Az olasz szövetség már 1929-ben is pályázott a vb megrendezésére, amit végül a FIFA Uruguaynak ítélt. Négy évvel később ismét próbálkoznak – ezúttal sikerrel. Az első tornára az azzurrik el sem utaznak, ráadásul az olimpiai labdarúgó torna 1932-ben elmaradt, ezért nagyon megnőtt a második vb jelentősége. A tornát már nem egy városban, hanem az ország több pontján rendezik. A fasiszta rezsim mindent megtesz annak az érdekében, hogy méltó házigazda legyen: új stadionok épülnek Torinóban, Firenzében és Nápolyban. Bolognában, Genovában, Milánóban, Triesztben és Rómában pedig felújítják a meglévőket.
A vb-re nem utazik el a címvédő uruguayi válogatott, Dél-Amerikát Brazília és Argentína képviseli – nem sokáig. Továbbra is távollétével tűntet Anglia, a riválisok nem kis megkönnyebbülésére. A vb-re 31 válogatott jelentkezik, akik első alkalommal selejtezőt játszanak. A torna lebonyolítása is változott: ezúttal nincsen csoportkör, hanem azonnal a nyolcaddöntőkkel kezdenek. Így lehetséges, hogy a két dél-amerikai csapat mindössze egy találkozó után már a hazaútra készül.
A magyar válogatott az első akadályt sikerrel veszi: 4-2-re győzünk a korántsem acélos egyiptomiak ellen. A következő körben azonban az osztrákok megálljt parancsolnak a magyaroknak. Két góllal is mennek már a sógorok, amikor tizenegyesből szépíteni tudunk. Egy perccel később azonban minden remény szertefoszlik, miután a játékvezető leküldi a pályáról Markost.
Olaszország “megállíthatatlan”
A későbbi győztes botrányos módon „menetel” a döntő felé. Az első körben egy könnyed 7-2-vel lépnek át az Egyesült Államok csapatán. Ezután már egy sokkal keményebb falat, a spanyol válogatott várja őket. A hispánok félóra elteltével megszerzik a vezető gólt, és a kapusuk minden egyenlítési kísérletet meghiúsít. A közönség már kezd kétségbe esni, amikor fellökik a spanyol hálóőrt – a bíró sípja néma marad -, aki képtelen védeni emiatt Ferrari lövését.. A mérkőzés döntetlennel végződik, és az akkori szabályoknak megfelelően megismétlik a találkozót. Másnap mindkét szövetségi kapitány friss erőket vet be. Az olaszok rövid idő előtt gólt szereznek, ezúttal is szabálytalan módon. A svájci bíró a spanyolok kifogástalan találatát azonban teljesen érthetetlen okokból nem adja meg. A botrányos játékvezetésre a FIFA is felfigyel, és egy életre eltiltja a sváljci sípmestert, ez a tényen azonban nem változtat: Olaszország az elődöntőben folytatja.
Itt a magyarokat búcsúztató osztrákok állnak a házigazdák útjába. Az olaszok ismét csak segíti a bíró: a találkozó egyetlen gólja meglehetősen furcsa körülmények között születik. Az osztrák kapus mindent véd, ám a spanyolok ellen is továbbjutást jelentő gólt szerző Meazza egyszerűen labdával együtt átlöki a gólvonalon. A svéd játékvezető nem lát ebben semmi kivetni valót.
A döntő
A döntőbe a másik ágon a cseh csapat jut be. A találkozót az a svéd Eklind vezeti, aki már az elődöntőben is „letette a névjegyét”. A csehek fölényben játszanak, és a 70. percben meg is szerzik a vezetést, Puc fejese nyomán. Az olaszok egyre durvábban játszanak, de csak a legritkább esetben fújnak ellenük. A nyolcvanadik minutumban megszerzik az egyenlítő gólt. A rendes játékidőben már nem születik gól, ezért következhet a hosszabbítás. Mindkét csapaton kezdenek megmutatkozni a fáradtság jelei, és a játékosok gyakran csak durva szabálytalanságok árán tudnak magukon segíteni. Amikor aztán lesérül a nemzeti hős Meazza, a római stadion 50 ezer nézője hirtelen elnémul. A játékos azonban fogát összeszorítva visszatér a pályára, és kihagyhatatlan helyzetbe hozza Schiaviót. A gól után a csehek megadják magukat, és így önfeledten ünnepelhet a házigazda. Akárcsak az első alkalommal ismét a hazai csapat veheti át Jules Rimettől a győztesnek járó trófeát.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
