A francia gasztronómia elismerésével először válhatott egy nemzet konyhaművészete a szellemi világörökség részévé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) nemcsak a franciák tradicionális nemzeti ételeit, hanem a franciás jellegű étkezést vette fel a veszélyeztetett szellemi kulturális örökségek listájára.
A francia séfek 2006-ban fordultak a kulturális miniszterhez, hogy kezdeményezze az UNESCO-nál a francia konyha felvételét a szellemi világörökségi listára. Elnökké választása után Nicolas Sarkozy is felkarolta a kezdeményezést.
Egy “átlagos” francia étkezés étvágygerjesztő aperitiffel kezdődik, és emésztést segítő digestiffel zárul. A kettő között legalább négy fogás (előétel, főétel, sajt és desszert) következik. Mind kizárólag friss és minőségi áru, fantáziadús összeállításban és tálalásban.
A franciák régóta tudják, hogy nem a koplalás a hízás legjobb ellenszere, hanem a változatos táplálkozás, és a kis adagok megfontolt, szinte kóstolgató, az élvezetre koncentráló elfogyasztása. Francia “találmány” az ételek és a borok meghatározott házasítása, a tálalás művészete és az étkezés társasági eseménnyé emelése is.
Eric Frechon, a párizsi Le Bristol luxusszálloda három Michelin-csillagos éttermének séfje szerint a francia gasztronómia lényege nem egy-egy különleges recept, hanem a sokféle, minőségi primőráru. A sztárséf szerint Franciaországban egy sarki zöldséges is legalább tízfajta almát kínál, a pék megannyi péksüteményt, a sajtbolt pedig több tucat tejterméket, nekik köszönhető a francia étrend sokszínűsége.
Frechon számára különösen fontos, hogy milyen látványt nyújt a felkínált étel, mert az első benyomás már önmagában is étvágygerjesztő lehet. A francia sztárséf szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy az igazi mestereknek illik folyamatosan új receptekkel szolgálniuk.
