltozott az világlátása. Főként a városi fiatalok, akik egykeként nőttek fel, egyáltalán nem akarnak második gyereket, sőt, sokan választják a DINK (double income, no kids – dupla bevétel, nulla gyerek) életformát. Mindezek miatt Kína hamarosan szembesülni fog a nyugati országokat évtizedek óta sújtó elöregedés problémájával, vagyis azzal, hogy egyre kevesebb fiatalnak kell eltartania egyre több öreget, csakhogy ott sokkal gyorsabban, és sokkal drasztikusabban jelentkeznek majd a problémák.
Kiemelt kép: MDP i OSP Miejsce Odrzańskie / Facebook
