Élet-Stílus
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Kiss Ádám: Élő kommentelőkkel dolgozom

Borovitz Tamás
Borovitz Tamás

újságíró. 2018. 12. 18. 12:59

Elmondta, mit tesz a kiégés ellen, hogyan tűnt el majdnem egy nehézsorsú óvodának küldött pénze, mit nem vállalna el soha, közben pedig azt is megtudtuk, hogy a szétfingott lepedőn kevésbé mutatnak jól a diák. Interjú.

Azt mondják, nem szívesen adsz interjút, mert attól tartasz, hogy kiragadnak részleteket a mondanivalódból, félremagyarázzák, rád húznak olyasmit, amit nem szeretnél.

Bizonyos lapoknál ez tényleg így van, szerintem tudod, miről van szó. De említhetném azt is, hogy nemrég voltam egy reggeli tévéműsorban, tök jót beszélgettünk, de aztán olyan címmel jött le, hogy „Nézd meg, mit mondott Kiss Ádám a családjáról!”. Hát, kurvára semmit, mert nem erről beszélgettünk. Mivel még mindig nem mutattam meg a családomat a médiának, a mai napig jó hívószó maradt, hogy a humorista végre megmutatta a kislányát. Nem, sosem fogom megmutatni.

Azt hittem, a brandedet félted. Egyáltalán van, ami a népszerűségednek betehet? Ha kiderülne, hogy Rogán Antallal helikoptereztél vagy, hogy Soros György utal fizetéskiegészítést, akkor kevesebben járnának az estjeidre?

Ennél kisebb dolgok is árthatnak. Ráadásul akkor is oda kell figyelnem, amikor nem dolgozom. Vannak kollégáim, akik nem foglalkoznak ezzel, nem állnak le az utcán beszélgetni, szelfizni, én meg úgy érzem, hogy megéri erre időt szánni. Fontos jóban lenni azokkal, akikből élek. Ez is a self-branding része: ha paraszt vagyok a bolti sorban, akkor azt duplán megjegyzik, és annak lehetnek következményei.

Ritkán kerül szóba az előadásaidon a politika. Az említettek miatt tudatosan kerülöd a témát, vagy egyszerűen nem érdekel?

Is-is. Azt gondolom, hogy az előadásaimra nem azért jönnek el, hogy szidjam a kormányt vagy az ellenzéket, az amúgy sem nagy truváj, minden ember ezt csinálja. Volt egy jó poénom Viktorra, aztán egy Gyurcsányra, és mentem tovább a saját cuccaimmal. Meg ezt a témát Bödőcs Tibike már amúgy is kimaxolta, úgyhogy vagy mondjál jobbat nála, vagy ha nem, akkor inkább maradj csendben.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

De azért van, amitől agybajt kapsz?

Persze. De ez nem kell, hogy politika legyen, mondok is egy példát. Prima Primissima-díjas villanyszerelők jöttek a házunkhoz vezetéket cserélni, az ötvenéves diófámnak kivágták a lombkoronáját, de úgy képzeld el, hogy az egyik fele megmaradt, a másikat meg totál lenyesték. Öt vezeték miatt. Arra értem haza, hogy a fél fa hiányzik. Sírtam. Most meg korszerűsítette az ELMŰ a vezetékeket, mind az ötöt levették, ami miatt korábban szétbarmolták a fát. Az ilyeneken meghalok.

Ha jól számolom, 13 éve stand-upolsz, sőt olyat is láttam, hogy 1500 előadáson vagy túl. Ez nem olyasmi, amit meg lehet unni?

Dehogynem. Nagyon észnél kell lenni, és úgy beosztani a fellépéseket, hogy ilyesmi ne következhessen be. Kell néha kézifék, kell, hogy legyen egy kis űr, mert futószalagszerűen nem lehet csinálni. Nálam ez úgy állt be, hogy a tavasz és az ősz mászkálós, országjárós, télen inkább Budapesten lépek fel, nyáron meg szabadtér, fesztiválok. De már nem megyek el mindenhova, mivel nem gondolom, hogy mindig mindenhol ott kell lennem, csak azért mert adnak érte pénzt. És ez igaz a megjelenésekre, céges együttműködésekre is.

Mi az, ami eleve kizárt nálad? Falunap? Cigireklám?

Amivel nem tudok azonosulni, azt nem vállalom el. Egy szar borotvahab-reklámmal többet ártanék, mint amennyi előny származna belőle. Világcégekkel szeretek dolgozni, mert ha a világon bárhol említed mondjuk annak a kólás, vagy sörös cégnek a nevét, akkor mindenki tudni fogja, hogy miről van szó. A fellépéseknél meg inkább a keretekre megyek rá: nem a helyszín a lényeg, hanem hogy kulturált körülmények között tudjak stand-upolni. Az önálló estemet például csak olyan művházba tudtuk elvinni, ahová sokan beférnek, merthogy monumentálisra terveztük, szerettük volna megadni a módját. Az is kritérium volt, hogy legyen nagy kivetítő, mert fontosnak éreztem, hogy aki a századik sorban ül, de ugyanannyi pénzt fizetett a jegyért, az is lásson ugyanannyit, mint aki elől foglalt helyet. És hát sajnos az is tény, hogy egy kollégium pincéjében egy szétfingott lepedőn kevésbé mutatnak jól a kivetített diáim.

Gondolom, akkor falunap sem játszik.

Falunap régen nem, és a magánrendezvény is kizárt. Tudod, ezek a „barátnőm harmincadik szülinapja lesz, gyere már el”, vagy „magyar focista vagyok, fellépnél-e a nappalinkban, a csajom imád” típusú megkeresések.

Valahol azt mondtad, hogy minden előadásra úgy mész ki, mintha életed show-ja lenne. Ez az attitűd lendít át a problémásabb fellépéseken?

Abszolút. Nagyon bevált ez a hozzáállás. De nevezhetjük védekező mechanizmusnak is: van, hogy odaérsz egy céges bulira és látszik, hogy nagy lesz a generációs, vagy társadalmi vagy bármilyen különbség köztünk, de ilyen nyitással akkor is ki lehet csikarni belőlük házszétrúgást. És azért ha egy hatvanas faszis bandánál, akikkel semmilyen közös pontunk nincs, el lehet ezt érni, az dupla öröm.

Azért van olyan pillanat, amikor úgy érzed, mégis inkább pék szeretnél lenni? De tényleg, gondolkodtál azon, mit csinálnál, ha nem humorral foglalkoznál?

Közgazdászként végeztem. Az írás is érdekel. Sok helyen el tudom magam képzelni, háttéremberként is, nem feltétlenül kell nekem a kamera túlsó oldalán állni. De hálistennek azt érzem, hogy most a helyemen vagyok, úgyhogy nincs miért változtatni.

De akkor mire vonatkozott az a mondatod nemrég, hogy nem gyakran félsz a kiégéstől, csak minden reggel?

Az nem a munkáról szólt, hanem arról, hogy természetesen megvan bennem is a félelem, hogy egyszer csak elfogynak az anyagok, és nem lesz miről stand-upolni, vagy kedvem nem lesz. De erre mondtam, hogy ügyesen kell beosztani az évet, és akkor ez a probléma máris kiküszöbölhető. Ha van négy hét szünetem egy másik kontinensen, az teljesen kicserél. És nagyon kell igyekezni, mert magasan van a mérce, sok jó kollégám van, elég, ha Bödőcs Tibikét említem, aki szerintem világszínvonalat képvisel, nálam a világ öt legjobb humoristájában simán benne van. És bizony a saját szintemet is tartani kell. Nem muszáj például minden Showder Klubot elvállalni, legyen inkább egy évadban egy, de az minőségi, mint két gyengébb. A kézifék erre is jó.

Volt mostanában olyan fellépésed, ami után azt érezted, hogy na, ez szar volt?

Persze. Épp a napokban teszteltem egy új anyagot, volt olyan része, ami rohadt jól ment, és volt, ami nem. De kellenek ilyen kis pofonok is, hogy az ember teperjen, mert az tartja karban.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A kritikák érdekelnek? Megnézed a kommenteket vagy csak a saját megérzésekre alapozol?

Élő kommentelőkkel dolgozom: minden este ott ül ötszáz ember, minden ott van az arcukon. Nekem annál több visszajelzés nem kell.Vagy megvárnak fellépés után, akik dumálni akarnak, de az utcán is simán alkotnak véleményt nekem. Egyáltalán nem foglalkozom mindenféle netes kommentekkel, kivéve, ugye, rajongóimat, a saját oldalamon, velük azért szoktunk dumálni erről arról.

Te szerkeszted a Facebook-oldalad?

Igen.

De csak van egy stáb mögötted.

Van, de az úgy alakult ki, hogy van egy gyártócégem, és az a csapatom néha besegít nekem.

Van 450 ezernél is több Facebook-rajongód, a YouTube-csatornádon pont most ünnepelted a százezredik feliratkozót. Anélkül, hogy belemennénk az influenszerőrületbe: rágódsz néha azon, hogy ekkora tömeg megszólítása felelősséggel jár? Látni az oldaladon néhány jótékonysági felhívást és kiállást fontos ügyek mellett.

Ha van valami nemes ügy, és szeretném, ha tudnának róla, kiteszem. A támogatósdiról viszont azt gondolom, hogy nem azért jótékonykodom, hogy utána kirakjam a Facebookra. Kivétel ez alól egy ügy, amit nemrég el is meséltem egy videóban: támogattam a tiszakóródi ovit, miután írtak, hogy borzasztó körülmények közt tengődnek, nincs játék, befúj a szél. Nem tudtam elmenni a báljukra, de utaltam nekik pénzt. Mivel nincs külön bankszámlaszámuk, az önkormányzatnak kellett utalnom. Négy héttel később derült ki, hogy nem jutott el az óvodához a pénz. Rákérdeztem az önkormányzatnál, és mondták, hogy „Jaaa, igen, volt itt valami utalás”. Na, ezt például azért meséltem el, hogy piruljanak a felelősök, és ha legközelebb másnak küldök pénzt, akkor ne üljenek rajta. Ami a facebookozási szokásokat illeti: nem foglalkozom nagyon azzal, hogy minden napra jusson egy szelfi, egy chia magos-rukkolás salátás fotó és a végén egy napzáró okosság.

Az egyik legsikeresebb előadó vagy, a fellépések számából ítélve nem is éltek rosszul, szerepeltél Playboy-címlapon, tehát még jóképűnek is tartanak – Magyarországon ezek közül egy is elég ok arra, hogy legyen egy csomó irigyed. Kapsz névtelen leveleket, feljelent a szomszéd?

Nem, de hallottam ilyen celebsztorikat, hogy volt, akit inzultáltak, máshoz meg rendszeresen becsöngetnek, aztán elszaladnak. Nálunk ez azért is lehet másképp, mert onnantól, hogy elkezdődött Magyarországon a stand-up, mindenki imádott minket. Én is nagyon hamar ismert lettem. Persze, néha betalálnak stand-uposokat is, de mi a munkánkból adódóan élményeket, pozitív energiákat adunk az embereknek, úgyhogy talán ezért is kevésbé vagyunk céltáblák.

Hozzád amúgy sem valószínű, hogy rendszeresen tömegek csöngetnének be, lévén, hogy vidékre költöztetek. Mi volt az oka, hogy elhagytátok a fővárost?

A kislányom miatt. Az életünk miatt. Jó volt a 13. kerületben, de mostanra mások lettek a prioritások. Anyukám és a testvérem is ebben a faluban él, egy utcában lakunk, az uncsitesókat bármikor össze tudjuk ereszteni, elhozzuk egymás gyerekét a bölcsiből, oviból, a főváros is közel van,ez így priceless. Az utazás miatt is tökéletes, mert ha fellépni megyek vidékre, itt az autópálya, nem kell átevickélni Budapesten.

Hány estét töltesz otthon egy hónapban?

Kérdezik a betörő ismerőseid.

Csak rá akartam térni arra, hogy milyen apa vagy.

Változó, évadban havonta öt-hat estét töltök otthon, ez kevésnek tűnik, viszont én napközben otthon vagyok. Nappali apuka vagyok, és nagyon jó apuka.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Azért próbálsz valahogy kompenzálni azokért az estékért, amikor nem tudsz ott lenni a fürdetésnél, altatásnál?

Idén például a hétfőket meghagytam, és a Dumaszínház is meghagyta családos napnak, ilyenkor egész nap együtt vagyunk.

Valószínűleg csak engem érdekel, de mivel vannak nehézségeim e téren, úgyhogy megkérdezem: te hogy altatsz?

Van még mit tanulnom. Az elején azért volt nehéz dolgom, mert nincs cicim. Illetve hát van, de nem tudok vele szoptatni. A gyerek meg ugye kötötte az alvást a cicihez. Mostanában már más a helyzet: lefekszünk, jön egy kis duma, egy kis mese, újságírói kérdések Télapóról és Jézuskáról, aztán alvás. Le se tagadhatnám, hogy az én gyerekem, van egy kis beszédkényszere így kétévesen.

Átjött már a kislányodnak, hogy vicces csávó az apukája? Neveléstechnikailag alkalmazod a humort?

Szerintem igen, és ami döbbenetes, hogy ő is viccel. Szól, hogy megjött a nagyi, megyek ki, látom, hogy nem is jött meg, a gyerek meg: hahaha! Ez még a legelső szint, de már humor. A szakirodalom szerint amúgy hathónapos kortól lehet alkalmazni a gyereknél a humort, kezdetleges bújócskázással, meg hasonlókkal, úgyhogy én naptárral, stopperrel vártam, hogy el ne szalasszam az első napot.

Lesz kistesója Olíviának?

Igen, szerintem lesz. De a feleségemnek ne mondd el.

Ha már itt tartunk: egyedül hozol döntést a haknik elvállalásáról? Vagy családilag dől el?

Ez az én munkám, a feleségem nem szól bele, inkább azt beszéljük át együtt, hogy hogyan osszam be a hetet, hónapot, évet. Jó kis csapat vagyunk. Rengeteg kisapuka panaszkodik, hogy a csaja bekergült, nekem nincsenek ilyen gondjaim, egy főnyeremény a feleségem, mindenkinek ilyet kívánok, mint az enyém, csak ő már foglalt sajnos.

Karácsonyt, szilvesztert beáldozod?

Karácsonykor otthon lépek fel, ingyen. Az újév munkával telik, kétezer ember előtt lépek fel a Kongresszusi Központban.

Máshogy kell rá készülnöd, mint egy átlag dumaszínházas stand-upra?

Egy olyan önálló est legutolsó fővárosi előadása lesz, amit négy év alatt tökéletesre csiszoltam, ez már az 5.6-os verzió. Az est különlegessége az egyszerisége lesz, a helyszín, ami egy előadó életében mindenképp mérföldkő. És bejárja a spirituális feeling, hogy elbúcsúzok egy előadástól, ami életem főműve, nemrég volt belőle a százkilencvenkettedik.

Azért lesz programod utána is, itt van például ez a Tolj sztorit nevű izé, amelyben bárki lehetőséget kap, hogy elmesélhesse élete történetét. Ezt te találtad ki? És ha igen, miért?

Gondoltam, hogy kellene egy projekt, amiben nem én vagyok előtérben. Meg ugye az is bennem volt, hogy rengetegen állítanak meg az utcán, hogy elmeséljék, milyen vicces sztori történt velük. Na, ezt most keretek közé raktuk.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Ez egy tehetségkutató?

A tehetségkutatóktól kivagyok, az ország tele van tehetségekkel, de egy kibaszott burkolót nem tudsz kihívni, ha kell. Gondoltam is, hogy kellene csinálni szakmunkás X-Faktort. De visszatérve a Tolj sztorit-ra, ez egy történetkutató, egy lehetőség, végre eljött a bárkik ideje. Nem kell színpad, fény, mikrofon, nem beszél a szerkesztő a füldere, nem adunk rád hülye ruhákat, hanem mindenki  mesél, mintha felugrana a haverod és neki mondanád a történetet. Egy sztorija mindenkinek van, lehet tanulságos, szomorú, vicces. Januártól casting, visszahívjuk azokat, akikkel érdemes lehet forgatni.

Fogadjunk, hogy 10-ből 9-en azzal szívatnak, hogy na, az Ádám kifogyott a sztorikból, és most mástól akarja lenyúlni.

Persze, mondták már. De ha elfogynának a történeteim, nem kürtölném tele az országot azzal, hogy küldjenek, azért ennyire hülye nem vagyok. Plusz fent lesz a neten, furcsán nézne ki ha azzal hakniznék! Ismétlem ez egy műsor, ami nem rólam szól. Pont az a lényege, hogy tizenöt éve egyoldalú kommunikációt folytatok, eddig mindig én beszéltem, úgyhogy most itt az idő, sztorizzon más is. Nemcsak nagydumás fiatal srácokat várok, jöjjenek az óvónők, a pékek!

YouTube-ra készül?

Igen, körülbelül 15-perces részek, egy epizódban 3-4 fő, az évad végén a legjobb sztori nyer félmillát!

Benne van a pakliban, hogy felfedezel egy új stand-upos zsenit?

Akár. De gyanítom, hogy őket már Litkai felfedezte.

Már érkeznek a jó sztorik?

Érkeznek jobbak is, gyengébbek is. Az máris látszik, hogy azért a történetmesélés nehéz műfaj.

Milyen szerencse, hogy pont ilyesmiről beszéltél a MesterAkadémián, ahol Nánási Pál és Alföldi Róbert mellett te is előadó voltál, és a hatásos, magabiztos előadás titkát osztottad meg. Te honnan tanultad? Vagy így születtél?

Az év projektje volt nekem, én annyit tanultam belőle, hogy ha egyetlen ember sem nézte volna meg, nekem akkor is megérte volna.Én ezt az egészet ösztönösen csinálom évek óta, most pedig raktunk alá elméletet. Egyfajta kizoomolás volt, rengeteg tapasztalatot szereztem. 11 inspiráló epizód a hatásos előadásról! Online kurzus. Ilyen világ van, felcsapod a laptopot, és házhoz megy az iskola!

A stand-upban is tudod hasznosítani?

Abszolút. Sok mindent most már értek is abból, amit eddig csak csípőből csináltam.

 

Borovitz Tamás korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

AACHEN, GERMANY - JANUARY 22: German Chancellor Angela Merkel and French President Emmanuel Macron sign the Aachen Treaty on January 22, 2019 in Aachen, Germany. The treaty is meant to deepen cooperation between the countries as a means to also strengthen the European Union. It comes 56 years to the day after then German Chancellor Konrad Adenauer und French President Charles de Gaulle signed the Elysee Treaty, or Joint Declaration of Franco-German Friendship. (Photo by Sascha Schuermann/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.