Bármily régen is volt az utolsó törióra, a többségnek dereng, hogy a csehek – politikai okból – többször is dobáltak ki embereket emeleti ablakokból. Ez volt hivatalosan az első és második prágai defenesztráció, maga a szó is az ablakon való kivetést jelent.
Először 1419 júliusának végén, amikor a Jan Zelivsky huszita pap által feltüzelt tömeg berontott a prágai városházára, és kihajította az ablakon a bent tartózkodó városi elöljárókat: összesen 13 személyt, aki közülük túlélte a zuhanást, azt meglincselték. Ezzel kezdődtek a huszita háborúk. Másodszor 1618 májusában, akkor Ferdinánd trónörökös két megbízott kormányzója és egy titkár repült a prágai vár ablakából. Ez az esemény volt a csehországi felkelés és a harmincéves háború nyitánya.
Jan Masaryk
Ezek után nem csoda, hogy mikor Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter, a kormány egyetlen nem kommunista tagja öngyilkosságot követett el – kiugrott lakása ablakából -, sokan harmadik prágai defenesztrációnak nevezték.
Jan Masaryk a híres professzor és politikus, Tomás Masaryk volt. Az a Tomás Masary,k aki az első világháború alatt a Nemzeti Tanács alapítójaként képviselte a csehek érdekeit, oroszlánrésze volt Csehszlovákia megszületésében, elnökként pedig megszervezésében. Fia 1886-ban született Prágában, a nagy háborút a monarchia hadseregében szolgálta végig, majd már Csehszlovákia képviseletében diplomáciai pályára lépett: ügyvivő volt az Egyesült Államokban, majd nagykövet Londonban.
Sztálin szolgája
A háború után Edvard Benes alatt is megtarthatta a külügyi tárcát, aminek fejeként igyekezett mérsékelni a szovjet befolyást országa belügyeiben. Moszkvában viszont kihúzta a gyufát azzal, hogy kinyilvánította: szándékában áll elfogadni az amerikaiak újjáépítésre felajánlott segítségét, a Marshall-tervet. Sztálin megharagudott, magához rendelte Masarykot. Ahogy ő maga fogalmazott:
Moszkvába mint szabad miniszter repültem és Sztálin szolgájaként tértem vissza.
Volt, aki viszont úgy vélte, már Moszkvába is Sztálin szolgájaként utazott, csak még nemt udott róla. Székét viszont ezt követően is megtarthatta, amit az utókor igencsak vegyesen ítél meg. Egyesek szerint gyávaságból, megalkuvásból segítette a kommunistákat, hogy diktatúrájuk bevezetése törvényes volt. Mások viszont bátornak tartják, mert nem kommunista politikusként vállalta véleményét, igyekezett szembeszállni a szélsőbaloldal diktatórikus törekvéseivel.
Gyanús öngyilkosság
A lényeg, hogy 1948 februárjában Václav Nosek belügyminiszter nyíltan a kommunisták irányítása alá helyezte a rendőrséget, a párt pedig képletesen túszul ejtette koalíciós partnereit. Tiltakozásul 12 miniszter távozott a kormányból, de Jan Masaryk a helyén maradt. Február 25-én Benes kénytelen volt beleegyezni a kommunista kormányalakításba. Masaryk rádióbeszédben tiltakozott a diktatórikus hatalomgyakorlás ellen, de továbbra is külügyminiszter maradt – írja a rubicon.hu.
Két héttel később, 1948. március 10-én Jan Masarykot holtan találták lakása ablaka alatt. Hivatalosan öngyilkosságot állapítottak meg, amit sem a csehszlovák közvélemény, sem a nyugat nem fogadott el. Hamarosan terjedni kezdett, hogy valójában a szovjet titkosszolgálat végzett a Gottwald-kormány egyetlen nem-kommunista miniszterével, az emberek “harmadik defenesztrációról” kezdtek beszélni.
Tényleg gyanús eset, amit mi sem mutat jobban, hogy később kétszer is újra elővették az aktákat, bár mindkétszer maradtak az öngyilkosságnál. Tudni kell azt is, hogy Masaryk halálakor épp arra készült, hogy elhagyja Csehszlovákiát, valamint körömnyomokat találtak annak az ablaknak a párkányán, amin állítólag kivetette magát.
