Embrionális életünk harmadik hónapjának végétől már elkészült emésztőcsatornával rendelkezünk – a nyelőcsőtől a vastagbélig, aminek a továbbiakban már csak nőnie kell. Teljesen kifejlett emésztőcsatornánk összesen csaknem 8 méter hosszú. A táplálék a szájunkon át bekerülve végigjut a kanyargós csőrendszeren, hogy legvégül a végbélnyíláson keresztül távozzék belőlünk. Átlagban hetven órát tölt testünkben, de hogy valójában mennyit, az tápanyagtartalmától függ. A szénhidrátok viszonylag gyorsan folytatják útjukat a vékonybélben, a fehérjéknek és zsíroknak azonban többet kell emésztődnie. Maga a bél felnőtt emberben a gyomor kimenetétől a végbélnyílásig összesen körülbelül öt-hat méter hosszú cső. A béltartalomnak tehát ekkora utat kell megtennie, mire a külvilágba juthat. Ezt az útszakaszt 14-60 óra leforgása alatt teszi meg. Erre az időre szükség is van ahhoz, hogy az emésztés időigényes folyamatai lépésről lépésre megtörténjenek, és a tápanyag egyre kisebb egységekre bomló alkotórészei felszívódhassanak.
A bélcsatorna úgynevezett csöves zsigeri szerv, s mint ilyen, jól szervezett réteges szerkezettel bír. Belülről mirigyes nyálkahártya béleli, ami további három vékonyabb rétegre tagolódik. A bél ürege felől a nyálkahártya hámrétege béleli. A hámréteg különbözős sejtekből állhat az adott bélszakasz fő feladatától függően. A bélcsatornában henger vagy kis lap alakú sejtekből álló hám található. Az előbbi inkább felszívásra alkalmas, az utóbbi jobban véd az esetleges sérülésektől, főként, ha ellenállóbb, bőrünkhöz hasonlóan “elszarusodó fajta”. Alatta a nyálkahártya kötőszövete, valamint saját simaizomrétege húzódik. Az ebben lévő simaizomréteg miatt lehet a bél nyálkahártyája jellegzetesen redőzött, s változhat alakja a működésnek megfelelően. A nyálkahártya alatt egy kötőszövetes réteg található, melyben erek, nyirokerek és idegek futnak, mirigyeknek ad otthont, s ez rögzíti a kívülről következő izomréteghez. Ez az izomréteg teszi ki a csöves zsigeri szervek falának legtömegesebb részét. Belülről körkörösen, kívülről hosszanti irányban lefutó simaizom-rostokból áll, utóbbi a vastagbél felső szakaszán például hiányzik.
Az izmok a tápcsatornára jellemző saját alapritmusában, lényegében a szerv önszabályozásának megfelelően mozognak, az elfogyasztott tápláléktól függően. Mozgását saját – a nyálkahártya kötőszövetében és az izomrétegek között húzódó -idegfonatok felügyelik, s a központi vegetatív idegrendszer inkább csak módosítja azt. Működését 100 millió körül idegsejt segítségével figyeljük és irányítjuk, ami több mint a gerincvelőben lévő idegsejtek száma! Az izmos bélfalat kívülről újabb kötőszövet borítja, ami már a belet kívülről burkoló savós hártyához rögzíti. E savós hártya teszi lehetővé az egyes bélszakaszok egymáson való elcsúszását, enélkül nem volna mód az emésztőmozgásokra.
Ha szeretne még többet megtudni, kattintson ide.
Forrás:
Ilyen az ember belülről: a bélrendszer felépítése (Házipatika)
