Elnézve a Balatonba nyúló telkeket, vagy ahogy a hullámok hínárszárakkal, döglött halakkal pingpongoznak a lebetonozott parttal, nehéz elhinni, hogy a természet alkotását látjuk… A magyar tenger Közép Európa legnagyobb tava, hossza 77, átlagos szélessége 7,5 kilométer, vízfelülete 294 négyzetkilométer.
A víz fő utánpótlását a Zala folyó biztosítja, de jelentős mennyiség jut a tóba jelentős, 5180 négyzetkilométeres vízgyűjtőjéről. A vízveszteség pedig – legalábbis a “történelmi időkben” – főként a párolgásból fakadt. és persze, ha a víz “túlcsordult”.
Ez nyilvánvalóan nagy vízszintingásokhoz vezetett, amin gazdasági és katonai okokból is úrrá kellett lenni, főleg egy ilyen “forgalmas” útvonalon. Sőt, a vízszint jelentős ingadozása miatt hosszú időn keresztül közvetlenül a Balaton partján csak magaslatokon alakultak ki jelentős települések, mint például Tihany vagy Szigliget.
Már a rómaiakat is zavarta
A Balaton első szabályozásáról az ókorból vannak forrásaink, a Kárpát-medencében terjeszkedő rómaiak fogtak hozzá. Krisztus után 292-ben Galerius császár parancsára vízelvezető csatornát építettek valahol a mai siófok térségében. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy átvágtak, a tó vize számára átjárhatóvá tettek egy homokturzást, a kiáramló víz mennyiségét zsilippel szabályozták.
Hadászati célból volt rá szükség: a Keszthelytől délre, a mai Fenékpusztánál vezető hadiút és átkelőhely biztonságát óvták így. Ennek jegyében a környék mocsarait is lecsapolták, és megtisztították az erdőtől. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a XX. században végzett régészeti feltárás nem igazolta a lecsapoló árok és a zsilip létét.
Zsilip Siófokon
Nagyot ugrunk, a XIX. században születtek az első komoly tervek a Balaton “megzabolázására”. Jól körülhatárolható, komoly gazdasági érdekből:
- A Budapest-Adria vasútvonal mentesítése a víz és a jég okozta károktól.
- A tó körüli mocsarak lecsapolásával jelentős terület bevonása a mezőgazdasági művelésbe.
- Biztonságos kikötő kialakítása Balatonfüreden.
- Balaton-Duna hajóút kialakítása.
Ennek érdekében építették meg az 1863. október 25-én átadott fazsilipet Siófokon. Ettől kezdve a Balaton vízszintjének szabályozása az ember kezébe került, a Balaton környéke átalakult. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a tó vízállását a Siófoki vízmérce „0” pontjára vonatkoztatva éves szinten a 70-110 centiméter közötti szabályozási sávban kell tartani.
(Kiemelt kép: a siófoki zsilip átadása 1863-ban. Forrás: vasárnapi újság/hidrologia.hu)
