1943. őszén már látszott, a II. világháború a németek vereségével fog véget érni. A keleti fronton a németek Kurszknál és Sztálingrádnál is vereséget szenvedett, a nyugati csapatok partra szálltak Olaszországban, a harcok már egy tengelyhatalom területén folytak. A kérdés tényleg már csak az volt, mikor ér véget a háború, és mi lesz utána. Elkerülhetetlen volt az amerikai, a brit és a szovjet legfelsőbb vezetők személyes eszmecseréje.
Sztálin már 1943 nyarán készen állt volna az egyeztetésre, ám amikor ’43 júniusának elején tudomására jutott, hogy Winston Churchill és Franklin D. Roosewelt elhalasztja a második front megnyitását, visszalépett. Sőt, a szovjet diktátor még londoni és washingtoni nagykövetét is visszarendelte, Moszkvában ugyanis ekkor – a kurszki csata után – úgy gondolták, a Szovjetunió végső soron egyedül is legyűri a nácikat.
Elkerülhetetlen a csúcs
Átmenetileg vélték így, az összefogás elkerülhetetlen volt: 1943. október 19-én háromhatalmi külügyminiszteri találkozó kezdődött Moszkvában, ahol a nyugatiak 1944 tavaszára kilátásba helyezték a franciaországi partraszállást. A szovjetektől pedig azt kérték, hogy az invázió első két hónapjában kössék le a német erőket.
A csúcstalálkozó minden akadálya elhárult ezzel, a helyszín a háború folyamán angol-szovjet megszállás alá került Irán fővárosára, Teherán lett, a dátum pedig november 28.
“Lássunk munkához”
Itt és ekkor találkozott először a “három nagy”, hogy eldöntse a háború és a világ sorsát.
Mint a jelenlevő kormányfők közül a legfiatalabbik, bátorkodom elsőként nyilatkozni. Szeretném biztosítani új családunk tagjait – a konferenciánk tárgyalóasztala körül ülőket –, hogy itt valamennyiünket egyetlen cél vezérel: minél előbb győzelmesen befejezni a háborút.
– kezdte Roosewelt.
Ez a világ erőinek legnagyobb mérvű koncentrációja az emberiség történetében. Olyan nagy horderejű kérdések megoldása vár ránk, mint a háború tartamának megrövidítése, a győzelem kivívása, az emberiség további sorsának eldöntése. Azért imádkozom, hogy méltók lehessünk az istentől kapott nagyszerű lehetőséghez, ahhoz a lehetőséghez, hogy az emberiséget szolgáljuk
– folytatta Churchill. Sztálin szavai:
Üdvözlöm a három kormány képviselőinek konferenciáját, s ebből az alkalomból volna néhány megjegyzésem. Azt hiszem, a történelem elkényeztet bennünket. Igen nagy erőt és igen nagy lehetőségeket adott a kezünkbe. Remélhetőleg mindent el fogunk követni, hogy ezen a tanácskozáson együttműködve, helyesen éljünk azzal az erővel és hatalommal, amellyel népünk felruházott. Most pedig lássunk munkához.
A lényeg
És munkához láttak, keresztülhúzva Hitler azon esetleges számításait, amiben még esetleg a győzelmet kereshette. A négynapos tárgyalássorozaton a három nagy megállapodott:
- A háborút Németország totális vereségéig folytatják, nem kötnek különbékét.
- A Szovjetunió é sa nyugati hatalmak összehangolják hadi tevékenységüket – ennek volt köszönhető az Overlord hadművelet, azaz a normandiai partraszállás, és annak sikere.
- Németország összeomlása után a Szovjetunió belép a Japán elleni háborúba.
Nem mellékes
A “napi ügyeken túl” Churchill, Sztálin és Roosewelt gyakorlatilag átrajzolta Európa térképét is, az itt kötött egyezségek alapvetően határozták meg Kelet- és Közép- Európa jövőjét. Itt került a kukába Churchill terve a balkáni partraszállásról, ami Magyarországon is brit-amerikai erők bevonulását jelentette volna, de a bajor-osztrák-magyar államszövetség éppúgy, mint Jugoszlávia “függetlensége”. Lengyelországot is ekkor “tolták el” – Szovjet igényre – nyugatabbra,és csatolták hozzá végleg Kelet-Poroszországot.
A teheráni konferencia kulcsfontosságú volt a második világháború menetében. 1944 júniusában megindult és sikerrel végződött a partraszállás, 1945 nyarán pedig a szovjetek végül hadba léptek az összeomló Japán ellen. A legfontosabb következmény mégis az volt, hogy kijelölte Európa kelet-nyugati felosztását, ami a későbbi jaltai konferencia után egészen a Szovjetunió felbomlásáig határozta meg Európa sorsát.
