Élet-Stílus

Nem Russel Crowe-é ez a hét

admin
admin

2011. 01. 20. 10:34

A héten egy, az intellektusra és az érzelmekre ható remake-krimit láthatunk egy Oscar-díjas rendezőtől (A következő három nap), illetve egy megrázó – Cannes-i díjas – csádi családi drámát (Egy néma kiáltás). Ha választani kell, az utóbbira vegyünk jegyet, még ha az előbbiben Russel Crowe brillírozik.

A következő három nap

Nem az a baj, ha valaki tehetséges filmíró-rendező létére egy nem túl tartalmas alapanyagot választ, hogy megújítsa, hanem hogy azt fantáziátlanul, puszta rutinból teszi. Az Ütközések című film kapcsán kétszeresen is bearanyozódott Paul Haggis (a legjobb film és a legjobb forgatókönyv Oscar-díja 2006-ban) A következő három nap című thrillere (krimije, drámája – kinek hogyan tetszik) alapjának a Pour elle című francia krimit választotta. De nem mondhatnánk, hogy az Elah völgyében megírása-rendezése, illetve a Millió dolláros bébi, a Levelek Ivo Dzsimáról és A dicsőség zászlaja, a Casino Royale és a Quantum csendje című Bond-filmek forgatókönyveinek papírra vetése után pláne nem, hogy ne tudna jobbat.

A történetben egy hétköznapi és boldog pittsburgi főiskolai angoltanár, John Brennan (Russell Crowe) idilli élete hullik pillanatok darabokra, amikor a szokott családi reggeli közben a rendőrség a szokott ajtóberúgós lármával gyilkosság vádjával letartóztatja feleségét, Larát (Elizabeth Banks). A férfi természetesen maximálisan bízik neje ártatlanságában, igyekszik folytatni a normális életét (neveli a fiúkat, tanít az iskolában), ám amikor a bíróság elutasítja a végső fellebbezésüket, és Larát húsz évre ítéli, bekattan. Különösen, hogy az asszony öngyilkosságot kísérel meg a rácsok mögött. Köp a hivatalos szervekre és igazságszolgáltatásra, úgy dönt (egy profi „szabaduló-művész” – Liam Neeson – tanácsait alkalmazva), hogy kihozza a párját a rácsok mögül, még ha aprólékosan kidolgozott terve kockázatos is.

Haggis elsősorban a mentésre történő felkészülésre és magára a szökésre összpontosít, ezeket hatásvadász módon kiszámított érzelgős opusokkal színesíti. Ezek, a forgatókönyvi logikátlanságok és az egyszerű megoldások (hihetetlenségek) rontanak a film élvezeti értékén, mert Crowe és Banks kettőse alapvetően jól működik. Azt sem tartjuk hátránynak, sőt kifejezetten örültünk neki, hogy az elkövető személye sokáig nem derül ki (sajnos, hollywoodi elvárás, hogy nem maradhat így). Haggis hosszabb időn keresztült próbált szembemenni a műfaji trenddel, miszerint az a lényeg, hogy – mint egy tévés krimisorozat esetében – az igazság feltétlenül a napfényre lépjen, s ehelyett a családos kisember küzdelmére koncentrált. Aztán azonban feladta. Nem kellett volna.

A következő három nap

színes, feliratos, amerikai thriller, 121 perc, 2010, rendező: Paul Haggis, szereplők: Russell Crowe, Elizabeth Banks, Liam Neeson, Ty Simpkins, Olivia Wilde, Jonathan Tucker, Brian Dennehy, Michael Buie, Daniel Stern, Moran Atias, forgalmazó: Palace Pictures,
honlap

Egy néma kiáltás

Az alkotó filmek kedvelői – joggal – a csádi filmkészítést Mahamat-Saleh Harounnal azonosítják, aki az 1999-es Bye Bye Africa című dokumentumfilmjével hívta fel magára a nemzetközi filmvilág figyelmét. Majd 2006-ban a Velencei Filmfesztiválon a zsűriét is, amikor a nagydíjukat kapta a Daratt című drámájáért (és Arany Oroszlánra is jelölték). Új, megrázó mozija a tavaly Cannes-ban zsűri-díjjal kitüntetett Egy néma kiáltás, ami bár játékfilm, mondhatni, dokumentum-jelleggel is rendelkezik. Abból a – Hotel Ruanda című film által köszönhetően már a magyar szemnek sem ismeretlen – világból tudósít, ahová nem szívesen kívánkoznánk, mégis sokan kénytelenek ott megtalálni a boldogulásukat.

Közép-Afrika, Csádi Köztársaság, napjainkban. Adam, a „Bajnok”, a hatvanas éveiben járó egykori úszófenomén évtizedek óta egy elegáns fővárosi hotel úszómestere. Elégedett az életével, büszke a munkájára, mindenki megbecsüli, még fiát, Abdelt is maga mellett tudhatja asszisztenseként. Azonban tragikus gyorsasággal megváltozik minden, amikor a kényszerű magánosítás miatt és a leépítések közben a hotelt új, kínai tulajdonos veszi át, rákényszerítve őt, hogy állását fiának adja át, s innentől kezdve a portás lesajnált pozícióját töltse be. Szörnyű sértettségében úgy érzi, megalázták a társadalom szemében. Az ország mindeközben egyre jobban a polgárháború borzalmaiba merül, ahogy a lázadók folyamatosan, mind közelebbről támadják a kormányzati erőket. A hatóságok megkövetelik, hogy a lakosság járuljon hozzá a „háborús erőfeszítésekhez”. Pénzzel vagy önkéntesek állításával, akik már elég idősek, hogy harcba szálljanak a támadókkal. A körzeti megbízott folyamatosan zaklatja a bajnokot a hozzájárulás miatt. Szívet tépően nehéz a döntés, hiszen az idős férfinak pénze nincs, csupán az egyetlen fia. A sértett Adam dühödt fájdalmában végül olyan lépésre szánja el magát, amire egyetlen apa sem vetemedhetne: a fiát ajánlja fel a hiányzó pénz helyett.

Haroun drámájában különösen szívbemarkoló, ahogyan a zavaros háborús viszonyok keverednek a magánéleti tragédiákkal, mintegy kényszerűen utalnak egymásra és építkeznek egymásból. Az író-rendező nem foglal – politikai – állást, ógörög sorsdrámai mélységeket hordozó filmjében csendesen – ha úgy teszik (még ha képzavaros is): némán –, erőteljes képekben mesél. Ez a legijesztőbb benne. S a legfelkavaróbb. Egy néma kiáltás

színes, feliratos, francia–belga–csádi dráma, 92 perc, 2010, rendező: Mahamat-Saleh Haroun, szereplők: Youssouf Djaoro, Dioucounda Koma, Hadje Fatime N’Goua, Djénéba Koné, Heling Li, John Mbaiedoum, Emile Abossolo M’bo, Marius Yelolo, forgalmazó: Mokép–Pannónia,
honlap

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.