„Mélységes mély a múltnak kútja” – így kezdi Thomas Mann a József és testvérei című regényét. Amikor valamiféle múltidézésről van szó, mindig ez a mondat jut eszembe, még akkor is, ha most csak az elmúlt egy év jelenti ezt a múltat. Mert a 2023-ban történtek gyökerei is sokkal mélyebbre nyúlnak vissza. Az emlékek, és az azok alapján készült összegzések mindig szubjektívek, még akkor is, ha a felidézett tények objektívek. Miként ez a visszatekintés is.
Az úgynevezett Budaházy-ügyben Novák Katalin 2022 utolsó napjaiban hét vádlottnak adott eljárási kegyelmet. A „Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg” terrorcselekményekkel vádolt tagjainak adott kegyelem – ez esetben az, hogy velük szemben nem lehetett folytatni a büntetőeljárást – meglehetősen nagy vihart kavart az elmúlt év elején. A kegyelem indokolása finoman szólva is kevéssé volt meggyőző, mindössze annyi, hogy az eljárás hosszan elhúzódott. A korábbi köztársasági elnökök nyilvánosságra került kegyelmi gyakorlatát felidézve ennél nyomósabb és egészen más típusú okok kellettek egy-egy elnöki kegyelemhez.
Bizonyítva, hogy a 2023-as események gyökerei milyen mélyről erednek, már januárban arról írtam, hogy „immáron nyolcadik éve tart a „kivételes jogrend”, magyarán az, hogy Orbán Viktor kénye-kedve szerint rendeletekkel kormányozhat.” Persze nem láthattam a jövőbe, hiszen a 2016 elején elrendelt „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” jelenleg is tart, a pillanatnyi állás szerint minimum 2024. március 7-éig. De nem szakadt vége a „háborús veszélyhelyzetnek” sem, annak következő hosszabbítása 2024 májusában lesz esedékes. De arra, hogy újra meghosszabbítják majd, nagy tétben lehetne fogadást kötni.
Februárban ejtettem szót arról a szokatlan jelenségről, hogy az Igazságügyi Minisztérium nyilvános társadalmi vitára bocsátotta a bírósági reformról szóló törvényjavaslatot. Persze nem önként, hanem az Európai Bizottság követelésére. Az első „reformpróbálkozást” már nem is érdemes elemezni, hiszen azóta sok minden történt az uniós pénzek megszerzése érdekében. Még augusztusban sem sikerült legyőzni a Kúria elnökének, Varga Zs. Andrásnak a makacs ellenállását az automatikus szignálással szemben. Egészen decemberig kellett várni arra az igazságügyi miniszteri rendeletre, amely elrendelte az ügyek automatikus elosztását, és annak nyilvános dokumentálását.
Amikor a pénzt részben felszabadították, arra persze nem gondoltak az unió illetékesei, hogy bár sikerült elérni, hogy ne a vezetők mozgassák az ügyeket, azt azonban nem, hogy a bírákat se lehessen mozgatni, akár úgy, hogy a „renitens” tanácsot megszüntetik. Pedig az Európai Parlament négy pártcsoportja figyelmeztette a bizottságot, hogy legalább azt várják meg, amíg az új Országos Bírói Tanács (OBT) megalakul, mert a választás „szabad jellegére és tisztaságára” vonatkozóan nem látnak garanciát.
És lám, mi történt? Varga Zs. András még december 20-án is megpróbálta befolyásolni a Magyar Bírói Egyesület elnökét annak érdekében, hogy bírósági vezetők is kerüljenek be az új Országos Bírói Tanácsba. Január 8-án választják meg az új OBT valamennyi tagját, és feltehetően még januárban meg is tartják az első ülésüket. Meglátjuk, vajon a „jövő elkezdődik-e.”
A tavaszi hónapok a Schadl-Völner korrupciós ügy jegyében teltek, Schadl Györgyöt, a végrehajtói kar korábbi elnökét több száz milliós, Völner Pál volt igazságügyi államtitkárt több tíz milliós vesztegetéssel vádolta meg az ügyészség. Mindketten tagadnak, ám számos megvádolt végrehajtó az enyhébb büntetés fejében vádalkut kötött. Az idő tájt még Varga Judit volt az igazságügyi miniszter, de június végén lemondott.
A büntetőeljárás jelenleg is folyik.
Persze náluk fontosabb személy is gyanúsított lett két nappal március idusa után: a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és az elnöki hivatal gyermekjogi biztosa ellen. A bíróság közleménye szerint alapos okkal feltételezhető, hogy a gyanúsítottak felelősséggel tartoznak a lakosság jogellenes deportálásának háborús bűntettéért, valamint a lakosság jogellenes áthelyezéséért Ukrajna megszállt területeiről az Orosz Föderációba, amelyeket ukrán gyermekek sérelmére követtek el. Ez azt jelenti, hogy az elfogatóparancsot minden olyan országnak végre kell hajtania, amelyek az ICC statútumát kihirdették.
Gulyás Gergely szerint azonban Magyarországon ez nincs kihirdetve, „mert az egyezmény ellentétes az Alaptörvénnyel”. A kancelláriaminiszter állításával ellentétben az ICC statútuma egy országgyűlési határozat és törvénytervezet szerint már 2002. július 1-jén hatályba lépett. Magyarország az ICC statútumát ugyanis nem törvényben, hanem egyszerűen országgyűlési határozatban erősítette meg – méghozzá az első Orbán-kormány alatt, 2001-ben. Azaz a statútumot Magyarország ratifikálta, Magyarországot az ICC is részes államnak tekinti. Ha Putyin ide jönne, és nem tartóztatnák le, azzal nemzetközi jogi kötelezettség teljesítését mulasztanák el.
A május örömünnep volt a hazánkban elítélt külföldi embercsempészeknek. A háborús veszélyhelyzetre hivatkozva egy rendelet döntött arról, hogy – ellentétben a magyar állampolgárságú embercsempészekkel – ők mehetnek isten hírével. Persze, hogy ennek a döntésnek köze sincs a veszélyhelyzethez, de ahhoz a magyarázathoz sem, hogy azért engedik el őket, mert sokba kerülnek.
De ne essünk az aránytévesztés megbocsáthatatlan bűnébe. Ne is foglalkozzunk, a pedagógusokat sújtó státusz(bosszú)törvénnyel, a máig tisztázatlan béremelésükkel, a semmitmondó „panasztörvénnyel”, a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozásával, a minden választás előtt erős felindulásból módosított választási törvénnyel, vagy Svédország NATO nemcsatlakozásával. Az meg tényleg szóra sem érdemes, hogy a gránitszilárdságú évi rendes módosítása – ezúttal a tizenkettedik – idén is megesett.
Ezek mind eltörpülnek azok mellett a legfontosabb intézkedések mellett, amelyeket a kormány/parlament, plusz Selmeczi Gabriella, plusz Dúró Dóra, plusz Csák János, plusz a Fővárosi Kormányhivatal tettek gyermekeink megóvása érdekében.
- Selmeczi Gabriella egyenesen törvénymódosítást követelt, amiért egy hivatalosan is elismert nemváltó a neki, mint nőnek járó nyugdíját szerette volna megkapni.
- Dúró Dóra számos korábbi homofób kirohanása mellett legutóbb csőbe húzta Csák János minisztert, aki először – minden törvényi alap nélkül – kötelezte L. Simon Lászlót, a Nemzeti Múzeum (volt) vezetőjét, hogy a World Press Photo kiállításra (először a világon) csak 18 éven felülieket engedjen be, majd – ugyanilyen törvényi alap nélkül – egy mozdulattal ki is rúgta igazgatói székéből.
- A Fővárosi Kormányhivatal mindeközben laza 12 millió forintos bírságot szabott ki a Líra könyvkiadóval szemben, mert nem fóliázott be egy tinédzsereknek homo-szerelmes tinédzserekről szóló könyvet. A bírság alapjául hivatkozott törvény nem csak elvileg, de nyelvtanilag is ostoba.
Ugye, hogy nem is volt ennél súlyosabb gondunk az egész 2023-as évben?
Nem mellesleg a homofób törvény miatt már végső szakaszába érkezett a magyar állam ellen indított kötelezettszegési eljárás, az Európai Bizottság – számos tagállam aktív részvétele mellett – az Európai Bíróságra vitte a törvényt az LMBTQI-közösség jogainak csorbítása miatt.
És hogy mit remélhetünk a következő évtől? Mindenekelőtt azt, hogy a halálos betegségével küzdő Karsai Dániel pert nyer Strasbourgban. Abban viszont nem reménykedem, hogy valaha is megtudjuk, kit terhel felelősség a Nemzeti Színház két művészének súlyos balesetéért.
