Geszti Péter a hvg360-nak adott nagyinterjúban azt mondja, az ő – és a Fidesz-alapítók – generációja iszonyú szerencsés, mert megúszta a nagy traumákat. Az 1989-es vagy a 2010-es rendszerváltást nem sorolja ide. A zenész-műsorvezető szerint a a nyolcvanas, kilencvenes évek elitizmusa miatt kap most sok hozzá nem értő lehetőséget színházcsinálásban, filmkészítésben, médiában, zeneiparban. A NER-nek a tehetségnél fontosabbá a törzsi hovatartozás, ezért találta magát pályán kívül a független értelmiség is. Ugyanakkor lehet, hogy mindig is ebben élt az ország, és az 1990–2010 közötti lesz a rendkívüli, kisbetűs rész a magyar történelemben.
Generációja jelentős számú képviselője abban a hitben élt, hogy egy nyugatos demokrácia épül. Kiderült, nem így van. Az autokraták jól tudják, az emberek nem szabadok, boldogok akarnak lenni. Szerinte a NER képtelen a konszolidációra, hiszen a harc az alapja. Akinek más az igazsága, aki nem áll be a sorba, az bűnös, hazaáruló. A reklámszakmát egyrészt azért hagyta ott, mert aki nem része a NER-nek, nem jut jelentősebb ügyfelekhez, másrészt nem akart olyasminek a része lenni, ami árt az emberiségnek, hiszen a klímaváltozás egyik oka a túlfogyasztás.
A magyar történelem megteremtette az örökös sértettség, irigység, rosszkedvűség kultúráját, a politika pedig mindig hajlamos rájátszani a traumákra, amihez ma
egy professzionális technológiával működtetett, közpénzenergiával táplált gépezet naponta szállítja a muníciót.
Geszti Péter azt mondja, nem lehet ragaszkodni ahhoz a demokráciaideához, amit a rendszerváltás után egy-két generáció épített magának.
Nem a régit kell foltozgatni, újat kéne alkotni.
Rákay Philip Petőfi-filmjét elszomorítóan üresnek érezte, ami a kritikusokon kívül sokaknak nem fog fájni. A tömegek hozzászoktak, hogy kiskorúként bánnak velük jogrendben, tanrendben, hírekben, filmekben, magyarázatban, mindenben. Az emberek észre sem veszik a minőségromlást, hogy
tort ül a tehetségtelenség.
Szerinte az a kérdés, hogy az emberek mi miatt, mikor kezdenek a saját szemüknek hinni, nem a propagandának. Saját stratégiája, hogy nem vár arra, hogy helyreálljon a világ rendje, úgy véli, aki nem hagyja, hogy mások, a körülmények döntsenek helyette, az tud a saját életének a győztese lenni. A szabadság ugyanis bennünk lakik.
