Élet-Stílus

Égi aktust láttunk a Szigeten

admin
admin

2009. 08. 15. 18:00

Éjszakai gigaszínház, fény-, hang- és főleg látványorgia – nagyjából ezt kaptuk az ezerrel beharangozott barcelonai La Fura dels Baus produkciójától. Hogy miről szólt? Van egy tippünk, de csak a végén áruljuk el. Kiosztunk négy pipát, de az kevés a jeleshez.

Minden este 11-kor sötétségbe borul a szigeti domb környéke. Erdei hangfoszlányok, füst és itt-ott felvillanó fények jelzik, hogy elkezdődött a nagy show. A teret körülvevő fák egyszer itt, egyszer ott villannak fel. És mintha lenne rajtuk valaki vagy valami. A nézők, akiknek az előadás elején felhívták a figyelmét, hogy álljanak, egyelőre renitensen leginkább ülve forgatják a fejüket.

Rejtélyes hatás: pipa (√)

De mindez 10-15 perc után kissé unalmassá kezd válni. Még akkor is, ha rohanó vadállatokat, éhes szájakat és piros szemeket vetítenek a környező tereptárgyakra. Egy idő után azonban valami történik. A tér több pontján feltűnik egy-egy tűzkarika, amit vad társaság követ.
A tömegen kersztül vonulnak be (fotó: mti)

A tömegen kersztül vonulnak be (fotó: mti)

A csoportok vállukon cipelnek be négy oldalról egy-egy fehér ruhás hölgyet. Boszorkányok nem lehetnek, mert fehér ruhában vannak, fejükön gigantikus bukósisak, amelyről hosszú-hosszú lepedő-palást indul el. A négy csoport a tömegen keresztül vonul be a tér közepén álló toronyig. Közben fehér ital köpködnek-locsolnak a közönségre is, cserébe a bátrabbak be is állhatnak a táncolók közé. Itt már szó nincs tehát arról, hogy tovább üljünk, felállva magunk is az előadás részei lettünk.

Közönség bevonása: pipa (√)

Nem tudjuk miért ugrálunk veszetten a fehér tündérek-boszorkányok vagy mik körül, de jó buli. Tündéreknek túl morcosak, boszorkáknak túl fehérek. Legyenek, mondjuk a megelevenedett rejtélyes nagyerdő alúrnői. Tudjuk a műsorfüzetből, hogy lesz egy Erdő Boszorkánya is, de ezek négyen vannak, úgyhogy ezt a lehetőséget kizártuk. Az alúrnők végül felkapaszkodnak a toronyra, és innentől a levegőben zajlanak a főbb események. Alant persze a valamiért dühös (vad) férfiak fáklyával rohangálnak, táncolnak ugyan, de már minden szem a tornyon. Ott ugyanis a négy hölgy bebiztosított hevederekkel égi táncba kezd. Lógnak, himbálóznak. Szép és látványos, a zene is magával ragadó.

A gigantikus mókuskerék (fotó: mti)

A gigantikus mókuskerék (fotó: mti)

Majd az egyik fa lombkoronája mögül felemelkedik (egy hatalmas daru segítségével) egy gigantikus mókuskerék. A kerékben emberek, a kerék tetején szintén, akik lábbal elkezdik pörgetni ez egészet. Színes fények villognak, a kerék végigröpül a közönség sorai felett. Ez már igazi látványszínház. A kerék néhány méterre felettünk forog, benne az emberek ide-oda ugrálnak, lógnak a hevederek segítségével. Miközben felfelé nézek, majdnem fellök az egyik földi kisegítő, a kerék kimozdulását gátló kötelek feszítéséért felelős katalán. Mondták, hogy ne üljünk, oké, de hogy vigyázzunk testi épségünkre? Szóval a gigakerék körbejár, majd eltűnik. Hogy mit jelképezett, azt találgattuk, de nem jöttünk rá. Mondjuk: az élet körforgását, és akkor nagyon műértők vagyunk.

A nem mindennapi látvány: pipa (√)

Tehát a látványszínház elérte már most egyik célját, a „látványt”. De hol itt a színház? A középső torony teteje megnyílik, és ott van az Erdő Boszorkánya (Bíró Eszter). Olyan Éj királynője szerű hideg-gonosz nőszemély, aki igéző hangon énekel, megbabonázva mindenkit. Az kérdés, hogy mi végre is van ő a sztoriban, meg hol a sztori, de tényleg gyönyörű hangja van és rendkívül gonosz.

Égi rács (fotó: mti)

Égi rács (fotó: mti)

Miközben az ő dalán ámulunk, a domb mögül a daru egy párt repít be a tér fölé. A zene átúszik halk, dallamos gitárfutamokba, a pár pedig égi balettduót alkotva szerelmesen évődik a fejünk fölött. Szép jelenet, ám a földi stabilizátorok megint majdnem fellöknek. (De már résen vagyok.) A balett végén a pár a torony tetején landol, ahol átöltöztetik, bekenik őket varázsos szerekkel. Addig megint a főúrnő énekel, a szöveget nem érteni, de néha magyar szavakat fogunk az éterből. Közben a daru új feladat után néz: hatvan (állítólag magyar önkéntes) óvszerbe öltözött embert emel az égbe. Kezdjük sejteni, miről lesz itt szó.


Égi függöny: pipa (√)



Nem mindennapi látvány (fotó: mti)

Nem mindennapi látvány (fotó: mti)

A messziről sok kis spermasejtnek kinéző alak összefonódása égi függönyt, de legalábbis rácsot formál. Körberöpülnek a fejünk felett, közben a zenére valami koreográfiát is előadnak. Ebben “X” és “Y” formulákat vélünk felfedezni, akárcsak a kromoszómák. (De hát „mit tehet a sejt, aki mit se sejt?”) Az égi jelenség végül a torony fölött állapodik meg, és felhúzza az ifjú párt magával. Ekkor már a tüzijáték is megerősíti azt a vélekedésünket, hogy a történet kiagyalói mire gondoltak: ahogy a régi vicc szól: konkrétan a b*szásra.

Történet: nincs pipa(-)

Az egész előadás valóban nem mindennapi látványt varázsol esténként a Szigetre, de nekünk leginkább az olimpiai és egyéb események megnyitói jutottak eszünkbe. Az is látványos, de a kommentátorok elé tett és általuk felolvasott magyarázó szövegek nélkül mit sem értenénk az egészből. Egy nagy lufira hasonlítanak, ami lehet a világ legfantasztikusabban kinéző és legnagyobb méretű lufija, de mégiscsak belül üres.

Ezekkel az a jó, hogy bele lehet magyarázni mindent. Lásd a fenti sorokat, ugye.

La Fura dels Baus

Az idén harmincéves fennállását ünneplő barcelonai La Fura dels Baus egy folyamatosan változó és formálódó társulat, amely már 1979-es alapításától kezdve az előadó-művészetben rejlő új kihívásokat keresi. 1979-1983 között a La Fura dels Baus utcaszínházként működött. A társulat az ekkor szerzett tapasztalatok alapján számos színpadi elemet egyesítő, többarcú előadást kívánó és nyújtó “színpadi irányzattá” nőtte ki magát. A La Fura legfőbb eredménye az, hogy az előadásokba sikeresen vonja be a közönséget; illetve a produkciókat az éppen aktuális előadótérnek megfelelően átalakítva kihasználja a helyi adottságokat. E törekvés és technika keverékére utal az úgynevezett “La Fura-nyelvezet” kifejezés, amelyet egy ideje már más társulatok hasonló szellemű produkcióinak jellemzésére is használnak. A ’90-es évek eleje a repertoár szélesítését hozta. Az utcaszínházi előadások mellett megjelent a dráma, a digitális színház, az opera, valamint megjelentek a kortárs színházi projektek is. Az 1992-es barcelonai Olimpiai Játékok világszerte mintegy 500 millió televíziónézőhöz eljutó megnyitója szintén a La Fura dels Baus nevéhez fűződik. A 2009-es év Chilében, három monumentális, összesen 70 000 néző által megtekintett show-val indult.

/La Fura dels Baus: Beat in the Dark, minden este 11-től a Sziget Fesztiválon/

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2013. február 14.
Egy recepciós munkatárs a Microsoft Magyarország Kft. székházában, a főváros II. kerületében, a Graphisoft parkban 2013. február 14-én. A magyar kormány és a Microsoft Magyarország Kft. tavaly decemberben kötött stratégiai együttműködési megállapodást.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.