Holdra szállás: mi az igazság?

One small step for (a) man, one giant leap for mankind. / Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.

Ezeket, a valószínűleg előre begyakorolt szavakat használta Neil Armstrong negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1969. július 21-én, amikor első emberként a történelemben a Hold felszínére lépett. Valóban nagy, talán túlságosan is nagy ugrásnak tűnik ez, ha belegondolunk, hogy alig több mint hat évtizeddel korábban, 1903-ban emelkedett először a levegőbe a Wright fivérek első repülőgépe. Kevésbé hihetetlen azonban a történet, ha hozzávesszük, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok már 1958-ban nekiláttak a Hold meghódításának, egy évvel később, 1959. szeptember 13-án  pedig a szovjet Luna 2 volt az első, ember által készített eszköz, amelyik egy idegen égitest felszínén járt.

A szkeptikus aktakukac

A hamis holdra szállás elméletének legfontosabb alapköve: képtelenség, hogy a NASA 1969-ben képes lett volna embereket juttatni a Hold felszínére, majd biztonságban vissza is hozni őket. Túlságosan hollywoodi filmbe illő sztori volt az egész, pláne azok után, hogy Kennedy 1962-ben bejelentette, még abban az évtizedben embert küldenek a Holdra (nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz), és a határidő előtt szűk fél évvel az álom tényleg megvalósult.

Az első ember, aki megkérdőjelezte, hogy Neil Armstrong személyében a Holdra lépett az első ember, az amerikai Bill Kaysing volt, akinek We Never Went to the Moon: America’s Thirty Billion Dollar Swindle (Soha nem jártunk a Holdon: Amerika harminc milliárd dolláros svindlije) című könyve 1976-ben jelent meg. A kötetben már benne volt a holdraszállás-szkeptikusok ma is hangoztatott érveinek többsége. Bár Kaysing 1956 és 1963 között az Apolló-programok során is használt Saturn V rakétákat gyártó, Rocketdyne nevű cégnél dolgozott, műszaki végzettsége soha nem volt. Angol irodalomból szerzett BA végzettséget 1949-ben, és munkája is szakszövegek, publikációk szerkesztéséről, koordinációjáról szólt. Miután saját kiadásban megjelentetett könyve népszerűvé vált, sokszor hangoztatta:

nem kell ahhoz mérnöki végzettség, hogy valaki lássa, a holdra szállás kamu volt.

Lobogó lobogó

Kysing hívta fel a figyelmet arra, hogy a holdra szállásról készült felvételeken lobog az amerikai zászló, márpedig a Holdnak nincs légköre, következésképpen szél sem fújhat a felszínén. Igaz, ha az Appoló-11 küldetését egy hollywoodi stúdióban vették fel, akkor is kérdés marad, hogy miért fújt a szél odabent. Az összeesküvés-hívők szerint azért, mert a színészeknek melegük volt szkafanderben, ezért ventilátorokkal hűtötték őket. Vagyis a világ legnagyobb szabású átverésének végrehajtói megfeledkeztek egy ennyire triviális részletről? Nem túl valószínű.

A NASA magyarázata szerint a lobogásnak semmi köze a szélhez. Annál inkább a rezgéshez, ami a zászló kicsomagolásakor, illetve a rúd leszúrásakor keletkezett. Mivel a Holdon levegő híján légellenállás sincs, a zászló egyetlen rögzítetlen sarka sokáig lengett.

Ugyancsak az összeesküvés-elmélet szülőatyjáé a felfedezés: a hold felszínén készült fotókon nem látszanak a csillagok, márpedig látszaniuk kellene, sokkal jobban, mint a Föld felszínéről. Az ok: a NASA nem tudta a fotókon reprodukálni a megfelelő csillagállást, ezért inkább kihagyták a játékból a többi égitestet. Ezt megint csak nehéz elképzelni a világtörténelem legnagyobb kamujáról. Ráadásul az Apolló-11 űrhajósai maguk is azt nyilatkozták visszatérésük után egy sajtótájékoztatón, nem emlékeznek arra, hogy látták volna a csillagokat. Lehet, hogy velük is csak elhitették, hogy a Holdon járnak? Létrehoztak az űrhajósoknak egy a holdi körülményeket imitáló környezetet, és úgy vitték oda őket, hogy végig azt hitték, egy űrhajóban vannak? Kizárt!

A csillagok azért nem látszottak, mert az Apolló-küldetések során a Nap mindig megvilágította a Hold felszínét, az onnan visszaverődő fény pedig egyszerűen túlragyogta a csillagokat. Az Apolló 16 egy speciális ultraibolya kamerát is vitt magával a Holdra, annak a képein látszanak a csillagok. Később ezeket a fotókat összehasonlították ugyanabban az időben, a földfelszínről, ultraibolya-teleszkópokkal készített felvételekkel, amik igazolták, hogy pontosan az a csillagállás látszik rajtuk, aminek az Apolló 16 landolásának helyén látszania kell.

Holdporhintés

Legendásak a Hold felszínén maradt lábnyomok, melyek ma is pont ugyanúgy néznek ki, mint közel ötven évvel korábban. Ezek egyrészt azért gyanúsak, mert a fotókon úgy néznek ki, mintha tengerparti, vizes homokban lennének. Mintha szándékosan szórtak volna szét az űrhajósok lábai alatt olyan anyagot, ami tökéletesen mutatja meg a nyomaikat, csak megfeledkezve közben arról, hogy a Hold felszínén nincs nedvesség. A holdpor fura állagára azonban épp az a magyarázat, hogy az égitesten nincs sem víz, sem szél, ami lekoptatná a szemcséket, ezért sokkal érdesebb a felületük, így jobban összetapadnak, mint a földi porszemcsék.

A másik gond, hogy míg a fotókon párhuzamos csíkokból álló lábnyomok látszanak, addig Neil Armstrong kiállított szkafanderének teljesen másképpen néz ki a talpa. Persze, mert mielőtt a Holdra léptek volna, az űrhajósok a szkafanderükre húztak egy kalucsniszerű lábfejvédőt is, annak volt csíkos a talpa.

Lifttel Vegasba

Az Apolló 11, 12, 14, 15, 16, illetve 17 küldetései során tizenkét ember lépett a Hold felszínére. Az utolsó, Eugene Cernan 1972. december 14-én tért vissza a Földre. Két évvel később megjelent Kaysing könyve, amelyik kizárólag az első holdra szállásra koncentrálva állított be mindent hazugságnak. A szerző eredeti elmélete az volt, hogy mivel a NASA-nak nem voltak elég erős rakétái ahhoz, hogy az embereket a holdkomppal és az összes többi felszereléssel együtt a Holdra juttassa, valójában egy üres rakétát lőttek fel, ami pár napig Föld körüli pályán keringett, majd az üres leszállóegység tért vissza a légkörbe és landolt az óceánban.

Ezalatt Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michel Collins, akiket egy gyorslifttel menekítettek ki az űrhajóból a start előtt, Las Vegasban mulatoztak, csak néhányszor be kellett jelentkezniük a földi irányító központnak. A holdbéli fotókat és filmeket már jó előre elkészítették. Nyolc nappal később aztán az űrhajósokat Hawaiira utaztatták, majd titokban, egy hajóval odavitték őket az üres visszatérő egységhez, amit aztán egy másik hadihajó halászott ki.

Keysing a Fox 2001-es Conspiracy Theory: Did We Land on the Moon? című dokumentumfilmjének is kulcsszereplője volt. Addigra már kicsit finomított a történetén. Azt mondta, az asztronautákat valóban fellőtték ugyan, de a nyolcnapos küldetés alatt végig Föld körüli pályán keringtek, majd visszatértek.

Kémek és kövek

Azok, akik megkérdőjelezik a holdra szállás tényét, sok, az elméleteiket cáfoló tényt hagynak figyelmen kívül. Például azt, hogy a hat küldetésről több mint 380 kilónyi holdkőzetet hoztak vissza az űrhajósok. Holdkőzeteket az amerikaiakon kívül a szovjetek is hoztak a földre, az ember nélküli küldetéseik során, vagyis kizárt, hogy a NASA mintái hamisak lennének. Holdőzetek persze meteoritként is érkezhetnek a Földre: eddig összesen 190 kilónyit találtak a bolygón.

Aztán ott vannak még a lézertükrök. Az amerikai űrhajósok három prizmát telepítettek a Hold felszínére úgy, hogy a Föld felé nézzenek. Azóta arra használják ezeket, hogy lézernyalábokat lőnek rájuk, majd a fény visszatéréséből pontosan ki tudják számítani a Föld és a Hold távolságának változását. Hasonló prizmákat a szovjet, ember nélküli missziók is hagytak hátra a Holdon, ám azok lényegesen kisebbek.

De a leginkább meggyőző bizonyíték mégiscsak az, hogy lehetetlen egy ekkora szabású átverést úgy véghez vinni, hogy soha ne derüljön fény az igazságra. Minél többen tudnak egy titokról, annál biztosabb, hogy nem marad titok. Márpedig a holdra szállás meghamisításába ezreket kellett volna beavatni. De tegyük fel, hogy sikerült a legmegfelelőbb embereket megtalálni a munkára, és senkinek sem járt el a szája. Az amerikai közvéleményt talán átverhették volna, de a szovjeteket?

Az Apolló-program a hidegháború legrázósabb időszakában zajlott. Az első holdra szállás előtt alig hét évvel tört ki majdnem az atomháború a kubai rakétaválság kapcsán. A két szuperhatalom fej-fej mellett haladt a csúcsra járatott űrversenyben. Kémek hemzsegtek mindkét oldalon. Létezik, hogy a NASA képes volt a szovjet tudósokkal is elhitetni, hogy egy hollywoodi filmstúdióban vagy a nevadai sivatagban felvett film a Hold felszínén készült? Ennél sokkal egyszerűbb feladat embert küldeni a Holdra. Még akkor is, ha ez az emberiség eddigi történetének legnagyszerűbb teljesítménye.

Kiemelt kép: Apic/Getty Images