Vélemény

Akad nagyobb abszurd a vesszőhibánál a fóliázós perben

Farkas Norbert / 24.hu
Farkas Norbert / 24.hu
Miután mindenki jól kinevette vagy kibosszankodta magát azon, hogy egy vesszőhiba miatt ellentétes értelműre változott a kormányzati szándék a könyvfóliázás ügyében, Sándor Zsuzsa inkább arra figyelmeztet: számos egyéb probléma is akad az említett jogszabállyal.

A XIII. században életek múltak azon, hogy egy mondatban hová kerül egy vessző. A legenda szerint János esztergomi érsek – akit a Gertrúd királyné megölésére szövetkezett összeesküvők tájékoztattak a tervükről – kiváló grammatikai érzékét megcsillantva egy olyan mondatot küldött a lázadóknak, amit bárki úgy értelmezett, ahogy akart, attól függően, hogy hová teszi a vesszőket:

A királynét megölni nem kell félnetek helyes ha mindenki beleegyezne én nem ellenzem.

Tessék csak próbálgatni, vajon kiderül-e egyértelműen, hogy az érsek támogatta vagy ellenezte Gertrúd meggyilkolását.

Sajnálatos módon a mi XXI. századbeli jogalkotóink valószínűleg nem hallgatták Nádasdy Ádám és a két éve elhunyt Kálmán László nyelvészeti óráit, a Szószátyárt. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy most a fővárosi kormányhivatal egy közigazgatási per alperese lett.

Adrián Zoltán / 24.hu Nádasdy Ádám író 2023. augusztus 1-jén.

Az úgynevezett Kereskedelmi Rendeletben arról a bizonyos hiányzó vesszőről elsőként a Válasz Online adott hírt. Röviden utalnék csak a lényegre, a szöveg hivatalosan így szól: „a termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Magyarul, ha a terméket elkülönítve forgalmazzák, akkor azt zárt csomagolásban lehet megtenni. A nem elkülönített forgalmazásra nincs szabály.

Most egy egészen kicsi jogelmélet jön, de nem kell megijedni, nagyon egyszerű. „A jogértelmezés fő módszerei a nyelvtani, a logikai, a rendszertani és a történeti értelmezés. Ezeket az értelmezési módokat nem egymástól függetlenül, hanem együttesen, egymásra épülve kell alkalmazni a jogi norma legteljesebb értelmének megtalálása érdekében.”

A nyelvtani értelmezésen tehát túl vagyunk. De menjünk tovább, ahogy a Líra által benyújtott keresetlevél is megteszi. Jön tehát a logikai, ez esetben a szöveg összefüggéseiből adódó megközelítés. Nem kell messzire menni, a vessző a 20./A §-ban hiányzik, míg a 20. §-ban megtalálható, íme: „szexuális termék – (a kimondottan szexboltok kivételével) – csak zárt csomagolásban, a többi terméktől elkülönítve forgalmazható”. Ugye jól látják: ott a vessző. Vagyis ez azt jelenti, amit próbálnak belemagyarázni a vessző nélküli szövegbe, de abban bizony nem ez van. Márpedig a Lírára kirótt 12 milliós büntetés a vesszőhiányos mondaton alapul. Csak nem feltételezhetjük a jogalkotóról, hogy szövegértési gondjai vannak?

De nem segít a bírságot kiszabó hatóságon az sem, ha az Alaptörvényre hivatkozik, mondván: „a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” Mert az Alaptörvény szerint is a „jogszabályok szövegét” lehet csak értelmezni, pontosan azt, amit a szöveg tartalmaz.

Mint ahogyan az sem változtat a helyzeten, hogy utólag „kijavítják” a Magyar Közlönyben megjelent szöveget. „Az Igazságügyi Minisztérium most azt közölte az RTL Híradóval, hogy még az ősszel kijavíthatják a vesszőhibát.”

A jogszabály nem játszótér, ahol azt mondhatjuk, hogy bocs, nem így gondoltam. Főként nem utólag. És hogy máris rátérjünk a következő lépcsőfokra, a rendszertani értelmezésre, vegyük elő a büntetőjog talán legfontosabb alapelvét: csak az lehet bűncselekmény, ami benne van a Btk-ban. Ami ott nincs, az nem bűntett, vagyis azért senkit sem lehet megbüntetni. A most általunk vizsgált jogágban, a közigazgatási jogban a bírság maga a büntetés. Akkor pedig erre is igaznak kell lennie, hogy ami nincs – vagy nem úgy szerepel – a jogszabályban, azért nem lehet senkit megbírságolni. Ha nem így lenne, hová lenne a jogbiztonság? A laikustól – és ebből a szempontból a könyvkiadó is laikus – nem várhatjuk el, hogy kitalálja a törvényhozó rejtett gondolatait.

De ha már a rendszertani értelmezésnél tartunk, ami szerint „a jogi norma értelme úgy ismerhető meg, ha azt beillesztjük az átfogó normarendszerbe…”, vizsgáljuk meg, hogy mit tehet egy 14 és 18 év közötti fiatal a Btk. szerint. Vajon bünteti-e a Btk. a közöttük lévő szexuális kapcsolatot? Bizony nem. Sem a hetero-, sem a homoszexuális kapcsolatot. A „Heartstopper – Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás) című könyv – és az erről szóló nagy sikerű Netflix-sorozat – gimnazisták, nevezetesen két homoszexuális fiú szerelméről szól. Akkor hogyan lehetséges az, hogy míg ez a korosztály az ultima ratioként (végső eszközként) emlegetett büntető törvény szerint szabadon élhetnek bármilyen szexuális életet, ugyanakkor nem olvashatják szabadon a róluk (is) szóló könyveket?

De nézzünk meg egy másik jogágat is, a polgári jogot. A Polgári Törvénykönyv szerint a 14–18 év közötti fiatalok minden korlátozás nélkül köthetnek a mindennapi élethez tartozó kisebb szerződéseket. A vásárlás egy mindennapos adásvételi szerződés. Legyen az élelmiszer vagy könyv. Bármilyen könyv. A Ptk. szerint még akár pornóújságot is vehetnek. Akkor hogyan lehetséges, hogy a törvényhez képest egy alacsonyabb szintű jogszabály, egy rendelet korlátozhat olyan jogokat, amelyeket egy törvény biztosít a számukra?

Farkas Norbert / 24.hu Alice Oseman Heartstopper – Fülig beléd zúgtam

Tovább megyek. Hogyan gondolhatja a jogalkotó, hogy egy rendelettel felülírhatja a magyar állam által egy nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségét? Hiszen 1991-ben törvénnyel hirdették ki a „Gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezményt”, ezzel pedig garantálták, hogy „a gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát”, emellett az államok „tiszteletben tartják és biztosítják a gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés nélkül”.

Nem is igényel magyarázatot, hogy ennek alapján tilos különbséget tenni a hetero- vagy homoszexuális gyermekek között, mindegyiknek egyformán joga van ahhoz, hogy korának megfelelően tájékozódjon az eltérő szexuális orientációjú emberekről szóló történetekről és felvilágosító irodalomról is.

Tovább is van, mondjam még? Mondom.

2021-ben megszületett „a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló”, közismertebb nevén a homofób-törvény. Ez a törvény számos másik korábbi jogszabályt módosított, így a gazdasági reklámtörvényt és a Kereskedelmi Rendeletet is. Még ugyanabban az évben az Európai Unió Bizottsága úgynevezett „kötelezettségszegési eljárást” kezdeményezett Magyarország ellen.

Jelenleg már az Európai Bíróság (EUB) előtt van folyamatban az eljárás, amelyhez egyébként 15 uniós tagállam és maga az Európai Parlament is csatlakozott. Mintegy hat olyan okot soroltak fel, amelyek alapján szerintük a homofób-törvény megsérti az EU szerződést és az Alapjogi Chartát. Ha az EUB azt fogja megállapítani, hogy a homofób-törvény sérti az uniós jogot, az egyúttal azt is jelenti, hogy azok a jogszabályok is uniós jogot sértenek, amelyeken a Líra megbírságolása is alapszik.

Biztos, hogy nem kellene megvárni ezt a döntést a hazai bíróságnak ahelyett, hogy utóbb érvénytelen legyen a magyar bíróság ítélete is, mert azt olyan jogszabályokra alapozta, amelyeket nem szabadna figyelembe vennie? Jobb lesz utólag visszafizetni a megsemmisített ítélettel okozott károkat? De még inkább nem kellene a bíróságnak már eleve azt vizsgálnia, hogy például az Alapjogi Charta biztosítja az emberi méltósághoz való jogot, miközben a Lírával szemben alkalmazott rendelet „fóliázási” előírása megbélyegzi a homoszexuális embereket. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2023-as döntésében kifejtette, hogy

az ilyen korlátozások összeegyeztethetetlenek a demokratikus társadalmakban szükségszerűen meglévő egyenlőség, pluralizmus és tolerancia forgalmaival.

A Fidesz vezette parlament és a magyar kormány elkerülhette volna a nemzetközi megbélyegzést, az Európai Bíróság előtti – aligha kétséges kimenetelű – eljárást, a bíróság pedig a Líra által indított pert, ha a jogalkotó odafigyel a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnökségének 2021 júniusában kiadott közleményére.

Szigetváry Zsolt / MTI A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapja a Millenárison.

Szervezetünk teljes mértékben támogatja a gyermek- és fiatalkorúak védelmét, azonban semmiképp sem értünk egyet a bűncselekménynek számító pedofília és az alapvető emberi jognak számító szexuális orientáció összemosásával. Mindemellett, elfogadott formájában a gyermekek fokozottabb védelmének biztosítása helyett a művészi és szólásszabadság, a könyvkiadás és -terjesztés korlátozásának feltételeit teremti meg, amit elfogadhatatlannak tartunk. Nem világos számunkra továbbá, hogy mit jelent a szexuális tartalmak öncélú megjelenítésének, a nemváltás ábrázolásának tilalma (…), az olvasás és a könyvkiadás szabadságát pedig olyan értéknek tekintjük, amely mellett mindenkor ki kell állni.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése két év elteltével sem kapott választ a kormánytól. Már akkor arra figyelmeztettek: „Szapphó, Ovidius, Verlaine, Rimbaud, Thomas Mann, Proust, Shakespeare művei, vagy Babits Mihály, Weöres Sándor, Faludy György erotikus utalásokat tartalmazó versei is tilalom alá eshetnek.”

Ez a nagyobb abszurd, vagy vesszőhibát véteni egy jogszabályban?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik