Élet-Stílus

Csipeszszobor és sulyomevés Abádszalókon

admin
admin

2006. 08. 21. 16:16

A Tisza-tó partján minden megvan, ami egy vízparti nyaraláshoz kell, a vízibanántól az ejtőernyőig. A mélyebb elmélkedésre vágyóknak pedig ott a csipeszszobor.

Idén nyáron még a nyaralás is a retrohullám jegyében telt. Annyiban mindenképpen, hogy a Balaton és a Tisza-tó partján is sok volt a német ajkú, ráadásul mindkét helyen annyian voltak, ami a legszebb NDK-s időket idézte. Legalábbis a büfések szerint.
Pedig sokan, főleg a külföldiek, még most is felkapják a fejüket, mivel nekik a Tisza folyó, a Balaton pedig „a” tó. A hazaiak azonban kezdenek rájönni, hogy az egykor az Alföld öntözésére készített Kiskörei-víztározó új nevet kapott. Mert ugye mégis más egy, a Velencei-tónál négyszer nagyobb tóban fürdeni, mint egy víztározóban.

Idén nyáron Abádszalókon – ez a legfelkapottabb fürdőhely a tó körül – felállítottak egy hatalmas szobrot, ami az alig egy éve városi címet kapott helység egységét hivatott kifejezni. Legalábbis erre utal az 1896-os évszám és a Tiszaabád és a Tiszaszalók feliratok. De nem is a felirat a lényeg, hanem a formája. Abádszalók közepén ugyanis egy élére állított csipesz áll, fából, acélrugóval, barnára festve, ahogy illik. Tippünk szerint, mivel nem hallottunk még az Abádszalóki Csipeszművekről, ez egy pálinkás brainstormingon keletkezhetett ötlet lehetett. Ami egyébként nem rossz. Utóbb, köszönet a Tourinformnak, kiderül, hogy egy szalóki születésű, ma somogyi polgármester és fafaragó művész keze munkája a ruhaszárítás kelléke. Arra, hogy a csipesz két szára a két, egykor különálló falut jelenti, könnyű rájönni. De az acélrugó rejtélyét is a Tourinform-irodában oldják fel: az embereket jelképezi, akik összetartják a két részt. De ha továbbmegyünk, a helyiek és a nyaralók többsége is ilyen csipeszeket használ kicsiben a vizes fürdőruhák kiteregetéséhez.

Szolid motorosok

A rendszerváltás előtti csendes faluhoz képest nagyot változott a csipesz őshazája, belépős például a strand. A pénzért viszonylag rendben tartott partszakaszt kapunk, elég nagyot ahhoz, hogy ne lehessen telt házról beszélni. Persze mindenki a vízhez legközelebbi helyre igyekszik feküdni, ezért a strand főbejáratánál tömegnyomor van, öt perc gyaloglás után azonban már bőven akad hely. A két oldalsó bejárathoz pedig rengeteget kell gyalogolni. Ezek szó szerint kiskapuk, kis szerencsével és némi kacsingatással a diákjegy árának a feléért be lehet jutni.

A víz pedig mindenütt jó, néhány helyen lassan mélyül, máshol lépcsőn lehet bejutni a tóba. Ami nem is igazi állóvíz, mert folyik, igaz észrevehetetlenül, de így legalább folyamatosan tisztul. Úszni bármeddig lehet, vannak bóják, de a legtöbben továbbmerészkednek, és gumimatracon, csónakon vagy vízibiciklin ringatózva nyaralnak. Bőven elférnek, pedig ez még csak az Abádszalóki-öböl, nem az egész Tisza-tó. A strandról nézve a sokak által túlpartnak hitt rész például egy sziget, amit nagyon kedvelnek a vadkempingezők és a vaddisznók (nem tévedés, utóbbiak átúsznak a szigetre).

Banán a vízen

A Tisza-tó legnagyobb strandján bőven akad szórakozási lehetőség: míg a Balatonról ki vannak tiltva a motoros járművek, itt szabadon száguldozhatnak. Ennek megfelelően van is minden a vitorlástól a jet-skiig, a sajáttól a bérelhetőig. Igaz, nem olcsó, a jet-ski percenként 600 forint, a vízibicikli, hasonlóan más tavakhoz, óránként 1500 forintról indul. Van viszont a motorcsónak után kötött banán, amire akár tízen is felférnek, csak kapaszkodni kell, és bedőlni a kanyarban. A borulás elkerülhetetlen, bár a mentőmellény miatt veszélytelen is, de aki mégsem szeretné, az kérhet „nyugdíjas” kört. Bár nézni is élvezet, amikor tíz banános a vízben köt ki, átélni mégis jobb.

Létezik a banánhoz hasonló vízibob is, ami a kör alak miatt nehezebben borul fel, viszont pattog a víz tetején, úgyhogy kapaszkodni itt is ajánlott. A sláger pedig kétségkívül az ejtőernyő, egyedül vagy párosan: a motorcsónakkal a tó közepéig megyünk, majd a hátunkra kötött paplant lassan kiengedik. Még csak rugaszkodni sem kell, egyszerűen csak annyit érzünk, hogy felemelkedünk a csónakról, ahogy belekap az ernyőbe a szél. Persze csak lassan, de így is lélegzetelállító látvány 80-100 méter magasról a tó.

Tüc-tüc, csuhajja

Akinek ennyi adrenalin kevés, a parton is talál magának vízifocit, különféle ugrálóasztalokat és gyomorforgató körhintákat. De szerencsére ételt és italt is. A töltés védett oldala a strand csaknem teljes hosszában büfé és vendéglő, és a gyrostól a rántott sajtig mindent lehet kapni. Ha nem is nonstop, de hétvégén biztos, hogy még hajnalban is ehetünk. A strand kapuit ugyanis este hatkor kinyitják, onnantól szabad a fürdés és minden más, este pedig kezdődik a buli. Olyannyira, hogy minden szórakozóhelyen más zene szól, van például habparti (ragadós), nosztalgiadiszkó és szintis-mulatós is. Sőt, 2005-ben egy valódi piros double-decker is odakeveredett a bulizónába, ahol természetesen angol sört csapoltak.

Mivel az éjszaka miatt borul a nappal is, délelőtt tíz előtt csak a kisgyerekesek vannak a strandon, míg az élelmiszerboltba ekkor kezdenek beszállingózni az első fecskék, ásványvízért és gyümölcsléért.

Lapáttal a vízen

Szerencsére a vad bulik és a csendes kikapcsolódás jól megfér egymással, mivel a strand nagy, a büfésor zaja pedig nem hallatszik túl messzire. Egy hét például elég arra, hogy mindenbe belekóstoljunk, az ejtőernyőzésbe és a vízitúrába is. Utóbbinál az evezős változatot választjuk, mert kemények vagyunk, de a legrövidebb, háromórás túrát, mert annyira azért mégsem. Sőt, kis híján visszakozunk, a vezető kiselőadása ugyanis nagyrészt arról szól, mit kell tenni borulás esetén, illetve hogyan szállnak be a nők a kenuba. Csak azért is megmutattuk…

Ahogy a kormányosunk is, akinek ez volt az első kenus evezése: ahogy meglátott egy szelíd vízfodrot, megpróbált merőlegesen ráállni, majd miután ez nem sikerült, bekormányozta a kenut a nádasba, annyira, hogy csak tolatva tudtunk kijönni. A túlparti, dinnyésháti pihenő és egy pohár sör után azonban már sokkal jobban ment, de legalábbis egyenesen. A vízen azonban arra is jutott idő, hogy megkóstoljuk egy védett növény, a sulyom termését (finom, dióíze van!), vagy hogy madarakat nézzünk. Pedig az a rész még csak nem is a madárrezervátumnak nevezett védett terület, ahova motorossal be sem lehet menni. Viszont így is közel engedtek magukhoz a fattyúszerkők, de volt olyan gém is, amelyik nádszálnak próbálta álcázni magát. Majdnem sikerült neki, csak a csőre árulta el.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.