Belföld

Függetlenek még a magyar bíróságok?

A bíróság függetlensége, a bíró pártatlansága nem valamiféle elvont ideológiai cél. Ha az állampolgárok ügyeiről nem a hatalomtól független, politikai befolyástól mentes bíróság dönt, akkor nemcsak az igazságszolgáltatás, de a „jogszolgáltatás” is veszélyben van. Mindenekelőtt a bírósághoz forduló felek, vagyis a polgárok érdeke, hogy ez ne így legyen. A bíróság függetlenségéért vívott küzdelemben a hazai törvényes eszközök azonban végesek, és főként eredménytelenek. Egy büntetőbíró az Európai Unió Bíróságától remél változást.

A bírósággal szemben felállított követelményeket az alaptörvény is megfogalmazza: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.”

De vajon így vélekednek-e a hazai bíróságokról a polgárok akkor, ha még egy bíró is úgy látja, hogy az alaptörvényben leírtak csak pusztába kiáltott szavak, betartásukat sem a parlament, sem az ügyészség nem érzi kötelességének?

A konkrét ügyről számos orgánum beszámolt, ezért rövid leszek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt lőszerrel visszaélés vétsége miatt indult eljárás egy svéd állampolgár ellen. Az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott védője azt kérte a bíróságtól, hogy mielőtt döntést hozna, három kérdésben kérje ki az Európai Unió Bíróságának (EUB) előzetes véleményét. A védőnek kétségei voltak, vajon megfelelő tolmácsot kapott-e védence a nyomozás során. Kétségei támadtak aziránt is, hogy vajon független és pártatlan-e az a (fővárosi) bíróság, amelynek nincs szabályos pályázat útján kinevezett elnöke, és emiatt, továbbá más törvénysértések miatt alkotmányos krízis alakult ki az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke és az őt ellenőrizni hivatott Országos Bírói Tanács (OBT) között. Azt is vitathatónak látta a védő, megfelelő-e az olyan bírák függetlensége, akiknek a bérezése méltatlanul alacsonyabb a velük azonos beosztásban dolgozó ügyészekénél. Az ügy bírája, Vasvári Csaba egyetértve a védő felvetéseivel a büntetőeljárást felfüggesztette, és kezdeményezte az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását.

Vasvári Csaba bíró. Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Mielőtt továbblépnénk, érdemes két dolgot tisztázni. Egyfelől mi köze mindehhez az Európai Unió Bíróságának, másfelől mi az az előzetes döntéshozatali eljárás, és mikor lehet alkalmazni? Ez utóbbi kérdést azért sem érdektelen tisztázni, mert a legfőbb ügyésznek sajátosan más a véleménye erről.

Az Európai Unió Bíróságát 1952-ben hozták létre luxemburgi székhellyel (nem tévesztendő össze a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bíróságával). Feladata, hogy az európai uniós jogszabályokat minden uniós tagállam egyformán értelmezze és alkalmazza, illetve, hogy a tagállamok és intézményeik betartsák az EU-s jogszabályokat.

Minden EU-tagállam bírósága előzetes döntéshozatali kérelemmel fordulhat az unió bíróságához. Ezt az eljárást a tagállamok bíróságai akkor alkalmazzák, amikor az uniós jog értelmezése vagy érvényessége kérdéses és a bíróságnak az ítélethozatalhoz egy ezzel kapcsolatos döntésre van szüksége. Akkor is lehet, sőt kell az EUB-hoz fordulni, ha a nemzeti jogban nincs jogorvoslati lehetőség, de ez most a mi ügyünk szempontjából érdektelen. Az viszont cseppet sem érdektelen, hogy a bíróság kizárólagos felelőssége eldönteni, szükséges-e az előzetes döntéshozatal és mennyire fontosak az általa beterjesztett kérdések. Azt is fontos tudni, hogy az adott ügyben nem az EUB alkalmazza az uniós jogot, hatásköre kizárólag a hozzá intézett kérdések értelmezésére terjed ki. Az ügy érdemében a nemzeti (ez esetben a magyar) bíróság fog dönteni. Ugyanakkor az előzetes döntéshozatal ítéletei kötelezőek mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind az uniós országok összes bírósága számára.

Fotó: Arne Immanuel Bänsch/dpa / MTI

Miért döntött úgy Vasvári bíró, hogy a svéd állampolgár ügyében hozandó döntéséhez szüksége van az EUB állásfoglalására és mivel indokolta az uniós joggal kapcsolatos kérdéseit?

Elsőként azt a kérdést tette fel, vajon mit kell érteni azon, hogy a vádlott megfelelő tolmácsot kapott, vagy ha mégsem, sérült-e a tisztességes eljáráshoz való joga.

Az uniós jogszabályok szerint a tagállamoknak megfelelő képesítéssel rendelkező független fordítók és tolmácsok nyilvántartását kell létrehoznia. Ha nincs ilyen nyilvántartás, akkor az államnak más módon kell biztosítania, hogy a bíróság ellenőrizhesse a tolmácsolás minőségét. Ez alapfeltétel ahhoz, hogy az állam eleget tegyen a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének.

Magyarországon nincs olyan nyilvántartás, amilyet az uniós jog előír. Létrehozása az igazságügyi miniszter feladata lenne, de még a büntető törvénykönyvben sincs utalás arra, hogy ezt meg kellene tennie. A munkaviszonyban nem álló tolmácsok szakképesítésének igazolására semmiféle szabály nincs. Arra sincs pontos jogszabály, hogy egyáltalán ki lehet tolmács egy büntetőeljárásban. Így azután a hatóságok saját belátásuk szerint idéznek bárkit, aki feltehetően ismeri az adott nyelvet. A konkrét ügyben a bíróságnak lehetősége sem volt utólag meggyőződni arról, hogy a törökországi születésű svéd állampolgár megértette-e a vele szemben közölt gyanút, illetve vádat. A kérdés tehát az: összeegyeztethető-e a magyar szabályozás és gyakorlat az EU irányelvével, amely – ezzel kapcsolatban is – előírja a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítását?

A bíró következő kérdése arra irányult, vajon valóban függetlennek tekinthető-e az a bíróság, amelynek igazgatását egy politikai kinevezett – a Fideszhez közelálló Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke – végzi, ráadásul mindenfajta ellenőrzés nélkül.

A hivatal elnökét a bírák által demokratikusan választott Országos Bírói Tanácsnak kell(ene) ellenőriznie, de ezt az OBH elnöke számtalan trükkel kijátssza. Talán az egyik legégetőbb probléma a bírói vezetői pályázatok gyakori érvénytelenné nyilvánítása.

Handó Tünde. Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A törvény ugyanis úgy szól, hogy ha a hivatal elnöke nem a bírák által támogatott és a vezetői pályázatot megnyert személyt nevezi ki bírósági elnöknek, akkor ki kell kérnie az OBT véleményét. Az elnök ezt a kötelezettségét úgy kerüli meg, hogy indokolás nélkül vagy valótlan indokkal érvénytelenné nyilvánítja a pályázatot, majd megbízást ad egy hozzá lojális bírónak, esetenként akár olyannak, aki nem is pályázott. Az így megbízott bírósági elnök a hivatal vezetőjétől, az ő beosztott bíráinak szakmai sorsa pedig számos szempontból a bíróság elnökétől függ (a bíró előmenetele, munkabeosztása, fegyelmi felelőssége –a felsorolás közel sem teljes). Ebből következően az ügyben eljáró bíró alappal tarthat attól, hogy mind bírói, mind – OBT tagsága esetén – igazgatási tevékenysége miatt jogtalan hátrány érheti mind a hivatal elnöke, mind az általa kinevezett vezető részéről. Ha pedig ez így van, vajon tekinthető-e az ilyen módon kiszolgáltatott bíró függetlennek, amikor ítélkezik? Ha pedig nem, akkor érvényesül-e az uniós törvények által megkövetelt tisztességes eljárás?

Megint Handó Tünde döntheti el, ki vezesse az ország legnagyobb bíróságát
Lett volna jelentkező a Fővárosi Törvényszék élére, a bírák is támogatták, de az OBH-elnök egy furcsa meghallgatás után érvénytelenítette a pályázatot. Szerinte a jelölt túl harcias.

Az is kérdés, vajon mennyiben független az a bíróság, amelynek igazgatási vezetője – az OBH elnöke – minden eszközt bevetett annak érdekében, hogy az őt ellenőrizni hivatott OBT munkáját lehetetlenné tegye. Ennek révén olyan egyszemélyi vezetés alakult ki a bíróságok igazgatásában, amely minden kontrollt nélkülöz. Ennek ellenére a parlament fideszes többsége vita és érdemi indokolás nélkül söpörte le az OBT – jogszabályokkal és konkrét vizsgálatokkal alátámasztott – javaslatát a hivatalvezető Handó leváltásáról.

Az ilyen módon működő bírósági rendszert már nemzetközi szervezetek is bírálták, így a Velencei Bizottság, a GRECO (az Európa Tanács keretében működő Korrupcióellenes Államok Csoportja), az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata és az Európai Bírói Egyesület is. Magyarország ellen folyamatban van az uniós szerződés 7. cikke szerinti eljárás is, ami azt jelenti, hogy vizsgálni kell, Magyarország esetében fennáll-e az EU-s értékek megsértésének egyértelmű kockázata. Ennek a vizsgálatnak az egyik kritikus pontja éppen az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása.

Ugyancsak a bírói függetlenség kérdésének körébe tartozik az a tény, hogy

2018 szeptembere óta – eltérően a korábbi több évtizedes gyakorlattól – a bírák kisebb javadalmazásban részesülnek, mint a velük azonos beosztású ügyészek.

Az nem tartozik a bíró által feltett előzetes kérdésekhez, hanem már e sorok írója mondja, hogy az ügyészség, ez esetben Polt Péter legfőbb ügyész megszolgálja a felemelt bérezést. Igyekezetét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben az ügyben beadványt intézett a Kúriához, úgynevezett „jogorvoslatot a törvényesség érdekében”. Polt szerint a Vasvári-féle előzetes döntéshozatali kérelem „nem jogszerű”, mert a bíróság függetlensége kapcsán feltett kérdések – vagyis az, hogy milyen Handó kinevezési gyakorlata, illetve, hogy az ügyészek jövedelme magasabb a bírókénál – nem lehet tárgya egy előzetes döntéshozatali eljárásnak (megjegyzem, számtalan döntést hozott már az EU Bírósága ilyen kérdések kapcsán, csak Vasvári Csaba mintegy 11 konkrét eseti döntésre hivatkozik).

De a legfőbb ügyész szerint a tolmácsolással kapcsolatban sem merült fel probléma az adott ügyben. Az, hogy a magyar szabályozás nem felel meg az uniós jognak, ezek szerint nem tekinthető problémának. Ilyen érveléssel kezdeményezte a legfőbb ügyész, hogy a Kúria állapítsa meg, törvénysértő volt az előzetes döntéshozatali indítvány.

Bár egyes sajtótermékekben arra utaltak, hogy Polt Péter meg akarja akadályozni, hogy Vasvári Csaba kérdései eljussanak az Európai Bírósághoz, erre nincs lehetősége. A legtöbb, amit elérhet, hogy a Kúria – ha netán elgyávul – megállapítja, hogy a végzés „törvénysértő”. A végzéshez azonban a Kúria sem nyúlhat, ezt a törvény nem teszi lehetővé. A kérdések tehát mindenképp az Európai Bíróság előtt landolnak. Ezt persze Polt is tudja. Hogy akkor mire megy ki ez az egész? Csak nem a többi bíró megfélemlítésére?

A szerző volt bíró.

Kiemelt képünkön: Polt Péter legfőbb ügyész és Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke az Országgyűlés plenáris ülésén. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.