A karácsony a szeretet, a boldogság és az öröm ünnepe – kivéve, ha kénytelenek vagyunk mérgező, bántalmazó családtagokkal és rokonokkal ünnepelni. Ez pedig néha még az egyedüllétnél is rosszabb, hiszen gyerekkori traumák törhetnek fel bennünk, vagy rosszabb esetben ugyanabba a helyzetbe csöppenünk, amiből évek óta szabadulni igyekeznénk.
Lehet viccelődni azzal, milyen veszekedésekhez vezet a fenyőfa befaragása vagy a karácsonyi menü, de gyakran nem csak egyszerű konfliktusokról van szó. A politikai viták vagy a szülők ártatlannal tűnő kérdései sok esetben a családban fennálló hierarchikus és kontrolláló kapcsolatot tükrözik. Alapvető lehet ezért, hogy ha ilyen közegben töltjük az ünnepeket, ki tudjuk jelölni a határainkat. De úgy is dönthetünk, hogy nem tesszük tönkre a saját karácsonyunkat és a mentális egészségünket, ezért nemet mondunk a családi összejövetelekre.
Mi zajlik karácsonykor a rosszul működő családokban?
Szomorú, de le kell számolni az illúziókkal: a szenvedélybeteg szülő valószínűleg nem marad karácsonykor józan a többi családtag kedvéért, a kontrolláló pedig nem fog úgy tenni, mintha elfogadná a gyereke döntéseit. Ilyenkor a már eleve meglévő problémák felerősödnek, a bántalmazás fokozódhat. A mérgező emberek szinte sportot űznek abból, hogy tönkretegyék az ünnepet. Érzelmi zsarolással, manipulációval, rosszabb esetben akár fizikai erőszakkal érik el, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában. Talán nem mindenki számára nyilvánvaló, de a felnőtt, 30-as családtagot gyerekként kezelni és megszégyeníteni, vagy a diétázó, esetleg evészavaros huszonévesre még több ételt erőltetni, miután ő nemet mondott, nem ártatlan tréfálkozás, hanem bántás.
Egy 2018-as kutatás résztvevőinek 33 százaléka vallotta be, hogy számára karácsonykor a családi összejövetelek jelentős stresszt okoznak. Vannak, akik már az ünnepek előtt belebetegszenek abba, hogy szoronganak a szülőkkel való találkozástól, miközben úgy érzik, illik eleget tenni a kötelességnek. Sokan éreznek ilyenkor rettegést, magányt és szomorúságot is, mert szembesülnek vele, hogy milyen rosszul működik a családjuk, és nem látják az alternatívát. Még ha nyugalomban is telik az ünnep (ami kevésbé valószínű, hiszen a bántalmazók nem igazán változnak), a rokonlátogatás előhozhatja a régi fájdalmas emlékeket, traumákat. A családtagok újrajátszhatják az évekkel, évtizedekkel korábbi szerepeiket, ami rengeteg konfliktust, sérelmet okozhat. Egy ilyen helyzet pedig még akkor is megterhelő lehet érzelmileg, ha valaki már éveket töltött terápiában és egyébként jól működteti az életét.
Hogyan éljük túl az ünnepeket?
Nyilvánvaló, hogy a családtagjaink és rokonaink viselkedését nem fogjuk tudni megváltoztatni, de mi állhatunk úgy hozzájuk, hogy kevésbé sérüljünk. Rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogyan jelöljük ki a határainkat, hogyan lépjünk ki a megszokott játszmákból, és figyeljünk a saját mentális egészségünkre karácsonykor. Érdemes például előre felkészülni arra, hogyan fogunk reagálni a bántásokra. Ebben sokat segít, ha képesek vagyunk asszertívan kommunikálni, nemet mondani, és kifejezni az igényeinket. Ez nem jelenti azt, hogy a családtagok teljesíteni is fogják a kéréseinket vagy kevésbé fognak bántani: a cél nem a meggyőzés, hanem annak a közlése, hogy nekünk mi oké és mi nem. Az asszertív kommunikáció sem csodaszer, nem változtatja meg a másik fél berögzült viselkedését, de segíthet tisztábban látni a helyzetet.
Lehet, hogy jó ötletnek tűnik leinni magunkat és nem foglalkozni a rokonokkal, de ezzel az a probléma, hogy még kevesebb hatásunk lesz az eseményekre. Pedig ilyenkor a történések feletti kontroll megtartása segíthet a leginkább. Ha próbálunk egy semleges helyszínt találni az összejövetelre, vagy ha mi döntjük el, hogy meddig maradunk és miben veszünk részt, az sokat dobhat a biztonságérzetünkön és csökkentheti a szorongást.
Sokan tanácsolják, hogy nem érdemes ilyenkor politikáról beszélgetni, mert az csak növeli a konfliktusos helyzetek esélyét. Valószínű, hogy a politikai nézeteltérés egyeseknek csak ürügy a veszekedésre, és a másik megszégyenítésére, hiszen egy egymást támogató családban meghallgatjuk a másikat és maximum nem értünk vele egyet.
Mindenképpen törődjünk a saját szükségleteinkkel, akkor is, ha egy bántalmazó közegben töltjük az ünnepet. És azt is fel lehet vállalni, ha nem akarjuk meglátogatni a rokonokat. „Nem kell tönkretenned az ünnepedet, hogy egy bántalmazót boldoggá tegyél” – mondja egy szakember. Persze annak sem könnyű ez az időszak, akinek nincs családja vagy megszakította a kapcsolatot a rokonaival, de szerencsére vannak olyan közösségek, amikhez ilyen esetekben csatlakozni lehet. Így a karácsony tényleg olyan lesz, amilyennek mi szeretnénk, és el tudjuk kerülni a felesleges stresszt.
Kiemelt kép: Odd Andersen / AFP
