Meg kell adni: az amerikai televíziósok azért nagyon profik. Úgy vezényelték le a március 5-i Oscar-osztást, mint egy kisrutint; tudják, szaturáció negyven, gyerünk intubálni stb. (Talán éppen ez volt baj.) Csillogásra éhezett magyar testvéreinknek a hírt az RTL Klub hozta el, és tulajdonképpen a televízió „éjjeli baglyaira”, a gálát tolmácsoló Balázsy Pannára és Schiwert-Takács Lászlóra nem lehet semmi komolyabb panaszunk.
A pesti „fehérházban” több az izgalom a folyosón, ha összefut Kóka és Áder. Odaát a tajtékzó izgatottság tulajdonképpen annyiban nyilvánult meg, hogy a friss anya (az apa egyébként: Ben Affleck) Jennifer Gardner megcsúszott a fényesre suvickolt lapokon, és kis híján dobott egy hátast. De aztán megálljt parancsolt – és nem.
Csak a jóízlés határain belül
Ment tehát minden a maga előre kiszámított útján, a tavalyi Chris Rockot, azelőtti Billy Crystalt (meg Steve Martint, Whoopi Goldberget) váltó, hazánkban szinte teljesen ismeretlen humorista, Jon Stewart poénjait vélhetően nem csupán odahaza, a tükör előtt próbálgatta, fizetett tesztközönség előtt nyilván már jó előre megmérték és kitervelték, hogy melyik névelő után fog majd röhögni a közönség. A közönség meg röhögött is, a Los Angeles-i Kodak-teátrum háromezer férőhelyes nagytermében felerészben a celebritások és a stábok arctalan tagjai foglaltak helyet, felerészben meg a rokonok (anyu, apu, ángyika); ergo remekül értették a szakcélzásokat és a szakvicceket.
Minden persze az úgynevezett jó ízlés határain belül maradt, Stewart szigorúan kerülte az altesti tréfálkozásokat, minden nagyon konzervatív – prűd –, visszafogott és republikánus volt, a demokrata összekacsintások ellenére.
A rasszizmus ivarilag rendben van
Amilyen a kerítés, olyan lesz a terítés (hehe): bár sokan – laikusok és kritikusok egyaránt – borítékolták, hogy Ang Lee rendezése, a két cowboy romantikus összemelegedéséről szóló Túl a barátságon című opus fog tarolni, a kezdetek kezdetén sejteni lehetett, a filmakadémia tagjai nem annyira (mondjuk így) bátrak, hogy csókolózó birkapásztoroknak adjanak aranyszobrot. Nem is adtak. Kapott helyette fődíjat az Ütközések (hiszen a rasszizmus mégiscsak ismerős, ivarilag rendben van, a homoszexualitás ehhez képest nem), és a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb rendezés díjával Lee-nek szomorúan konstatálnia kellett, hogy a legjobb film elismerését és a színészi Oscarokat szépen – és nem érdemtelenül – elhappolják előle. Utóbbiak kapcsán különösen érvényesült a papírforma, Reese Witherspoon és Philip Seymour Hoffman, illetve Rachel Weisz és George Clooney megkapta, amire számíthatott.
Mindennek dacára azt is borítékolhatjuk, hogy mindjárt jön a másodvonal, és nagyon „trendi” meg „kúl” lesz mogorvának látszó szőrös amerikai férfiak meleg érzelmeit bemutatni. A langyos (unalmas) aranyszoborosztásra ezek nem kerülnek el, de a kihűlő mozipénztárakat talán felmelegíthetik.
