A Népszava által ismertetett tervezetről a Belügyminisztérium az RTL Híradónak azt írta, döntés még nem született, de egy felmérés szerint a tanárok 70 százaléka egyetértett azzal, hogy
díjazásuk a jövőben vegye figyelembe teljesítményük értékelését.
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) ügyvivője szerint
ez így nettó hazugság.
A hivatkozott felmérésben ugyanis egyetlen kérdés szerepelt arról, hogy számítson-e a teljesítmény a bérezésben, amire persze kevesen mondanának nemet, de a módszerekről szakmai viták alapján kellene dönteni, ami most is elmaradt. A PDSZ később közleményt adott ki Pintér Sándor kiszivárgott teljesítményértékelési rendszeréről, amelyet teljességgel alkalmatlannak és rendkívül veszélyesnek nevezett. A kizárólag a sajtóból megismert tervezet összhangban van azzal, amit a belügyminiszter a Ludovikán előadott, amely bizonyította
az oktatásirányításra való alkalmatlanságát, teljes hozzá nem értését.
Az elképzelések jól mutatják, hogy a kormány sem a sztrájkkövetelésekben, sem a szakszervezetek és a civilszervezetek által megfogalmazott 9 pontban foglaltakat nem kívánja teljesíteni, ilyen irányba lépéseket se tesz.
Fő a lojalitás!
Látható, hogy a cél az ellenállás letörése, megosztás keltése a tantestületeken belül és az, hogy parancsokat végrehajtó, látszatteljesítményt produkáló, fegyelmezett katonává »neveljék« a pedagógusokat. Úgy határoznának meg elérendő célokat, hogy ahhoz a feltételeket nem biztosítják.
Mint írták, a lemorzsolódást nem tudja csökkenteni az intézményvezető parancsszóra, az osztályfőnök sem befolyásolhatja a tanulói hiányzások számát. Az nyilvánvaló, hogy ez utóbbi mint „teljesítménycél” nem a közoktatás rendbetételét szolgálja, hanem azt, hogy a látható munkabeszüntetések szülői támogatásában ellenérdekeltté tegyék a pedagógust, aki ezért majd a sztrájkkal nemcsak az aktuális béréből veszít, de tartós fizetéscsökkentést is elszenvedhet, bármilyen minőségben is tanít.
Fő a lojalitás! De a lojalitás mint teljesítményértékelési szempont is azt mutatja, hogy a hatalom a pedagógusnak alárendelt, gondolkodás nélküli végrehajtó szerepet szán, nem pedig tájékozódásra, kritikai gondolkodásra és együttműködésre képes jövő generációt nevelő szabadon gondolkodó értelmiségként tekint a pedagógustársadalomra.
Látható cél a tantestületeken belüli megosztás is. Kiemelt béremelés jár a tantestület 20%-nak abból a pénzből, amit az ún. alulteljesítők béréből vonnának el, egymás elleni versengésre késztetve a kollégákat. (Korábban erre hivatkozva döntött felmondásáról Simkó Edit.)
Bűnbakképzésből jeles
A PDSZ szerint a teljesítmények alapján történő differenciált bérezés nem ördögtől való, de első lépésként tisztességes alapbér szükséges ahhoz, hogy megszűnjön a tömeges elvándorlás, a fiataloknak vonzó legyen a pálya.
Pintér tervezett teljesítményértékelési rendszere a pedagógusokat megfegyelmezendő, alulteljesítő munkavállalói csoportként kezeli, ahelyett, hogy a hiányzó feltételek megteremtésén dolgozna, a pedagógusokat bűnbakként állítja be.
Nem javít a tervezeten, hogy a Pedagógus II. fokozatba lépést fakultatívvá tennék, mert ez csak azt szolgálja, hogy kiiktassák az azzal járó kötelező alapbéremelést is. Az pedig, hogy a Pedagógus II. fokozatra jelentkezést olyan kritériumokhoz kötik, amelynek a szakmai munkához semmi köze, még inkább elfogadhatatlanná teszi a felvázolt rendszert, amelynek még számos eleme nem ismert, így az sem, hogy a jelenlegi pótlékok eltűnnének-e. A PDSZ szerint a teljesítményértékelésre alkalmatlan jelenlegi minősítési rendszer helyett egy még kártékonyabb bérezési rendszert vezetnének be, ezért követelik, hogy Pintér Sándor
- a tervezetét vonja vissza,
- minisztertársaival együtt keresse meg az azonnali, legalább 45%-os alapbéremelés forrását a központi költségvetésben (ha igénylik, ehhez a PDSZ segítséget ad),
- kezdje meg a tárgyalásokat az illetmények reálértékének megőrzése érdekében bevezetendő bérautomatizmusról,
- a teljesítményértékelés és differenciálás szempontjainak, rendszerének és ellenőrizhetőségének kialakításáról kezdjen szakszervezeti és szakmai egyeztetést,
- teljesítse a további sztrájkköveteléseket a nem pedagógusok béremeléséről és a munkaterhek csökkentéséről, valamint
- kezdjen széleskörű és valódi szakmai és társadalmi egyeztetést a civilszervezetek és szakszervezetek által aláírt 9 pontos követelésekről!
A PDSZ jelezte, valódi egyeztetés alatt azt értik, hogy a kormány ne a maga által létrehozott, korporatív és hozzá „bekötött” testületekkel, így voltaképpen önmagával egyeztessen, hanem a szakszervezeteken kívül a létező, a közoktatás területén működő társadalmi szervezetekkel, szülői és diákszervezetekkel, szakmai műhelyekkel.
A pénzelvonást még az NPK sem támogatja
Utóbbi megjegyzés azért fontos, mert a hvg360-nak a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke megerősítette, az véleményüket kikérték az új értékelésről. Horváth Péter azt mondta, ők mindig azt képviselték, hogy egy mindenkit érintő, jelentős béremelés szükséges és el kell ismerni a pluszmunkát.
Ezért, ha valóban kerül pénz az új értékelőrendszer mögé, mert csak így van értelme, akkor ez egy üdvözlendő lehetőség a differenciálásra.
Az új rendszer egy olyan, a helyi szempontoknak is megfelelő értékelés lesz, amelyet az intézményvezető a helyetteseivel és a munkaközösség-vezetőkkel közösen fog lebonyolítani. Utóbbiak – pont az NPK javaslatára – valószínűleg órakedvezményt is fognak kapni ehhez a munkához. Horváth úgy tudja, az értékelésen a felső 20 százalékba kerülőknek kötelező lesz adni valamennyi (remélhetőleg jelentős) minőségi bérpótlékot, a további 20 százaléknak adható ilyen, a leggyengébb 20 százaléktól pedig elvonható. Ez utóbbit az NPK nem támogatja, az jogilag is aggályos lehet. Azt javasolta, hogy az új rendszert a 2023/24-es tanévben opcionálisan vezessék be, az összes intézményben csak a tapasztalatok feldolgozása, alapos előkészítés után. Hogy ezt a minisztérium megfogadja-e, nem tudni.
A pedagógiai munka teljes félreértése
A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke reagált így a tervezetre. A Népszavának Trencsényi László azt mondta, a minisztérium koncepciója több szempontból is elrontott formája a teljesítménymérésnek. Egyrészt a pedagógusok munkáját így nem lehet egyéni szinten mérni, már csak azért sem, mert például a diákok eredményei nem egy-egy tanártól, hanem szinte az egész tantestülettől és más körülményektől is függenek, egyénileg megjelölt teljesítménycélokat (amelyekre a tárca több példát is hozott) nem lehet a rendszerből kiemelve teljesíteni.
Például a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók számának csökkentését, vagy a nyelvvizsgával rendelkező diákok arányának növelését nem tudja egy-egy pedagógus vagy intézményvezető egyénileg elérni, a minisztérium mégis a ő vállukra tenné a rendszerszintű problémák megoldásának terhét. Az MPT elnöke szerint addig, amíg nem áll helyre a köznevelési intézmények szakmai autonómiája (tantervkészítés, tankönyvválasztás, gazdálkodás tekintetében) addig nincs is sok értelme egyéni teljesítményekről beszélni.
