Az idő mérésének igénye egyidős az emberiséggel. Ősi kultúrák tudósai a csillagászati megfigyelések alapján előre jelezték a termékenyítő áradásokat, meg tudták adni a vetés idejét, tervezhetővé tették az ünnepeket, magyarul mérni tudták az év hosszát. Egy nagy baj volt, hogy bármilyen módszert is választottak, az előbb-utóbb mindig elcsúszott a valós időtől.
Az egyik nagy időszámítási rendszer a Holdat alapul vévő lunáris rendszer, ami az újhold és a holdtölte között eltelt 19 napot vette alapul. Csakhogy ez a évente mindössze 354 napot ad ki, így a naptárak időről-időre korrekcióra szorultak.
Caesar rendbe tette
A napévet figyelembe vevő soláris rendszerben számoltak az egyiptomiak, és Julis Caesarnak köszönhetően ez terjedt el a Római Birodalomban, később az egész keresztény világban. A hagyományos római időszámítás a holdéven nyugodott, Ceasar idejére jókora eltérés volt már a naptár által mutatott idő, valamint a valós csillagászati és természeti jelenségek között.
Kr.e. 45. január elsején pedig életbe lépett a Caesarról elnevezett julianusi naptár. Az év 365 és egynegyed napból állt, a tört napok kiküszöbölése érdekében bevezették a szökőnapok és szökőévek rendszerét. Komoly előrelépés volt, ami hosszú időre rendet vágott az időszámításban, ám egy apróság miatt nem lehetett örök.
XIII. Gergely javította
Az eltolódásnak főleg a nevezetes nap- és holdállásokhoz kötött egyházi ünnepek kapcsán volt jelentősége, de a XVI. századra tíz napra hízott különbség már a mezőgazdasági munkákban is zavart okozott. A problémát már a középkori tudósok nevesítették, de a megoldásra az 1500-as évek második feléig, XIII. Gergely pápa pontifikátusáig kellett várni.
Évtizedek óta húzódó vita végére kerültpont azzal, hogy az egyházfő elfogadtaa német jezsuita matematikus és csillagász, Cristopher Clavius javaslatát. Ez volt a pápa után elnevezett, máig érvényben lévő gregorián vagy Gergely-naptár. Clavius tehát:
- Korrigálta a naptár és a csillagászati év közötti elcsúszást, vagyis a naptár 1582. október 4-ei életbelépése után másnap rögtön október 15. következett.
- Megreformálta a szökőévek rendszerét. Caesar naptára 128 évenként csúszott egy napot, vagyis nagyjából 400 évenként hármat, ezért négyszáz évenként három szökőnap elhagyását rendelte el. És hogy követhető legyen, az évszázadok végén mindig csak a 400-zal maradék nélkül oszthatók a szökőévek, a többi nem. Vagyis: az 1700-as, az 1800-as és az 1900-as év nem volt szökőév, a 2000-es viszont igen.
Gergely pápa adott időt a felkészülésre, 1582. február 24-én adta ki Inter gravissimas kezdetű bulláját:
Így eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és azt kívánjuk, hogy az Egyház összes pátriárkája, prímása, érseke, püspöke, apátja és más vezetője a napi liturgiához és az ünnepek megtartásához a martirológiához igazított új naptárt léptesse hatályba templomában, monostorában, konventjében, parancsnokságában, seregében vagy egyházmegyéjében, és minden más paphoz, klerikushoz, mindkét nemből származó világihoz, egyházihoz és az összes keresztény katonához hasonlóan ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.
-idézi a rubicon.hu.
A Gergely-naptár elterjedéséhez viszont a török dúlta, vallási háborúk zaklatta Európában évszázadokra volt szükség, így bevezetése az egyes államok számára ideológiai kérdéssé vált. Csak Itáliában, Lengyelországban és Portugáliában vezették be rögtön, német területeken csak 1585-ban, Magyarországon 1587-ben, Poroszországban 1610-ben vezették be.
