Pálinka és bor: történjen bármi, arra akár mérget is vehetünk, hogy a kettő közül az egyik ott van szinte minden magyar háztartásban. A Borjour Magnum rendezvényén most az utóbbi, a bor volt a főszereplő, méghozzá nagy mennyiségben, az ország szinte összes borvidékéről, a legjobb fajtákból.
Még alig léptünk be és egyelőre csak a kötelezőkön – úgyis mint karszalag, ruhatár, letétes pohár, ebben a sorrendben – verekedtük magunkat keresztül, az első mondat, ami megüti a fülemet, hogy „mintha kevesebben lennének, mint tavaly.” Ennek némiképp ellentmondott a tapasztalat: a rendezvény helyszínéül szolgáló ELTE gömbaula zsúfolásig telt ugyanis. A vendégek pedig kóstolnak, lötyögtetnek, szagolnak, beszélgetnek, nevetgélnek, nehéz köztük előrehaladni. Kellett pár perc, míg a városi rohanásból átálltunk a kényelmes, nézelődős tempóra, aztán máris minden sokkal szebb volt.
Idén is sokan kóstoltak – Fotó: Hír24
Milyen egy csajos bor?
Miután felmértük a terepet – idén három szinten ment a kóstolás – és belőttük hol, mit adnak, miért lehet/kell/muszáj sorban állni, megszületett a nagy terv is. Rozéval indítunk. Egyrészt, mert az olyan csajos. Aztán meg, mert könnyű, játékos és remekül megalapozza az estét. Természetesen két pillanat alatt az is kiderült, tévedésben vagyok, méghozzá elég nagyban. Az In Vino Veritas borkereskedés csapatától ugyanis megtudtam, ma már nincs olyan, hogy „csajos bor”. Sőt, állítólag meglepődnék azon, hogy a nők milyen borokba tudnak beleszeretni. Hát, mi tagadás, kíváncsi lettem.
Nos, a bor színe ma már lényegében teljesen mindegy, még a nőknek is. Bár a köztudatban még az él, hogy ők inkább az édes, gyümölcsös borok felé húznak – ha választhatnak –, a valóságban az igazi ínyencek még a legintenzívebb, legszárazabb fajtákra se mondanak csípőből nemet, legfeljebb kérnek hozzá egy kis ételt. Na szép.
A lélektani határ 2000 forint
Persze kíváncsiak voltunk arra, hogy a jelen pénzügyi körülmények között és akkor, amikor az ország anyagi helyzete finoman szólva sem túl rózsás, költünk-e még egyáltalán afféle luxusra, mint mondjuk a bor. Miközben a Gere Tamás & Zsolt Pincészet „Páratlan” névre hallgató vörösborát kóstoltuk – ami itt jegyzem meg, valóban páratlan volt – Gere Zsolt elárulta, hogy szerencsére borra az emberek még mindig hajlandóak költeni, a forgalom ugyanis nem csökken, épp ellenkezőleg. Mondjuk azért nem akármennyit áldoznak. „Ahhoz tényleg valamilyen nagy ünnepnek kell lennie, hogy az emberek több ezer forintot is elköltsenek, de ha nem extra drágák, akkor még a különlegességeket is hajlandóak megvenni.” A borász szerint az embereknél nagyon is van olyan, hogy „lélektani határ”, ha egy ital áráról van szó, ez pedig szerinte a boroknál 2000 forint körül mozog.
Színtől függetlenül borra még költünk – Fotó: Shutterstock
Tovább araszolunk és hamarosan egy törzsvendéggel együtt örülünk az ötcsillagos szervezésnek. Kiderült ugyanis, hogy a tavalyi rendezvény közel sem volt ilyen pörgős és átgondoltan szervezett, ráadásul akkor még hiányoztak a – valóban nagyon praktikus – borkiöntő pontok is és a borászoknak egyesével kellett a férfimosdóba rohangálni, hogy kiöntsék a felesleget. Öt csillag, mondom. És akkor még nem is beszéltünk a külön dohányzópontról, ami az épületen kívül is fűtött volt és fedett.
Az alkohol öl…?
Most csak poharakat. Azokat viszont az este előrehaladtával mondhatni tizedelte az elfogyasztott alkoholmennyiség, az instabil talaj, no és Newton meg a gravitáció is. Legalábbis így hallottuk. Egyébként a szervezők fel voltak készülve erre a jelenségre is, mert korlátlan ásványvíz-készletet biztosítottak a kóstolóknak. A vízre egyrészt a tiszta fej miatt volt szükség, másrészt a tudatos alkoholfogyasztás részeként, amit nem győztek hangsúlyozni maguk a borászok is: a bor ugyanis – csakúgy, mint minden alkohol – kiszárítja a szervezetet, ezért ha inni kezdünk, jó ha mindig gondolunk az utánpótlásra. A tapasztalat azt mondatja, hogy érdemes, ha mást nem, a másnap kedvéért.
Ha még többet szeretne megtudni a Borjourról és a következő állomásokról, kattintson ide.
