Csütörtöktől a mozikban: Transamerica

A transzszexuális az egy nőnek látszó tárgy, de nem az. Inkább egy izé. Hátrányos helyzetű. Komoly (kemény) meglepetést tartogat, úgyhogy legjobb, ha kerüljük, amúgy is ferde, gyanús valami lehet, és a kútvizet biztosan mérgezi – harsogja az utca embere. Akit – mint mindig – legjobb, ha messzire elkerülünk, mert az utca embere kifejezetten rossz tanácsadó, tudniillik a transzszexuális hozzánk hasonlóképpen emberből van, csupán genetikai tervezési hiba folytán nem a megfelelő testbe került a lélek. (Mondjuk ezt akkor is, ha a mi ízlésünk szexuális vonatkozásban hagyományosan konzervatív.)

Nem sztereotíp és kioktató

Duncan Tucker rendező (The Mountain King) Transamerica című édes-bús vígjátéka – szerencsére – egyáltalán nem ilyen sztereotíp és kioktató, és nem akar – még nagyobb szerencsére – türelemre és megértésre nevelni, pusztán elmeséli Bree történetét. Ami szerint Bree (Felicity Huffman) végső műtétjére váró nem-váltó (igen, lenyisszantják azt, hogy a helyére varázsolják ezt), midőn megtudja, hogy még gyakorló férfiként fiút – Toby (Kevin Zegers) – nemzett, aki most már tizenhat éves, és bajban van. A legény drogozik és kurválkodik, és fordítva: a testét árulja (olcsón), hogy kábítószerhez jusson.

Nehezen illeszthetők be a társadalom paneljébe

Az apa/anya szociális munkásként keresi fel a fiát, hogy aztán a kontinensnyi országot átszelő közös útjuk során – a szülő műtétre, a fiú pornófilm-karrierre vágyik (van ilyen) – nyílik lehetőségük, hogy titkaikkal szembesüljenek és megosszák azokat egymással. Leginkább azt konstatálják, hogy ők ketten nehezen illeszthetők be a társadalom paneljébe, legjobb lesz, ha szeretni és tisztelni fogják egymást. Pláne, hogy környezetük, legközelebbi vérrokonaik – Fionnula Flanagan, Burt Young – ezt nem teszik. De még hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy ez megváltozzon.

Nem a nemiség a lényege

Felicity Huffman remek alakításáért – tényleg nehéz eldönteni, hogy akkor most férfi vagy nő, és a legendák szerint a forgatáson egy „Andy”-re keresztelt műpénisz segített átélni neki a hímség szépségét – megkapta a Golden Globe-díjat, ám az Oscartól elesett. Talán sok lett volna a „gyanús” cowboy-szerelem filmje (a Brokeback Mountain rendezői díja) mellett honorálni egy másik „elhajlót”. Kár. Mert ennek a filmnek nem a nemiség a lényege, sokkal inkább az egyetemleges érvényű identitás, miszerint boldognak lenni a bőrömben jó. Tucker sok humorral, szeretettel, valóságosan tálalt road movie-ja imponáló és minőségi érzelmi kalandozás. Ne ítéljünk elsőre, másodszorra jobb döntést hozunk.